Oldalak

2018. július 28., szombat

Tillie Cole: Ezer csók




– Az a lány vagyok, aki korán kel, hogy lássa a napfelkeltét. Az a lány vagyok, aki mindenkiben a jót akarja látni, akit meghat egy dal, akit magával ragad a művészet. Én vagyok az a lány, Rune, aki türelmesen kivárja a vihart, hogy megpillanthassa a szivárványt.


Fülszöveg:
Egy csók egy pillanat. De ezer csók élethosszig kitart.
Van egy fiú. És van egy lány.
A szerelem egy pillanat alatt szövődik köztük, de egy évtized, míg kibontakozik. Ezt a szerelmet nem képes felbontani sem a távolság, sem az idő. Ez a szerelem örökké tart. Legalábbis ők így hiszik.
Amikor a tizenhét éves Rune Kristiansen visszatér szülőhazájából, Norvégiából az álmos georgiai kisvárosba, Blossom Grove-ba, ahol még gyerekkorában összebarátkozott Poppy Litchfielddel, a fiút egyetlen gondolat gyötri: a lány, aki lelki társa, aki megígérte, hogy hűségesen megvárja, amíg ő visszatér, vajon miért szakított vele mégis szó nélkül?
Rune szíve két éve összetört, amikor Poppy megnémult. Mire Rune megtudja, mi az igazság, rájön, hogy a legnagyobb szívfájdalom csak ezután éri majd…


Könyv információk:

Eredeti mű: A Thousand Boy Kisses
Eredeti megjelenés éve: 2016

Twister Media, Budapest, 2018
464 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9786155631504 · Fordította: Bozai Ágota
     (Az értékeléshez olvass tovább!       )


Miért olvastam el?

Egyrészt mert felfigyeltem rá a gyönyörűséges borítója miatt, másrészt mert láttam, hogy Dorka, az Anya olvas bloggere írt róla a blogján (Link ITT!), és kíváncsi lettem. Amúgy merő jófejségből kölcsönadta, amikor összefutottunk a Könyvhéten, persze hozzátette, hogy szerinte tényleg tetszene nekem ez a könyv, és igaza lett! Köszönöm az ajánlást! :)

<<< Egy kis reklám – a könyv bekerült a Forever Young Adult Merítésbe is!>>>

Véleményem a könyvről...

Vannak olyan regények, amikről ha nem is tudsz igazából semmit, azt akkor is tudod, hogy egy százas zsepivel érdemes nekiállnod olvasni… Nos, nekem ez az érzésem volt, amikor megláttam a könyv borítóját, és elolvastam a fülszövegét!
Egyébként bejött a megérzésem, hiszen ez a könyv ilyen... A végletekig szívfacsaró, és bár egy kicsit giccses, tele van gyönyörű gondolatokkal! Az olvasó szíve szinte túlcsordul Poppy és Rune szerelmétől, az egymásra találásuktól, az elválásuktól, és az el nem múló szerelmüktől. Ha gáz, ha nem gáz, én kifejezetten szeretem a kamaszkori nagy egymásra találásokat és örökké tartó szerelmeket! Milyen szuper lenne már, hogy az első nagy Ő-nk mellett öregednénk meg egy szeretetben és boldogságban leélt élet végén? Tudom, néha javíthatatlan romantikusnak tűnhetek…


Az emberek nem értették, hogy ennyi ideje vagyunk együtt, és még mindig az enyém. Csak tizenöt évesek vagyunk, de attól a naptól kezdve, hogy nyolcévesen megcsókoltam a cseresznyevirág-ligetben, egyikünknek sem volt más az életében. Én egyszerűen észre sem vettem más lányokat. Csak Poppyt láttam. Az én világomban csak ő létezett.


A regény felépítése is tetszett, ugyanis felváltva (E/1) ismerjük meg a fiatalok között elcsattanó ezer csók történetét. Nagyon tetszett, hogy néha irtó lassú volt, máskor pedig felgyorsult a történet ritmusa, de mégsem volt zavaró a váltás. Érezzük Rune haragját az élete alakulása miatt, élvezzük a napfényt és az életet Poppy kicsit talán rózsaszín lencséjű szemüvegén át, és talán egyszerű lenne, ha csak ennyiről szólna ez a történet, de jóval mélyebbre evezünk a fiatalokkal. Szó esik a harag mellett a gyűlöletről, az élet szeretete mellett megtudjuk, hogyan viszonyulnak a halálhoz, és kiderül, hogy miért fontos a megbocsátás, minden egyes napfelkelte. Szerettem, hogy rávezetett, hogy mennyire nagy szerepet játszhat az ember életében az elő szerelem, és mennyire fontos egy összetartó család, hogy talpra tudjunk állni valami „rossz” után.

Giccs-faktor

Ahogy már említettem, itt-ott elég giccses, másutt jócskán valószínűtlen a sztori, és a végén már picit engem is kiakasztott a fiatalok cukisága meg a rengeteg „szerelmem”-ezés. Nem vagyok hozzászokva az ilyesmihez… Ugyanakkor valamennyire megbocsátottam ezeket az írónőnek, hiszen maga a történet érdekes, megható  és képes darabokra törni még az ilyen cinikus olvasók szívét is, amilyen én vagyok. Körülbelül a 950. csók körül járhattak, amikor elkezdtem bőgni, és az utolsó jó néhány oldalról ne is beszéljünk. Zseniális a lezárása! Mondjuk nem vártam

Összességében

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egy ennyire cuki-giccses szerelemre vágynék, mint amilyen Poppymin és az ő vikingje között van, de nagyon szerettem róluk olvasni. Lehetetlen nem imádni ezt a két bolond szerelmest és a családjaikat. Tetszett a csellózás, tetszett a fényképezés, amik bár visszaköszöntek innen-onnan más olvasmányokból, de passzolt hozzájuk.
Nem egy túl bonyolult vagy egyedi történet, de a mondanivalója csodaszép, az apró nüanszok élvezetessé tették számomra, és az írónő stílusát is magával ragadónak tartom. Mikor jön valami más is tőle magyarul?

Értékelés: 4,5


Olvasnék-e még az írótól?
Igen, ha lennének még könyvei magyarul… de sajnos nincsenek. Remélem, hogy a kiadó felkarolja az írónőt az Ezer csók sikere láttán, mert ahogy nézegettem a külföldieknél nagyon sikeresek a regényei.
 
Nagyika, Poppy és Rune kedvenc helye


Kinek ajánlom a regényt?
« Mindenkinek kötelező, aki éppen egy komoly témát feszegető, ám mégis bájosan szerelmes YA-regényre vágyik. Tele van szomorúsággal és szerelemmel - szóval, ha egy picit többre vágysz, mint egy szimpla tinirománc és nem átallsz sírni egy regény felett, akkor olvasd el!
« KIVÉTELEK (akik soha, de soha ne vegyék kézbe): Két barátnőmről nem tudom elképzelni, hogy a kezükbe vegyék anélkül, hogy gutaütést ne kapjanak tőle. Az egyik folyton az eget fürkészi, míg a másik egy könyvtárat igyekszik egyben tartani.

Kedvcsináló idézetek:
– Rune – mondta komoly, határozott hangon –, a szomszédban laksz, viking vagy, és én egyszerűen imádom a vikingeket. Szerintem a legjobb barátoknak kellene lennünk.
Amikor a közelemben vagy, a szívem nem sóhajtozik, hanem szárnyal. Azt hiszem, a szívek olyan ritmusban dobbannak, mint egy dal üteme. Úgy hiszem, ez olyan, mint a zene; hogy egy bizonyos dallamhoz vonzódunk, az vonz minket. Én meghallottam a te szíved hangját, és te meghallottad az enyémet.
Az emberek mindig rohannak, akkor is, ha rengeteg idejük van. Bár nekem nagyon kevés időm maradt, mégis mindent szándékosan lassan, ráérősen tettem. Kimérten. Céltudatosan. Minden új élményt élvezni akartam. Mély levegőt venni, magamba szívni minden új látnivalót, illatot és hangot.
Egyszerűen megállni. Lélegezni. Ölelkezni.

♡♡♡♡♡
Képek az EZER CSÓK nevű Pinterest táblámról származnak.
A könyv kiadásai a GoodReads-en: A Thousand Boy Kisses
♡♡♡♡♡
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése