Oldalak

2018. január 28., vasárnap

Agatha Christie: Gyilkosság ​az Orient expresszen (Hercule Poirot 10.) (film és könyv)




A doktor csodálkozva nézett rá.
– Bocsásson meg, monsieur Poirot, de nem egészen értem magát.
– Én sem értem magamat – mondta Poirot. – Semmit sem értek. És ez, mint láthatja, nagyon zavar.


Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Kevéssel éjfél után hófúvás kényszeríti megállásra az Orient expresszt. Az évnek ebben a szakában meglepő, hogy „telt házzal megy” a híres luxusvonat, mintha mindenki egyszerre akarna utazni rajta. A nem várt akadály türelmetlenséget, nyugtalanságot vált ki az utasokból, köztük a magánúton lévő zseniális detektívből, Hercule Poirot-ból is. Reggelre azonban mindezt egy tragédia tetézi meg. Holtan találják ugyanis a szerelvény egy amerikai utasát, méghozzá nem is akárhogyan – fülkéjében fekve, testén tucatnyi szúrással. Miután az is világossá válik, hogy gyilkosság történt, és az elkövető még nem hagyhatta el a vonatot, az utazóközönségen úrrá lesz a rémület… A segítség ki mástól érkezne, mint a nagy bajszú kis belgától, aki nem tagadja meg magát, beveti felbecsülhetetlen értékű szürkeállományát – és kivételesen két megoldással rukkol elő, így téve pontot e csöppet sem szokványos bűntény végére.

Könyv információk:

A behavazott expressz címmel is megjelent.
Eredeti mű: Murder on the Orient Express
Eredeti megjelenés éve: 1934

Európa, Budapest, 2017
288 oldal · keménytáblás ·
ISBN: 9789634058298 ·
Fordította: Katona Tamás
Olvasott sorozat részek:


Hercule Poirot sorozat a molyon.

(Az értékeléshez olvass tovább!     )

Miért olvastam el?

Az új film megnézése előtt szerettem volna gyorsan elolvasni a könyvet, ezért ez volt az egyik regény, amit magammal vittem a tavalyi utolsó gyenesdiási kiruccanásunkra. Nos, két nap alatt elolvastam, pedig nem ezzel töltöttem a „nyaralást”. Közrejátszott az is, hogy a Mini-Könyvklub miatt megszerettem Poirot történeteit, ráadásul ez is egy olyan klasszikus, amit illik ismerni…

Szerintem…

Elsőre nagyon összevisszának éreztem, de úgy gondolom, hogy bár lassú hangvételű maga a történet, nagyon is összetett és csavaros. Nagyon izgalmas volt a rejtélyes haláleset és a rengeteg nyom a halott körül! Különösen élvezetes olvasmány, ha valaki szereti nagyon megismerni egy történet főbb mellékszereplőit, ugyanis az alibijük miatt Poirot és a társai kihallgatják az összes utast. Mit mondhatnék? Sokféle utas utazik együtt a vonaton és mivel a vonat éppen elakad a hóban mindenki gyanús.

Szuper sztori. Főleg az tetszett, ahogyan végződik, és spoilerezés nélkül is kijelenthetem, hogy az én igazságérzetemnek az ilyen lezárások / megoldások felelnek meg leginkább. Poirot megoldotta az ügyet, pedig tényleg nem semmi történetről van szó! (SPOILER csak saját felelősségre: Mindenki benne van, de senkit nem kapnak el mégsem, mert Poirot egy igazi jó fej zseni. Spoiler vége.)


– Érti, hogyan gondolom?
– Tökéletesen – mondta Poirot. – Kezd is szépen kitisztulni az eset! A gyilkos egy nagy erejű férfi volt… azaz gyenge volt… vagyis nő volt… szóval jobbkezes volt… illetve balkezes volt. Elképesztő összevisszaság!


A helyszín is érdekes, ugyanis (szinte) az egész történet egy vonaton játszódik – a címszereplő Orient expresszen, ami egy luxusvonat volt, ami Nyugat-Európát Kelet-Európával kötötte össze. Természetesen több katasztrófa is szerepel az Orient expressz történelmében, de csupán egy olyan eset volt, ami megihlethette az írónőt: „1929-ben Isztambul előtt mintegy száz kilométerrel a magas hóban elakadt a luxusvonat. A nagy hideg miatt a tüzelőanyag gyorsan elfogyott, az élelmiszer is fogytán volt. A közeli falvakban sikerült élelmiszert és fűtőanyagot beszerezni. Az expressz a hó fogságából tizenegy nap múlva szabadult.”

Valószínűleg velem van a baj, de őszintén szólva én kedvet kaptam ahhoz, hogy egy hálókocsis luxusvonaton bejárjam Európát. Annyira romantikus ez az egész összezártság vadidegenekkel, akikkel egyébként soha nem találkozna az ember, de mégis napjában 2-3-szor együtt étkezik velük egy étkező kocsiban! Nekem nagyon bejött ez a helyszínválasztás, eredetinek tartom.

"Új" Poirot - Kenneth Branagh

Nagyon olvasmányos történet, de sajnos gyorsan haladós, hiszen 1-1 fejezet megfelel 1-1 kihallgatásnak és hipp, hopp, máris a könyv felénél járunk… Voltak benne vicces részek, például, amikor Bouc, a Nemzetközi Hálókocsi Társaság igazgatója folyton az olaszt gyanúsítja. (Oké, van egy kicsi rasszizmus is a történetben, ha innen nézzük, de nem éreztem zavarónak.) Az is egy érdekesebb-humorosabb rész, amikor ferde tükröt állít az írónő a csendben olvasni vágyó ember elé, ugyanis a túlságosan szociális, nagyon beszélgetni vágyó hálókocsi társ szemét eléggé böki ez a mogorva szótlanság és olvasási vágy.

Összességében

Cseppet sem sablonos, sőt, nagyon izgalmas helyszínű alapműnek tartom ezt a regényt. Az a vicces, hogy bár elég sokféle rajzfilmes, filmes, sorozatos feldolgozásába belefutottam már, mégsem gondoltam volna, hogy ilyen lesz a lezárása... Kicsit összezavarta ugyan a fejemet ez a rengeteg utas és a rengeteg történés, de nagyon tetszett, hogy így zárult! Bár az új film miatt olvastam el, egyelőre csupán a sorozatos feldolgozását néztem meg, de abban nagyon unszimpatikusnak tartom Poirot.

Értékelés: 4,5


Néhány szó az adaptációkról…
12. évad 3. része: Gyilkosság az Orient expresszen (2010)

Jó kis cserkész vagyok, mert előbb elolvastam a könyvet és csak utána estem neki a sorozatnak – legalábbis ebben az esetben, ugyanis annyira rákaptunk Agatha Christie's Poirot szériájára, hogy elég sok évadot lenyomtunk belőle. Valahogy mégsem sikerült megkedvelnem a David Suchet által megformált belga nyomozót…

Adaptáció: 5/4 ☆☆☆☆

Ez a feldolgozás elég hűen követi a könyvet, egyedül maga a főkaraktert nem bírtam. David Suchet szerintem roppant ellenszenvesen formálja a kis tojásfejű belgát, és ezáltal rühellem őt. Persze akadnak vicces momentumok a történetben, ahogy akadtak a könyvben is, és nagyon jó alakítások is vannak – például imádtam az utasokat és a kalauzt is! Valahogy mégsem jött be.

További adaptációk, amiket egyszer meg szeretnék nézni:

Trailer az új, 2017-es feldolgozáshoz:

Ajánlom… mindenkinek, aki kedveli a rejtélyeket, a különös karakterekkel teli történeteket. Ajánlom, ha valaki kíváncsi Agatha Christie különc nyomozójára vagy az írónő stílusára. Ebben a könyvben nem fog senki csalódni, aki egy igazi, nyomok után kutató, alibiket kereső krimit keres vagy szeretné a film(ek) előtt megismerni a sztorit.

Nem ajánlom, ha nem szereted az Agatha Christie által írt regényeket, a krimiket vagy nem kedveled a dölyfös detektíveket / magánnyomozókat.

Kedvcsináló idézetek:
– Maga nem ért az egészből semmit – mondta.
– Semmit sem ért. Mondja meg, tudja-e, hogy ki gyilkolta meg Ratchettet!
– Miért? Maga tudja? – álmélkodott Bouc.
Poirot bólintott.
– Igen – mondta. – Már egy ideje tudom. És olyan nyilvánvaló, hogy csodálom, hogy maguk nem tudják.
– Nyomozó vagyok. A nevem Hercule Poirot.
Csalódott, ha azt hitte, hogy ennek hatása lesz. MacQueen csak azt mondta, hogy igen, igen, és várta, hogy mi következik ezután.
– Talán már hallotta a nevemet.
– Igen, ismerősnek tetszik. De mindig azt hittem, hogy női szabó.
Hercule Poirot megvetően mérte végig.
Azt hiszem, ezt még nem írták meg. Pedig… pedig valósággal kínálkozik a regényes feldolgozásra, barátom. A legkülönbözőbb korú, a legkülönbözőbb osztályokhoz és nemzetiségekhez tartozó emberek vesznek körül bennünket. Három napra összekerültek, bár nem is ismerik egymást. Egy fedél alatt étkeznek és hálnak, el sem szökhetnek egymás elől. És a három nap végeztével elválnak, mindegyik megy a maga útján, és talán soha többé nem látják egymást.

◈◈◈◈◈
A képek a Pinterest táblámról származnak: Könyvek - Agatha Christie
Murder on the Orient Express kiadások a GoodReadsen.
◈◈◈◈◈


4 megjegyzés:

  1. Megnézted végül a 2017-es filmet? Én nagyot koppantam, mert úgy ültem be a filmre, hogy "áh, valamikor biztos olvastam már a könyvet, csak nem emlékszem rá, majd a film közben beugrik", aztán a film vége felé ébredtem rá, hogy én ezt tuti nem olvastam könyvben, mert akkor emlékeznék rá, annyira elüt a befejezés a szokásos Agatha Christie lezárásoktól. No mindegy, így jártam, pedig ha tudom, hogy ezt még nem olvastam, akkor előbb sort kerítek a könyvre és csak aztán nézem meg a filmet. De így végül is valószínűleg maradandóbb élmény lett a film, szerintem jó volt (néhány hatásvadász elemtől eltekintve, amikről biztosan tudom, hogy a könyvben nem lehetnek így). Viszont Poirot bajusza nekem nagyon vicces volt benne, kicsit túlzásba vitték a dolgot szerintem. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még nem néztem meg, de nagyon sokan mesélték, hogy nekik nem tetszett, szóval örülök egy ellenvéleménynek / élménynek. Majd meglátom! Sajnálom, hogy így jártál! :( Poirot bajsza zseniális az előzetes alapján. ;)) (Horror.... :D)

      Törlés
  2. Szuper kis bejegyzés volt, én is elolvastam decemberben a könyvet, és láttam az összes filmfeldolgozást, kivéve a 2017-est :)nkem is a bajusszal (Ferencz Jóska körszakállal) volt gondom, ezért se mentem el a moziba... meg a trailer se tűnt biztatónak, hatásvadász volt.
    Jaj, hát a 2001-eshez előre sok türelmet kívánok, az nagyon-nagyon-nagyon gáz. Ha Suchet nem tetszett, kíváncsi vagyok, ahhoz mit fogsz szólni.
    De klassz ez az idézetek melletti kép a 74-es film plakátjáról <3

    VálaszTörlés
  3. (megírtam, de egyszer eltűnt)
    Számomra Brannagh pofaszakálla, mert inkább az, és Ferenc Jóskára hasonlít, semmint Poirot-ra, nagyon fura.. még nem mertem megnézni, viszont a többit láttam.
    Egy jó tanács:
    a 2001-est hagyd a végére!
    Nem véletlenül olyan alacsony a százaléka :D

    Ú, tök jó az 1975-es filmről készült illusztráció az idézetek mellett <3
    (és nálam is van vázlatban egy ilyen poszt, csak fel fogom magam idegesíteni rajta, ezért húzom-halasztom a megírását.)

    VálaszTörlés