Kanehara Hitomi: Pirszinget ​a kígyónak (könyv és film)

18+

Akárhogy is, nem látom a fényt.  A fejemben, az életemen, a jövőmön sötétség ül.

Fülszöveg:

v

Egy fiatal lány húsba vágó története, aki alámerészkedik Tokió sötét bugyraiba. A regényben a tizenkilenc éves Luit megbabonázza új barátja, Ama kettévágott kígyónyelve, és révületében nekivág az élet túloldalára vezető útnak. Tokió utcáin a fájdalom átszüremlik az örömbe. Megismeri Ama barátját, Sibát, a tetováló mestert, akinek hideg szemei pusztító titkokat sejtetnek.

Mikor Ama és Siba vakmerő viselkedése veszélyes következményekbe torkollik, Lui válaszút előtt találja magát: jó és gonosz, élet és halál, szerelem és gyűlölet között.

A könyv kritikusai és olvasói körében egyaránt osztatlan sikert aratott, csak Japánban több mint egymillió példányban kelt el, számos nyelvre lefordították és Kanehara irodalmi hírességé vált saját hazájában. Pirszinget a kígyónak című műve meghozta húszéves alkotójának az Akutagava-díjat is, Japán legnagyobb irodalmi elismerését, melynek ő volt az egyik legfiatalabb kitüntetettje.

Könyv információk: Eredeti cím: 蛇にピアス Eredeti megjelenés éve: 2003 Magvető, Budapest, 2007 120 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631425567 · Fordította: Nagy Mónika

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

Érdekesnek tűnt, mert egy tőlem távol álló szubkultúráról szól, aminek kifejezetten „vad” a stílusa. Kíváncsi voltam arra, hogy milyen életet élhetnek a sztori szereplői, miért háborodtak fel a regényen ennyien. (Igazából 100 Ft-ért vettem, és ennyit éppen megért…)

Szerintem…

Ebben a történetben nem fogsz senkit igazán megszeretni. A szerethető karakter buta, a legintelligensebb karakter elmebeteg és a főszereplő nőszemély teljesen elvan normális életcél nélkül. Ezt a sztorit nem fogod szeretni, mert igazságtalan, kegyetlen és fájdalmas. Ráadásul a borítója botrányosan ronda… azt hiszem, hogy ezt nehéz lesz nálam idén alulmúlni!

Miről van szó? (Enyhe spoiler!)

Három központi karakterünk van: Lui (19) egy trendi, szőke plázacica, aki összejön egy hirtelen haragú, vörös hajú, tetkós-pirszinges punk sráccal, Amával, akinek ketté van vágva a nyelve. No, Mucika innentől arra vágyik, hogy neki is kígyónyelve legyen, vagyis van egy új pasija és egy életcélja! (Komolyan… ez lesz az életcélja!) Ama elviszi az ismerőséhez, Siba szanhoz, aki egy zseniális tetováló művész és pirszinges, hogy együtt végigvegyék a lépéseket, amiket a csajnak meg kell tennie, hogy elérje a céljait.

Siba, Lui és Ama

Miközben Ama és Lui boldogok és szeretik egymást, semmit sem tudnak egymásról – pl. a másik rendes nevét sem. Azzal húzzák egymást, hogy a nevük Ama Deus és Louis Vutton! Valahol édesek, de furcsa volt, hogy együtt élnek és teljesen alap információkat nem tudnak a másikról… Persze ez is a mély beszélgetéseket mellőző, mai generáció kiröhögése. Gondolom én. Lui a fejébe veszi, hogy tetkót is szeretni, így ledealeli Siba szannal, hogy egy menetért megkapja a csodás tetkót, ám mivel az egyikük szadista, a másik mazochista, kialakul közöttük egy titkos, ám elég furcsa kapcsolat. (Néha annyira lekevertem volna egy maflást ennek a Lui nevű lánynak, de az a helyzet, hogy élvezné…)

„Már nincs meg az az izgalom, az a vágy, ami a megszerzésük előtt hajtott. Annyira vágyom rájuk, hogy nincs mit tenni, muszáj megszerezni azt a ruhát, vagy táskát, de mihelyt megszereztem, és az enyém lett, rögtön csak a gyűjtemény egy darabjává válik, kétszer-háromszor használom, és már nem is érdekes többé.”

Célközönség?

Van valami a történetben, ami megérinti az olvasó belső nihilizmusát és/vagy elveszettségét, de ha éppen minden oké velünk, akkor hiába… nem fog betalálni nálunk ez a könyv. Most én is csak egy érdekes élménynek könyvelem el ezt a sztorit, de ha nem néztem volna meg a könyvből készült filmadaptációt, akkor ennyire sem érintett volna meg ez a világ, ez a néhány ember. A film közelebb hozta hozzám a könyvben utált / ellenszenvesnek tartott főszereplőt és a beteg szeretőjét. Amát mindkét verzióban imádtam. Tetszett, hogy bár ő a legnaivabb és a legijesztőbb kinézetű, mégis neki van normális, állandó állása!

Úgy gondolom, hogy ezt a regényt ma nem értékeltem igazán, de ha visszamehetnék az időben a 16-17 éves* piercinges, lila hajú, szakadt farmeres, darkos régi énemhez, akkor a kezébe nyomnám ezt a könyvecskét, hogy Lui magánnyal és birtoklásvággyal teli szavai a szívére ülhessenek. *(18+ a sztori, de van az a kamasz nihilizmus, ami ezt értékelni tudja.)

Összességében

Kígyónyelv, arcpiercing, fültágító, nyelvpiercing, tetoválás, S/M kapcsolat, alkoholizmus, szexuális erőszak, céltalanság, kínzás, mellőzöttség, verekedés, szerelem, erőszakos halál – azt hiszem, hogy ebbe minden van. Meredek történet, néha csak ráncoltam a homlokom, hogy „ilyen is van?”

Annyira… gusztustalan, erkölcstelen és beteg az egész. Nem érintett meg – gondolok itt arra, hogy nem háborodtam fel a félrelépésen, és az zavart, hogy ez nem zavart… -, de mégis éreztem a hatását ennek a letaglózó sztorinak. Volt benne egy-két ütős mondat, de ezeken túl nem sikerült egy platformra vergődnöm Luival, a központi karakterrel, aki egy jó szándékú, szerelmes punk srác és egy hideg, beteg, szadista tetováló mester között pattogott ide-oda.

Nem az én világom. Érdekes élmény volt.

Értékelés: 4

Filmadaptáció

Hebi ni Piasu (2008 / IMDb)

Snakes and Earrings · 蛇にピアス

Mind a filmet, mind a könyvet akkor ajánlom, ha valami NAGYON MÁSRA vágysz. Nyomasztó, akárcsak a könyv, de valahogy jobban éltek a karakterek. Nagyon jól eltalálták a színészeket, szuperek a fények, a vágások és a snittek a filmben. Ha nem arról szólt volna, amiről szólt, akkor azt merném mondani, hogy ÉLVEZTEM! Persze nem volt „szórakoztató” a szó klasszikus értelmében, de sokkal jobb volt, mint a regény…

A filmet magyarul nem leltem meg sehol – lehet, hogy nem is létezik belőle magyar verzió -, én japánul és angol felirattal néztem.

Adaptáció: 5/5 «««««

Idézetek:

v

Azt gondolom, ilyen világban nem akarok élni. El akarok égni, azt akarom, ne is maradjon utánam semmi ebben a sötét, idétlen világban, csak hamu.

v

A valóságnak nincs értelme. A dolgoknak, amiken éppen gondolkodom, a látványnak, ami elém tárul, az ujjaim között tartott cigarettának egyáltalán semmi értelme nincs. Olyan érzésem volt, mintha valahol máshol lennék, és onnan figyelném saját magamat. Nem tudok elhinni semmit. Nem érezhetek semmit. Csak olyankor vagyok tudatában az életemnek, amikor fájdalmat érzek.

v

– Ha egyszer úgy döntesz, hogy meg akarsz halni, hagyd, hogy én öljelek meg! – Siba a kezét a tarkómra tette. Kedvesen elmosolyodtam és bólintottam. Nevetett és megkérdezte:

– Megdughatom a tetemedet?

– Nem érdekel, mit csinálnak a testemmel, miután meghaltam – és megrántottam a vállam.

vvvvv

Pinterest tábla: Pirszinget a kígyónak / Kanehara Hitomi

Snakes and Earrings a GoodReads-en.

vvvvv