|
– Ha arra mész, Április Bolondja
házához jutsz. Ha meg erre, akkor a Kalaposhoz. Na, merre indulsz?
– Nem is tudom. Kalapost már eddig is
láttam eleget… Április Bolondja biztos érdekesebb lesz.
|
Fülszöveg:
♡
Alice,
a kedves kisiskolás lány a Fehér Nyúl után eredve Csodaországban találja magát.
Olyan világba jut, ahol a párbeszédek nélkülözik az ésszerűséget és a logika
mit sem számít. Alice hol icipicivé zsugorodik, hol óriássá válik.
Minduntalan
furcsa alakok bukkannak fel körülötte, és kínosabbnál kínosabb helyzetekbe
kerül…
|
Könyv információk:
Eredeti mű: Fushigi No
Kuni No Arisu
Eredeti megjelenés éve:
2007
Fumax, Budapest, 2010
80
oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639861305 ·
Fordította:
Nikolényi Gergely
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Szeretem Alice-t Csodaországostul, Tükörországostul,
Odaországostul, Zombielandestül, mindenestül. Szeretem a körülötte kialakult
fandomot, így amikor megláttam a manga verzióját, megvettem, aztán elolvastam. Ez van, srácok.
A történet dióhéjban…
Alice meglát egy beszélni tudó Beszélni Nyulat, és
utána rohanva egy varázslatos világban találja magát, ahol hol megnő, hol
összemegy attól függően, hogy éppen mit evett vagy ivott. Találkozik néhány
őrülttel, betéved a királyi udvarba, fehér rózsákat vörösre festő kártyalapokkal
beszélget, és flamingókkal krokettezik.
Szerintem…
Teljesen jól elmeséli az eredeti történetet - bár
néhol meg vannak húzva a részek -, de az egész különlegessége az volt számomra,
hogy Alice minden fejezetben máshogy nézett ki! Olyan érzés volt, mintha az
évek során megálmodott összes Alice kinézetet felvonultatta volna ugyanabban a
történetben, és azt kell, hogy mondjam, nekem nagyon tetszett ez a megoldás!
A rajzok szépségesek, a mangaka gyönyörűen és
kifejezően rajzol, bár itt-ott ugyanazokat a képeket alkotta újra, amiket Sir John
Tenniel (az
eredeti illusztrátor) korábban megálmodott. Tetszettek az eltérések,
például, hogy minden karakter „cukibb” lett a mangában! Az ötödik fejezetben, a
Bolondok uzsonnájában például Április Bolondja, a Mormota és a (Bolond) Kalapos
irtó édesre sikerültek. A legkevésbé éppen a többi feldolgozásban imádott
Fakutya/Chesire Cat tetszett, ugyanis totál snasszra sikeredett…
Összességében
Úgy néz ki, hogy aki egyszer beleszeret a mangákba,
örökké imádni fogja őket. Nem bánom, hogy megvettem ezt a mangát, mert imádom
az Alice Csodaországban feldolgozásokat, és egyszerűen szuperül sikerült ez a
rövidke kötet. A történet az eredeti, de a karaktereknek rajzolt mimikák totál
feldobják ezt a butácska is álommesét. Sajnálom, hogy a folytatásához nem
készült manga…
Kedvenc részem: A kalapos éneklésénél kifeküdtem!
Értékelés: 5
Enyhe OFF: Ha szeretnétek az eredeti történetet elolvasni, akkor az új fordítást
csak ajánlani tudom: Lewis
Carroll: Aliz kalandjai Csodaországban és a tükör másik oldalán!
Fantasztikus lett (az első rész… A Tükörországos az nálam so-so)!
Lewis Carroll: Alice Csodaországban
Az eredeti Alice Csodaországban történetet nem szeretem, mert a főszereplőjét butának
tartom, aki nem bánik rendesen az állatokkal, és a mese egy pontján rá akarják
az állatok gyújtani a házat, amibe „belenőtt”. Szerintem ez egy elég meredek és butácska mese, bár azt kell,
hogy mondjam tulajdonképpen egy egész bájos történet, ha elvonatkoztatunk a negatívumaitól.
A végére Alice-t is meg lehet szeretni a butaságaival egyetemben… de ehhez kell
néhány olvasás!
Első olvasásra Csodaország elkeserített, mert kaptam
egy nagyon buta kislányt és egy tragikusan lagymatag történetet fejlevágós
királynővel, varázscicával, pipás hernyóval és egy malaccá változó babával.
Alice-szal egyébként ugyanúgy vagyok, mint Pán Péterrel, hogy
előbb nem az eredeti történetet ismertem és szerettem meg, hanem az adaptációk és
újrafeldolgozások során rárakódott töménytelen bónuszt. Pán Péter nem egy kis
szigeten vacakoló furulyás kisfiú számomra, ahogy Alíz/Alice sem egy buta
kislány. Ők szerencsére nem eredeti (vagy Disney-s) mivoltukban formálták a
személyiségemet, hanem a hozzájuk kapcsolt allegorikus mondanivalókkal és
beléjük magyarázott mélységekkel.
Ugyanakkor az Alice in Wonderland körül kialakult
fandomot - a feldolgozásait, a fan artokat
és fanfictionöket, a könyves levelezőlapokat, a Wonderland teázó szerettet, a falra
ragasztható Fakutya/Chesire cat vigyort, a Mad Hatter Funko POP figurát, stb.
– IMÁDOM!
Idézetek:
♡
– Hát te meg kivel beszélgetsz?
– Őfelsége! Bemutatom Fakutyát!
– Vagy úgy, egy macska! Nagyszerű! Gyere csak ide,
hadd simogassalak meg!
– Kösz nem. Nem bírom az öregurakat.
♡
– Hüpp… Meséljem el az életem történetét?
Kiskoromban a tenger mélyén jártam iskolába.
– A tenger mélyén? Ejha! Csodaszép lehetett! És
miket tanultatok?
– Hát… Például végzetre emelni, gyíkot vonni, meg
persze körténelmet, zöldrajzot, angolnát…
♡ ♡ ♡ ♡ ♡
A képek a Pinterest táblámról származnak: Theme - Wonderland
Fushigi
No Kuni No Arisu a GoodReadsen.
♡ ♡ ♡ ♡ ♡
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése