Varga Írisz Dóra: Örökség (1.)

Most jövök rá, különös: a lepkék csupán egyetlen érzékszervünkre hatnak. Ennélfogva viszont rendkívül koncentráltan. A pillangók a festészet nyelvén szólítják meg az embert… A pillangó, mondhatni, a látás művésze.

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„A ​jóhoz sosem későn, most adom közre első regényemet tizenéves ifjúk és a gyermeklélek iránt érdeklődő felnőttek számára.

Kitalált történetem szülővárosomban és környékén játszódik. Itt élik mindennapjaikat a fivérek, a 14 éves Ármin és 12 éves Domonkos, a „valóságos valóság” falain innen és túl, hétköznapiságok és rejtelmek világában. Félelmeik nyomába szegődve járják a gyermekkorból a kamaszkorba vezető kitaposatlan útjukat, folytonosan keresve a kulcsokat a titkokhoz. Eközben megtanulnak bátornak lenni, igaznak lenni, szabadnak lenni. Életük egy nap váratlan fordulatot vesz, édesapjukat lepkekutató szenvedélye Pápua Új-Guineába szólítja, ahol a sors kegyéből rálel fiai „világpolgár” unokatestvérére, akit magával hoz karácsonyi meglepetésként. A 17 éves félárva Dédé élete csupa rejtély. Édesanyjának három éve nyoma vész Pápuán, ez idő alatt egy keresztény misszióban nevelkedik a talányos kilétű Tamás atya oltalma alatt. … És hogy mit is hagyott örökül a gyerekekre „dédapjuk”, Dini papa az Aranycsapat bőrfociján, a Napfiú szájharmonikáján, a szilvágyi Kerten, a Vackorfészeren kívül? … És hogyan is álmodják tovább az unokák a nagyapák álmát? … És hogy mi végre kering a történet mindvégig a pillangók körül? Minderre választ kap, aki nem rest kalandos utazásra kelni a rejtélyes Morphotroides Azurea nyomában. Csukja be a szemét, és jöjjön velem!”

Könyv információk: Eredeti megjelenés éve: 2017 Szülőföld, 2017 240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155600593 · Illusztrálta: Horváth Zsófi

A sorozat részei: 1. Örökség (nem befejezett)

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el? 

Egyrészt kellett az ifjúsági zsűrizéshez, másrészt megtetszettek az idézetei. 

Szerintem…

Dini papa halála után a gyerekek megkapják az örökségüket: Ármin egy bőrfocit, Domonkos egy szájharmonikát, illetve egy csodás helyet, a Kertet. Tudtukon kívül megöröklik a férfi által megmentett hollót, Korvinuszt is, aki egy nagyon jó mellékszereplője a történetnek!

– Mi felnőttek is minduntalan nyomozunk – szólalt meg az anya kisvártatva. – Folyvást keressük a válaszokat a magunk kérdéseire. … Ha én most azt mondom neked, hogy kísértetek márpedig nincsenek, elhiszed nekem? – Elhiszem. … Vagyis elhiszem, hogy szerinted nincsenek. – Erről van szó! Okos vagy. Rátapintottál a lényegre. Na és elég neked az én válaszom? Elég, hogy szerintem nem léteznek kísértetek? – Azt hiszem, nem. Haragszol? – Hogy haragudnék? Akkor haragudnék, ha mindent készpénznek vennél, amit mondok. Neked magadnak kell kinyomoznod a saját kísérteteidet!

A történet Magyarországon (Oladon és Vasszilvágyban (Szombathely környékén)) játszódik, de az édesapa és a pillangói által érintőlegesen beköszönt egy egészen egzotikus ország is: Pápua Új-Guinea. 

Völgyi Gáspár (akit a diákjai csak Papílió tanát úrnak neveznek) új munkája az, hogy egy budapesti lepkeházat be kell népesítenie madárpillangókkal. Nem vagyok nagy bogár- és rovarbarát, de a pillangókat és a lépekéket szeretem (jó messziről…), ezért olvasás közben rá-rászabadultam a netre, hogy nézegessem a könyvben is szereplő Azúrkát, aki egy azúrlepke (latinul: Morpho didius, magyarul: Égkék azúrlepke).

PRO

A regény elején a két fiú, Ármin és Domonkos mindennapjait követjük nyomon. Az édesanyjukkal és játékkal töltött időt, majd a közös Karácsonyt aztán egy nap csak betoppan az életükbe egy rég nem látott unokatestvér, Dezsőke (Dédé), aki egy lakli kamasz, de nagyon okos és türelmes a fiúkkal, ezért a történet átmegy a három fiú egymástól való tanulásába és kalandozásába. 

Nem csak Dédé magyaráz, hanem a legkisebbnek is nagyon jó meglátásai vannak, rengeteget beszélgetnek, komoly dolgok hangoznak el általuk a történetben. Ahogy tanítja a fiúkat a világ dolgaira, úgy tanul az olvasó is... Szeretem az ehhez hasonló megoldásokat!

KONTRA

Talán ellene szól, hogy nagyon kevés tényleges történés van benne, holott folyamatosan történnek dolgok a fiúkkal és a fiúk körül, mégis nehezen beazonosítható a fő csapásvonal. (ENYHE SPOPILER: Ami szerintem az, hogy apu külföldre megy dolgozni a lepkékkel, és egy kis idő múlva a Dezsőkével kibővült családja követi. Persze közben várhatóan megkeresik Dédé anyukáját és sikeresen hazahozzák a honosítani kívánt szépségeket.)

A fejezetcímek elrendezése, a betűtípusa, és a mindig aktuális kiemelése káprázatosan nézett ki! Eddig ez a legkreatívabb megoldás, amivel találkoztam. Az illusztrációk kicsit furcsák voltak, de illettek a történet furcsaságához. Talán inkább a felnőtteknek szánt történetekhez tudnék ennyire sötét illusztrációkat elképzelni, ám mivel a sztorit is egy komolyabb rétegnek szánnám, egymásra találtak.

Összességében

De szeretnék vírus lenni... Varga Írisz Dóra gépébe belemenni… és eltulajdonítani, hogy mi lesz a családdal! Nagyon gonosz ez a könyv (hol a VÉGED?)!

Nehezen tudnám megmondani, hogy miről szólt – inkább csak Ármin és Domonkos mellé csapódva éljük meg a napokat -, mégis elvarázsolt. Nagyon egyedi a hangvétele, csodásan van megírva - átitatja a szeretet. Tényleg öröm olvasni, annyira szép! Tetszett az is, hogy észrevétlenül tanít úgy érzelmi dolgokra, mint az ~ológiákra és a jelentésükre, a latin nevekre, a babonákra.

Ráadásul mindenki szerethető és kedves, ezért mostantól az övék a kedvenc könyves családom! (Nem csak a Völgyi család, hanem az egész pereputty Korvinusszal, Dezsőkével és Vendel bácsival együtt.) 

Kedvenc: A nyelvezete valami csodálatos volt! Tetszettek a nyelvi játékok (Azúrnőm / Azúr nőm / Az Úrnőm) és a becézések (Kicsi Ember, Dédé, Látó Szem).

Értékelés: 4,5

Kiknek ajánlom a mesét?

« Lepke- és pillangó imádóknak, és mindenkinek, aki szeretne egy gyönyörűen megírt, tanulságokkal teli történetet olvasni. Ha szereted az ŐSZINTE hangvételű könyveket és/vagy azokat, amikben a családtagok szeretik és becsülik egymást, akkor ez a Te könyved. NEM egy száraz tanmese, abszolút olvasmányos és csodás történet.

Kedvcsináló idézetek:

«

– Mekkora az a nanométer? Mint egy pont? – Ármin valami felfogható mértékegységet akart.

– Sokmilliószorta kisebb a pontnál. … Törpeméter. – felelte Dédé.

– Van olyan, hogy törpeméter? – nyíltak nagyra Domokos szemei is.

– Igazából csak most találtam ki, hogy érthetőbb legyen számotokra. Egyébként nincs messze az igazságtól, a „nano” ugyanis törpér jelent. A nanométer ezermilliomod méter. A milliméter ezredrésze a méternek, a nanométer pedig az ezredmilliomod része – vezette le Dédé.

– Az végtelen piciség lehet – sóhajtotta Ármin. – Ezt én nem érem fel ésszel – csóválta a fejét. – Maximum a millimétert tudom elképzelni… esetleg a tizedrészét.

– Azt hiszed, én felfogom? – pillantott rá Dédé különös tekintettel. – Csak tudom. Az nem ugyanaz.

«

– Mosolyország egy képzeletbeli elátkozott hely, ahol az emberek folyton-folyvást csak nevetnek és nevetnek. Nincs szabadulásuk a nevetéstől. Talán csupán álmukban. Na, szóval, egy nap unszolni kezdtem édesanyát, hogy keressük meg Mosolyországot. Legnagyobb ámulatomra kötélnek állt. … Persze sehol nem leltük meg. Hogy is lelhettünk volna, hiszen soha nem létezett. Engesztelhetetlenül megharagudtam édesanyára, amiért hagyta, hogy becsapjam magam. Azzal vádoltam, hogy ő hazudta nekem Mosolyországot, holott az én fantáziámban született meg. Nagyon fájt, hogy nem létezik, mert igazán hittem a létezésében. – Dédé felsóhajtott, majd így folytatta:

– Édesanya akkor azt mondta nekem, hogy a szívünkben igenis létezik Mosolyország, csak ott hibáztuk el, hogy a valóságban akartuk meglelni. Szegény anyukám olyan nagyon boldog volt, hogy magammal akartam vinni abba a képzeletem szülte országba! Képtelen volt ráébreszteni az igazságra. … Hát ez az én történetem. … Most már tudom: az igazság nem mindenekfölött való. Mert ami mindenekfölött való, az a szeretet.

«

– (…) Édesanya szerint nemcsak azért kell megismernünk a környező világot, mert örömnek, bánatnak, veszélynek forrása, hanem azért is, hogy ha valami elpusztul körülöttünk, tudjunk tőle búcsút venni. Meg akart tanítani elfogadni a halált, hogy erőssé tegyen az életre.

– Anyukád nagyon erős lehet.

– Á, nagyon is törékeny, az uborkás üveg tetejét se tudja lecsavarni, s a habveréstől mázsás lesz a karja – mosolygott Dédé, de nyomban el is komolyodott. – De bitangerős, igazad van. A szíve, az akarata, mint a vas.

«««««

Képek a könyvből származnak - Horváth Zsófi munkái!

PINTEREST tábla: Örökség

«««««