|
Már több napja pincéset játszottunk, mikor anyu kijelentette, hogy most
aztán elég.
– Ha tankok masíroznak az utcán, ha nem, felmegyünk fürdeni.
|
Fülszöveg:
◈
Kalandos történet az igaz meséket
kedvelőknek!
A kisiskolások élete már 1956-ban sem volt könnyű, és Orsi
ezt pontosan tudja.
Pedig Orsi és az osztálytársai igyekeznek jól viselkedni, de
ez elég nehéz, ha a felnőttek még az sem tudják eldönteni, hogy ki hozza
karácsonykor az ajándékot, a Jézuska vagy az óriás fenyőfa, ráadásul az
anyukája azt sem árulja el neki, hogy miért nem borotválhatja meg a barátnője
plüssmaciját, az apukája pedig miért pusmog idegen bácsikkal a parkban.
A sok furcsaság között már meg sem lepődik, hogy októberben
lövik fel a tűzijátékot, amiről kiderül, hogy nem is tűzijáték, hanem a
forradalmi harcok fényei.
Ezután Orsi hihetetlen kalandokba keveredik. Óriási tankokkal
néz farkasszemet, lyukas zászlókkal elegyedik szóba, és már nem is csoda, ha a
romos éjjeli körúton barangolva még a macskakövek is panaszosan rányávognak.
Deme László mesekönyve
hol tréfásan, hol izgalmasan, hol meghatóan mutatja be 1956 eseményeit,
tanulságos szórakozást nyújtva kicsiknek és nagyoknak.
|
Könyv információk:
Eredeti megjelenés éve: 2017
Könyvmolyképző,
Szeged, 2017
88 oldal ·
keménytáblás · ISBN: 9789634571476
Illusztrálta: Dudás Győző
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Igazából a zsűrizés miatt
került a kezembe ez a könyv (is).
Szerintem…
Ez egy nagyon olvasmányos,
izgalmasan megírt történelmi mese, aminek van egy bájos, ám kissé naiv Orsi
nevű főszereplője, és egy érdekes alapkoncepciója, miszerint nézzünk rá 1956-ra
egy kisiskolás szemszögéből.
Bár nem vagyok nagy történelemimádó,
mégis jónak tartom, hogy megszületett ez a könyv, mert közelebb viszi a
gyerekeket az 1956-os forradalomhoz, mint bármi, amit egy iskolai tanóra adni
tud. A főszereplő kora megegyezik a célközönségével, akik mellett remélhetőleg
ott lesz egy felnőtt, aki elmagyarázza majd nekik, hogy miért ülnek az apukák a
börtönbe mindenféle lehulló vakolatok és „zárulós” papírlapok miatt.
A történetek abszolút
hétköznapiak: fiatalok rosszalkodnak a suliban és otthon, panaszkodnak a gonosz
tanár nénire, leugranak focizni, főznek és bevásárolnak a nagymamával, keresik
a szüleiket. Csak közben néha szembejön egy-két tank, elsül pár puska, és
megszólalnak a macskakövek, amikor a robbanás okozta sokktól kicsit
dezorientálttá válik a főszereplőnk. Felnőttként összeszorul az ember szíve
Orsi történetét olvasva, de gyermekként ez egy izgalmas történelemlecke lehet.
Összességében
Értékes olvasmány,
ráadásul nagyon szimpatikus és szerethető Orsi is, akit körülvesz, de nem zabál
fel a forradalom. Egy gyermek szemszögén keresztül pillantunk rá a tankokra, a
puskaropogásra, a harcokra, a pincében bujkálásra, de nem félünk, mert a
kislány sem fél, ezáltal nem egy horrort kapunk, hanem egy mesét a múltról. Én
mindig gyomorgörccsel hallgattam az idősek történeteit a múltról, örültem, hogy
nem egy újabb rémmesét kaptam. Tetszett, hogy alkalomadtán kifejezetten humorossá vált (ld: kedvcsináló idézetek rész).
Egyetlen bánatom van – mégpedig a történethez abszolút passzoló illusztrációk
kapcsán… Annyira zavart, hogy jóval előrébb helyezkednek el a történet egy
részét megjelenítő képek, mint az adott rész a fejezetben. Például van egy
aranyos kép a 22. oldalon, amin két kislány (Orsi és a legjobb barátnője, Edit)
egy Mici nevű macit borotvál, de ez a kép a 27. oldal alján és a 28. oldal
tetején nyer értelmet. Ezt leszámítva nagyon igényesnek tartom a kiadást,
bájosnak a rajzokat és érdekesnek a történetet.
Értékelés: 4,5
Kedvcsináló idézetek:
◈
– Főzzetek csak nyugodtan
– mondta, addig ő megy és megkeresi aput a Corvin moziban. Kérdeztem, hogy mit
adnak, és nem mehetnék-e én is, úgyis régen voltunk moziban, de kiderült, hogy
apu nem ám filmeket néz, hanem harcol, mert az egész filmszínházat
átalakították katonai bázissá.
– Hű, akkor az én apukám
igazi hős? – húztam ki magam, de anyu szerint apu inkább egy jó nagy marha,
aki, ha az ostobaság növesztene, ülve nyalogatná a holdat.
◈
Én már indultam volna, de
apu csak szöszmötölt a táskámban, hogy minden füzetem rendben van-e. Sietni
akartam, nehogy még a végén visszavonja itt nekem a cirkuszt, úgyhogy lekaptam
a táskám, és segítettem kibontani a csomagját, amiből papírok ömlöttek ki a járdára.
– Ez meg mi? – lépett oda
hozzánk a portás bácsi, és felemelte az egyiket, amire nagy betűkkel az volt
ráírva, hogy „Vesszenek a zárulók!”. De kik azok a „zárulók”? – akartam
kérdezni aput, de csak állt meredten, míg a portás bácsi fürgén lehajolt, pedig
mindig panaszkodik, mennyire fáj a dereka, most meg villámgyorsan felkapkodta a
papírokat, és a paksamétát apu kezébe nyomta.
– Az iskola előtt tilos
szemetelni! – közölte szigorúan, azután kézen fogott, és bekísért az osztályba
(…)
◈◈◈◈◈
A képek a Pinterest táblámról származnak:
A képek Dudás Győző munkái!
◈◈◈◈◈
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése