Alynne Webb: Az utolsó | BTK értékelés

A [bekezdés]-díjas Alynne Webb első regénye egy igazi fantasy, amiben varázslók, alkimisták és boszorkánymesterek szállnak harcba egymással, azzal sem törődve, hogy a viszályuk már nem csupán a Varázslók Világára korlátozódik. Az emberek világában főszereplőink szellemjárásnak vélik az új házukban hallható zajokat, és frászt kapnak a tükörben felbukkanó titokzatos, néma férfitól. Tara és a kisöccse, Benny habár csak egyszerű emberek, mégis megpróbálnak segíteni a varázslónak, és ezáltal felkeltik a férfit megátkozó sötét mágus figyelmét. Tartsatok velünk, mert a turné végén lehetőségetek lesz megnyerni a Twister Media Kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!

– Mit műveltél? – kérdezte Sethra már-már dühösen, mire Oz széttárta a karját, és felvette ártatlan arckifejezését. – Boszorkánymester vagyok! Démonokat idézek! Sethra erre még idegesebb lett, és vissza akart vágni, de Oz már nem hallhatta a szavait, mert egy erős kéz megragadta a kabátját, és áthajította a portálon.

Fülszöveg:

v

Háború ​fenyeget a Varázslók Világában. Az ezeréves béke inogni látszik. A rendek közötti viszály átível az emberek világába is, ahol a mágia nem több puszta tündérmesénél.

Tara a gimisek mindennapjait éli. Amikor édesanyja bejelenti, hogy új állást kapott egy kisvárosban, és búcsút kell mondaniuk addigi életüknek, a lány azt gondolja, ennél rosszabb nem is történhetett volna. Csakhogy az új házban és a városban senki és semmi nem az, aminek látszik.

Öccsével, Bennyvel leleplezik Nicholast, a ház fogságába száműzött varázslót, aki szellemként tengeti életét. A két testvér segít neki kiszabadulni a fogságból, amivel felkeltik Derwin, a rettegett sötét-mágus figyelmét. A testvérpárból préda lesz.

Tarának gyorsan kell cselekednie, ha meg akarja menteni azokat, akik fontosak a számára. Küzdelmei során azonban nemcsak arra döbben rá, hogy az eddig ismertnek hitt világa mögött húzódik egy ismeretlen másik, hanem arra is, hogy a feladat, melyet magára kellett vállalnia, talán sokkal nagyobb, mint amivel elbír.

Alynne Webb első regénye sodró erejű fantasy, melynek lélegzetelállító világát varázslatos teremtmények és mágusok népesítik be, amit minden igazi fantasyrajongó imádni fog.

Könyv információk: Eredeti megjelenés éve: 2018 Twister Media, Budapest, 2018 448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155631634

A sorozat: 1. Az utolsó 2. folytatása várható… (nem befejezett) VEDD MEG! TEDD KÍVÁNSÁGLISTÁRA! OLVASS BELE!

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Szerintem…

Bár szkeptikusan álltam hozzá ehhez a tetszetős borítójú történethez, a 150. oldaltól kezdve szinte egyvégtében végigolvastam, mert képtelen voltam letenni! Történetünk elején megismerkedünk Tarával, és az öccsével, Bennyvel, akiket a felelőtlennek tűnő szüleik egyedül küldenek előre az új házukba Bell nénivel, aki szintén nem a felelősség mintapéldánya, mert hamar otthagyja a gyerekeket. (Oké, ott van a munkája és az élete, de én tuti, hogy ideiglenesen beköltöznék a rokongyerkőcök mellé, amíg nem érnek oda a szüleik.) Tara elsőre nem egy szimpatikus jelenség ellenben Bennyvel, aki egy igazi felfedező lelkű tünemény. A fiatalok Benny kíváncsiskodásának hála ráakadnak néhány érdekes és drágának tűnő szoborra, illetve egy félelmetes tükörre a padláson. Amiben néha felbukkan egy férfi! (Para? Naná! Nem csak Tara rémült meg elsőre, hanem én is...) 

Ám míg a gyerekek próbálnak rájönni a tükörben látható néma idegen kilétére, és kitalálni, hogy tudnának neki segíteni, addig átugrunk a gonoszok térfelére Drewinhez, az alkimistához és fekete mágushoz. Vannak karakterek, akikről elsőre lerí, hogy ő lesz a Gonosz a könyvben, én így voltam az elsőre titokzatos, majd a szemeim előtt mind kegyetlenebbnek tűnő fekete mágussal. (Az ő részeinél egyedül az Antonnal kapcsolatos dolgokat szerettem, ugyanis a jobbkeze egy totál együgyű balfék! De bírtam a szóváltásaikat!)

Szóval a könyv eleje elég átlagos - új ház, új suli, titokzatos gonosz, titokzatos fiúk, rejtélyes padláslakó, cuki tesó, trehány nagynéni -, aztán… nem is tudom, de felbukkant Oz, hozta a tündérkutyát, és belecsöppentem Tarával meg Bennyvel egy elképesztő karakterekkel, lényekkel, helyszínekkel és gazdag történetű világba, ahonnan alig akartam visszatérni a Földre. Beszippantott a történet, elkezdtek összeállni a szálak, és sodort a sztori… 

„– Van még valami arra az esetre, ha netalán tényleg életben maradunk. Egy varázsló akkor halott, ha kristályszoborrá változik. Ha mozdulatlanul fekszem, nem lélegzem, ha nem érzed a szívverésem sem, de nem lettem szobor, eszedbe ne jusson eltemetni! Felébredve kicsit bosszús lennék. Erre már Tara is halványan ugyan, de elmosolyodott. – Igyekszem nem elfelejteni.”

Nem csak a főbb karakterek – Tara, Benny és Oz -, de a melléjük csapódó mágusok, félvámpírok, bosszúvágyó harcosok, természetszellemek, elátkozott vulkánlakók, misztikus lények, kártyavető idegenek is igazán élettel teliek voltak. Nem éreztem egyetlen részt sem feleslegesnek – bár néha túl volt írva némelyik helyszín, de ez inkább elvarázsolt, mint zavart. Muszáj hozzátennem engemet a varázslényekkel teljesen kenyérre lehet kenni, és nem egy olyan állattal foglalkozott az írónő rengeteget, amik máskor maximum említés szintjén szerepelnek a könyvekben. 

A történet lassan indul be, de mindenképpen megéri megvárni, míg belendül, mert utána meghökkentően okosan van összerakva a rengeteg mellékszál és egymáshoz kapcsolódó apróság! Gondolok itt arra, hogy beközlik, hogy kéne egy varjú tolla, mire valaki poénból rávágja, hogy valószínűleg azé az elérhetetlen, rejtett kriptában nyugvó, totál életveszélyes állaté kéne, mi? Naná, de van egy attól a madártól származó másik toll a gonosz mágusnál. Le is tesznek az elérhetetlen szimbólum állatról, ami aztán a tetőponton felbukkan… élve!

Összességében

  

Számomra minden megvolt benne, ami egy végtelenül izgalmas fantasynak rendelkeznie kell. A Mágia kútja és az egész körülötte forgó sztori – természetszellemestül, sellőstül, kelpistül és ereklyéstül fantasztikus volt szerintem. Nagyon szerettem a nagy egész mellett a rengeteg izgalmas apróságot, mint például Bennyt és a varázskönyvét, amit többen segítenek neki bővíteni, és a kristályszobrokat, vagy azt, hogy a Varjas-rend tagjai képesek varjúvá változni, illetve hogy mennyire király menedék lehet egy tó!

Szerettem ezt a rengeteg színes karaktert, és azt, ahogy a nézőpont a jó és a rossz térfél között ugrált folyamatosan, így mindennel képben voltam. Drewin kétségkívül egy nagyon érdekes gonosz karakter (eléggé utáltam), de a legjobbak szerintem Oz és Tara voltak. Oz egy karakán, talpraesett, kicsit „ki ha nem én”-hozzáállású boszorkánymester (nagyon szerettem Oz és az apja kapcsolatát, mert fun)! Tara meg… őt lökdösik az események, de azért szerettem, mert az a szuperképessége, hogy minden helyzetben képes jól dönteni. (Pl.: segít a hableánynak; kitart amellett, hogy megmenti a tesóját; ellent mer mondani mágiával bíróknak is, stb.)

Tudjátok, hogy mi az az egyetlen dolog, amit őrülten hiányoltam belőle, és ami nélkül nem szabadna fantasy regényt kiadni? A térkép! 

Értékelés: 5

Érdekességek:

1 / a könyvnek van hivatalos könyvtrailere: < KATT IDE! >

2/ Az írónő pirográfus - a munkáit megtekinthetitek az instagram oldalán -, és a legtöbb karakteréhez készített is pirografikát. Ilyen például Oz, Benny, Nicholas, illetve a kedvencem, Tara.

Kedvcsináló idézetek:

v

– Létezik olyan méreg, ami legyengíthet, és láthatatlanná tehet egy erős varázslót?

– Várj egy percet! Megnézem.

(…) Az egyik asztalon egy laptop feküdt, s a férfi éppen egy listát böngészett rajta.

– Te most viccelsz velem? – szólalt meg Aral. – Hová lett a nagy alkimistakönyved?

– Haladj a korral, drága barátom! A könyv már a múlt, s ez itt a jövő – mutatott a gépre. – Benne van minden feljegyzésem a főzetekről.

v

– Jóslat? Miféle jóslat?

– A boszorkánymester szerint eljön majd egy vezető, fehér köpenyben, ezüst lovon, nyakában zöld kendővel, akit tiszta szív vezérel, s nekünk követnünk kell majd, mert ahogy a boszorkánymester fogalmazott, mi leszünk Wadnaha egyetlen reménysége.

v

– Akkor mit tegyek?! Hagyjam meghalni az öcsémet?! Nem!

– Akár az életedet is odaadnád érte? – kérdezte a katona.

Tara keményen a szemébe nézett.

– Igen.

A katona egy pillanatig Tara arcát fürkészte, majd a botosra sandított, aki alig láthatóan bólintott.

– Ez esetben mind veled vagyunk.

vvvvv

A képek a Pinterest táblámról származnak: Alynne Webb: Az utolsó

Alynne Webb FB oldala, instagramja, honlapja

vvvvv

Nyereményjáték: Az utolsó című regényben elmesélik Taráéknak, hogy egyszer régen néhány lovagrend egymásnak esett, miután sikeresen megvédték a területüket a rájuk támadó varázslóktól. Ezeket a lovagrendeket állatok után nevezték el: Varjas-rend, Sakál-rend és Sárkány-rend. Ti, olvasni szerető emberek már több hasonló házba/rendbe/csoportba sorolással találkozhattatok olvasmányaitok során, ezért nem meglepő, hogy a mostani feladatotok is ezzel lesz kapcsolatos. A blogokon talált képekből rá kell jönnötök, hogy melyik SOROZATRA gondoltunk, és be kell írnotok a rafflecopterbe a megoldást! (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.) Feladvány:

a Rafflecopter giveaway

ÁLLOMÁSOK: 01/07 - Hagyjatok! Olvasok! 01/09 - Könyv és más 01/11 - Kelly és Lupi olvas 01/13 - Nem félünk a könyvektől