Charity Norman: Luke Livingstone titkos élete

  

– Úgy nézek ki, mint egy pasas, akit Luke-nak hívnak. Be vagyok zárva egy pasas testébe, akit Luke-nak hívnak. De én nem ő vagyok. Nem akartam megérteni. Féltem megérteni. – Oké – feleltem –, csak ne izgasd fel magad! Fáj valami? – Eilish! – Mentővel gyorsabban beérnénk. – Nem vagyok beteg!

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Csak ​hazugságban lehet tisztességesen élni? A lányunk férje bestseller szerzőjének legújabb regénye. Luke Livingstone szerencsés ember: nagyszerű férj, gondos családapa, sikeres ügyvéd, a társadalom megbecsült tagja. Házassága irigylésre méltóan szép és a Londonhoz közeli családi háza maga a nyugalom szigete.

Pedig Luke hatalmas titkot rejteget. Az évek múlásával egyre képtelenebb elviselni a terhet, és egy napon úgy dönt, bevallja a családjának: amióta az eszét tudja, mindig nőnek érezte magát. A hátralevő éveit nem szeretné továbbra is úgy élni, ahogy azt mások elvárják tőle. Lehet-e eltemetni valakit, ha nem halt meg, csak ezután másképp él köztünk? Mit szól Luke átváltozásához a feleség, a gyerekek, a kollégák? Ki marad mellette és ki fordul el tőle?

Könyv információk: Eredeti mű: The Secret Life of Luke Livingstone Eredeti megjelenés éve: 2015 Lettero, Budapest, 2017 464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155733123 · Fordította: Sipos Katalin

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

Nem tudom. Nagyon régóta vonzott ez a könyv.

A történetről…

Egy kedves szerelmi történettel kezdődik a könyv, amiben megismerkedünk Eilish French-el, a menő marketingessel, aki beleszeret Luke Livingstone-ba, a fiatal ügyvédbe. Megtudjuk, hogy építik fel a közös életüket és az otthonukat, milyen karriert futottak be, és megismerjük a gyerekeiket. Aztán 30 évet ugrunk az időben, és döbbenetes hirtelenséggel kopik le az olvasó arcáról a szentimentális mosoly, mert azon kapjuk magunkat, hogy egy öngyilkosságra készülő férfit kísérünk az utolsó útjára!

Hirtelen gombóc van a torkomban, mert megtudom, hogy Luke nem bírja tovább elviselni azt, hogy férfiként kell élnie, de közben tönkre sem akarja tenni a családja életét azzal, hogy hagyja kitörni magából a nőt... Pechjére beszélgetni kezd a vonaton egy nénivel, aki egy kicsit rámenősen, de jól kiosztja őt, amikor megtudja, hogy mit tervez a férfi tenni önmagával... és a családjával. És emiatt a beszélgetés miatt fenekestül felfordul a Livinsgtone család élete!

Felépítés és a főbb karakterek

A teljes történetet több nézőpontból ismerjük meg (ráadásul mindenki E/1, ami még közelebb hozza őket az olvasóhoz). Ugye a közös életük kezdetét Eilish által, a tragikus változást Luke által, de kettejük mellé még megjelenik a lányuk, Kate és a fiuk, Simon szemszöge is. A testvérek mind az életükben, mind a történtekhez való viszonyulásukban különböznek, hiszen míg Simon lassan kétgyermekes családapa egy szerető társsal az oldalán, addig Kate éppen egy mérgező kapcsolatból menekül. Simon látni sem bírja az apját, miután bejelenti, hogy nőként akar élni, míg Kate az elsők között áll az apja mellé – Spoiler: például ő hajlandó először az utcára lépni Luciával! Persze még vannak egyéb elbeszélőink, de ők négyen a fő karakterei a könyvnek.

  

– Mondd, hogy csak ugratás, kérlek! Van számodra egy hírem, apa. De jól figyelj! Te hímnemű vagy. Apa vagy és nagyapa, fivér és férj, és ötvenöt éves. Jézusom! Kicsit késő már ilyenkor kitalálni, hogy szeretnéd csábosan az ingedet emelgetni! (Simon)

  

A regény egy igazi érzelmi hullámvasút...

Eleinte Luke részei önvádról, önutálatról és bizonytalanságról árulkodnak, aztán a változástól való félelem, illetve a változás iránti vágy kerül a középpontba nála, míg Eilish kezdetben egy emlékeket felidéző, szentimentális hangulatú és mindenkivel törődő karakter, akinek kiszalad a lába alól a talaj Luke bejelentése miatt. Ahogy halad előre a sztori, úgy csúsznak át ők ketten a másik végletbe: Luke Lucia-ként kezd megbékélni, Eilisht pedig felkavarja a helyzet, hogy elvesztette a férjét, és elhagyatottá válik a társa nélkül. Spoiler nélkül csak annyit mondhatok, hogy mindkettejük részét elolvasva és így-úgy felfogva, illetve megértve a lehető legjobb lett ennek a regénynek a lezárása... Iszonyatosan bőghetnékem volt, de teljesnek éreztem a végét.

  

Ahogy beszélgettünk, fantasztikus vízióm támadt. Egy hatalmas, kétszárnyú kapu nyílni kezdett, de nagyon lassan. Lelki szemeimmel láttam a nehéz, középkori városkaput, amin fémveretek voltak. Mögötte vakítóan sütött a nap. Aztán valami odarohant hozzám, és megütött, hogy elakadt tőle a lélegzetem. Azt hiszem, a remény volt az.

  

Fájdalmas apróságok... (enyhén spoileres)

Luke lebukik az eldugdosott kozmetikumokkal, ruhákkal, illetve kénytelen külön költözni a nejétől, aztán a londoni lakás magányában egy TransChatterers nevű honlapra téved, ahol próbál hozzá hasonlókkal ismerkedni, barátkozni. Eilish egy erős nő, igyekszik továbblépni (még randizni is elmegy), de képtelen elengedni az emlékeiben élő „Férfit”. Mindketten kísérletezgetnek az egymás nélküli élettel De jobban megismerjük a gyermekei életét is, és van rálátásunk arra is, hogy hogyan hatnak rájuk Luke-Lucia előbukkanásának következményei... Simon fia, Nico (4) odáig van a nagypapiért, ám az apja abban a pillanatban eltiltja tőle a gyerekét, amikor kibukik a nemi identitás zavara (nemi diszfória = nőként gondol magára). Kate a legelfogadóbb és a legrugalmasabb szerintem az egész sztoriban, felkavarja ugyan az apja coming outja, mégis mind az anyja, mind az apja támasza marad.

Összességében

Eléggé felkavaró a történet, hiszen lássuk be, hogy egy ötvenes férfiról, egy tisztességben megőszült férjről, apáról, nagyapáról beszélünk, aki úgy dönt, hogy nőként fogja leélni a maradék életét! Konkrétan sokkot kaptam, amikor megértettem, hogy Luke 55 éve nőként gondol magára, 55 éve nyomja el a benne élő Luciát!

Ez a regény tele van bizonytalansággal, emlékekkel, gyűlölettel, elfogadással, szeretettel, de tele van váratlan csavarokkal, érdekes karakterekkel is. Luke-Lucia  mellett Kate volt a nagy kedvencem, aki tényleg egy full toleráns és szerethető karakter, ugyanakkor ő kapta a leggyengébb háttérsztorit, mint „peches szerelmes”...

Összességében azt tudom mondani, hogy hatalmas élményt okozott a könyv, és igenis kötelezővé tenném, mint toleranciára nevelő, szépen megírt, izgalmas könyvet!

Értékelés: 5*

*Imádtam.

Kedvcsináló idézetek:

v

Hanem volt egy kis, cipzáros rekesz a táska bélésén. Szinte észrevehetetlen, ha az ember nem tudja, hogy ott van. Ha bárki rábukkanna erre a titkos zsebre, meglepődne, mi van benne: púder, szemfesték és szilvakék rúzs.

v

A földszintre érve megint megszólalt:

– Te hogy látod, ez a dolog genetikus, vagy a nevelés hatására keletkezik?

– A neveléstől biztosan nem. Én ezzel születtem.

Nyílt a liftajtó, és kiléptünk az előcsarnokba.

– De nem tudom, Benjamin. Az a helyzet, hogy senki sem tudja, miért vagyok ilyen. Sem a pszichiáterek, sem a genetikusok, sem az endokrinológusok… fogalma sincs senkinek. A nővérem szerint bűnös lélek vagyok, de kigyógyulhatok ebből.

– És egyetértesz vele?

– Tudom, hogy ezt nem lehet gyógyítani. Talán egy Isten által feldobott téma vagyok.

v

– Na és te, nagyi? Te is elveszítettél egy fiút?

Meg elgondolkodott, elég sokáig. Kíváncsian vártam, mit mond. Végül letette a poharát.

– Ötvenöt, sőt majdnem ötvenhat évvel ezelőtt szültem egy gyereket. Nagyon klassz kis kölyök volt, rögtön a kezdetektől. Nincs kedvenc gyerekem, de ha volna – mosolyodott el bűnudatosan –, hát nem művészet kitalálni, hogy melyik lenne az. Mostanra felnőtt, és neki is gyerekei lettek. Mint kiderült, volt pár dolog, amit nem értettem benne, de ez nem változtat azon, hogy én szültem. Mindig kedves és figyelmes gyerek volt, és az is maradt. Mindig okos volt – ma is az. Mindig szerettem, és ebben sem látok változást most sem.

– Te egy szent vagy – feleltem erre.

vvvvv

A képek a Pinterest táblámról származnak: Luke ​Livingstone titkos élete

The Secret Life of Luke Livingstone borítók a GoodReadsen.

vvvvv