Oldalak

2019. február 9., szombat

Naomi Novik: Ezüstfonás | BTK értékelés




Naomi Novik már bebizonyította a Rengeteggel, hogy milyen nagyszerű történetmesélő, most pedig itt van a legújabb könyve, az Ezüstfonás, amely szintén a szláv mesevilágba kalauzolja el az olvasókat. Ha szeretnétek ti is a részesei lenni ennek az izgalmas világnak, akkor tartsatok a Blogturné Klub hat bloggerével és játsszatok a könyvért!


Felém nyújtotta a kezét, én pedig kétségbeesetten vágtam rá:
– Még a nevedet sem tudom!
Olyan felháborodással nézett rám, mintha azt követeltem volna, hogy vágja le a fejét. – A nevemet? A nevemet akarod megtudni? Legyen elég, hogy tiéd lehet a kezem és a koronám! Hogy merészelsz többet követelni tőlem?


Fülszöveg:
Mirjem pénzkölcsönzők családjába született, de apja olyan nehézkesen szerzi vissza kölcsönadott pénzét, hogy az éhhalál szélére sodorja családját. Mirjem kénytelen kezébe venni a sorsukat. A megkeményedett szívű lány elindul begyűjteni a tartozásokat, és hamarosan elterjed a hír, hogy arannyá tudja változtatni az ezüstöt.
Amikor az erdőben meggondolatlanul henceg képességével, felkelti a fák között kísértő, zord, jégtestű lények, a sztarikok királyának figyelmét. A névtelen király lehetetlen feladatot tűz Mirjem elé, aki akaratlanul szövött cselszövésébe bevonja Vandát is, a parasztlányt, meg egy boldogtalan hercegnőt, akit a cár feleségének szánnak. Csakhogy a cár, az ifjú Mirnácjusz sem az, akinek látszik. Gondosan őrzött titka az emberek és a sztarikok országát is fenyegeti. A rossz döntések között őrlődő Mirjem valószínűtlen szövetségeseivel indul felfedezőútjára, amely áldozatkészségét, erejét és szeretetre való képességét is próbára teszi.
A mítoszokból és tündérmesékből merítő Ezüstfonás varázslatos és sokrétegű története éppúgy elbűvöli majd olvasóit, mint Novik Rengeteg című, Nebula-, Locus- és Mythopoeic-díjas regénye tette.

Könyv információk:

Eredeti mű: Spinning Silver
Eredeti megjelenés éve: 2018
GABO, Budapest, 2018
454 oldal · keménytáblás ·
ISBN: 9789634067344 ·
Fordította: Heinisch Mónika
(Az értékeléshez olvass tovább!       )

Miért olvastam el?
2017-ben volt szerencsém az írónő korábbi szláv népmesei- és mitológiai elemeket felvonultató, meseszerű fantasyjához, a Rengeteghez, és akkor beleszerettem a stílusába. Amikor megtudtam, hogy újra egy ahhoz hasonló történetet fog kiadni Spinning Silver címmel, reménykedni kezdtem a magyar megjelenésben.

A történetről...

Összetett, de élvezetes cselekményű történet, aminek a központjában három erős női karakter van, akik ilyen-olyan okokból rákényszerülnek arra, hogy megálljanak a saját lábukon, és kivívják a nekik járó tiszteletet. A kedvenc női karakterem Mirjem, a szerencsétlen zsidó pénzkölcsönző lánya, aki egészen fiatalon rájött arra, hogy akkor járnak a legjobban, ha átveszi a pénzbehajtást és az adósságok listájának a vezetését túl jóhiszemű apjától. Mirjem édesanyja bár büszke a lányára, és arra, hogy mind jobb módban élnek, mégis aggódik, hogy a lányának túl hideggé válik. Mirjem logikus, karakán és fantasztikus az üzleti érzéke, képes az ezüstből aranyat csinálni, és éppen erre figyel fel a Sztarik király, aki három próbának veti alá a lányt, majd elragadja a saját Télvilágába, hogy a királynőjévé tegye a lányt. Tetszett, hogy milyen hűvösek és átgondoltak egymással, mennyire vigyázniuk kell a szavaikra. Imádtam a kihívásokat, amiket egymás felé intéztek! Persze szerelemről szó sincs köztük, így Mirjem ügyeskedve kerüli el a nász beteljesülését. Izgalmas volt a sztarikok életmódja, hierarchiája és világa, sajnáltam, hogy keveset tudtam meg róluk!

A második főszereplőnk a pénzkölcsönző adósának a lánya, Vanda. Vanda kitartó, erős és agyafúrt jelenség, amire szükség is, mert az édesapjuk egy erőszakos alkoholista. Vandának van két fiatal fiútestvére, Sztyepon és Szergej, akik szintén elég kedves és szerethető karakterek. Nagyon kedveltem Vandát is, mert ügyesen úgy alakította az életét, hogy mind jobban kikerüljön terrorizáló édesapja vonzásköréből, és a fiúkat is munkához segítette.

A harmadik női karakter egy igazi hercegkisasszony, akit nem tart senki szépnek, és nem is törődnek vele túl sokat, mióta édesapja új asszonyt hozott a házhoz Irina édesanyja halála után. Elméletileg egy ősét megerőszakolta és teherbe ejtette egy sztarik, ám Irinában nincs már meg a téliek varázsa. Amikor édesapja vesz az ékszerésztől egy igazi sztarik ezüstből készült ékszert, akkor a lány elképesztő vonzást érez iránta, majd amikor hozzáérhet, akkor a tükrön túl egy idegen téli világ nyílik meg előtte! Irina elsőre nem egy túl szimpatikus jelenség, mégis érdekessé teszi a sztarik ezüsthöz való vonzódása és a vele történtek titokzatossága! Pechjére felfigyel rá a fiatal cár, akit már kiskoruk óta kegyetlennek és elviselhetetlennek tart… Őt is egy szerelemtől mentes házasságba kényszerítik, ám ezáltal ő is rákényszerül, hogy magabiztossá váljon és megerősödjön, abszolút figyelemre méltó változásokon megy keresztül, miután cárné lesz!


„– Ezek szerint te egy tűzszörnyet nyertél férjedül a tündérezüsttel, én meg egy jégszörnyet. Legjobb lenne egy szobába tennünk őket, és hagyni, hogy mindkettőnkből özvegyet csináljanak.”


A három lány és családjaik élete egy egészen elképesztő és fordulatokban gazdag történetben fonódik össze. Maga a regény elég hosszú és nagyon szövevényes, mégsem éreztem unalmasnak egy pillanatig sem, nincsenek benne üresjáratok! (Tulajdonképpen két ébren töltött éjszakám van a regényben. :D) Lehet, hogy még jobban élveztem volna, ha több népmesét felismerek azok közül, amikből az írónő merített, de így is érthető volt számomra.

Elég sok helyszínen játszódik a történet, és nincsen egy fix főszereplőnk sem. Még csak az sem igaz, hogy csupán a három főszereplő leányzó nézőpontjából követhetjük végig a sztorit, mert többször betekintést nyerünk egy-egy kulcsfontosságú szereplő szemszögébe be. Ilyen például Mirnácjusz cáré (Irina férje), Sztyeponé (Vanda öccse) vagy Magráé (Irina dajkája), akik még több lelket, még több színt visznek a történetbe! Nagyon jó az írónő stílusa, jól elegyíti a tündérmesei és a fantasy elemeket, bár erről már a Rengeteg olvasásakor meggyőződhettem. Az utolsó oldalaknál úgy éreztem, hogy rég olvastam ennyire szép és csodásan felépített szerelemes történetet!

Összességében

Bár a Rengeteg is egy 5 csillagos fantasy mese számomra, mégis azt kell mondanom, hogy ez a történet százszor jobban tetszett! A három főszereplő lányt imádtam, ahogy a történetüket is. Izgalmas volt, hogy milyen úton-módon fonódik egybe hármójuk (és a családjaik) élete, és hogy mennyire apró dolgokon múlik az, hogy folytatódik az életük. Alapvetően nem egy humoros történet, de én nagyon bírtam a helyes fiatal cár tipródását amiatt, hogy mindenki szépségesnek látta az asszonyát, akiben ő nem fedezett fel semmi szépséget. A kedvenc részem mégis a boszorkányházas rész volt, ahol úgy bujkált két csapat, hogy nem tudtak egymásról, mert más világokban vették igénybe a házat. Zseniális volt!

Értékelés: 5

Külföldi borítók:


Kedvcsináló idézetek:
Mérgesen vicsorgott, és nagy lendülettel otthagyott. A terem széléhez ment, majd hátat fordítva, ökölbe szorított kézzel megállt ott. – Hogy merészelsz… – mondta a falnak, és nem fordult vissza – …hogy merészelsz szembeszegülni velem, és egyenrangúnak tartani magadat…?
Te választottál magaddal egyenrangúnak, amikor koronát tettél a fejemre! – tiltakoztam. Egyszerre diadalmasan és dühösen kezdett remegni a kezem, ezért ökölbe szorítottam. – Sem alattvalód, sem szolgád nem vagyok, és ha alázatos kisegeret akartál feleségül venni, egy másik aranycsinálót kellett volna keresned!
     Legszívesebben föléjük tornyosulva rájuk ordítottam volna: a feleségem nemcsak isteni, de mindennemű emberi szépségnek híján van, sőt még csak nem is érdekesen csúnya. Mi több, valahányszor beszélgetünk, egyik sértést vágja a fejemhez a másik után, arcátlanul kioktat, és fárasztó előadásokkal tömi a fejemet, ők pedig két lábon járó szamarak, ha olyan rossz ízlést feltételeznek rólam, hogy egy ilyen jellegtelen, alpári, lófejű satrafát választok feleségemnek. Csak azért nem fakadtam ki, minden lelkierőmet összeszedve, mert nem akartam megmagyarázni, miért került sor egyáltalán a kézfogóra.
      Mirjem hétköznapi dologként beszélt róla, de én tudtam, hogy varázslat. A félelmem nem múlt el, de bátornak kellett lennem. Megtanultam lerajzolni a porba a mágikus alakzatokat, majd egy kopott tollal és vízzel kevert hamuval gyakoroltam tovább egy lapos kövön. Végül odaadta a saját tollát és tintáját, meg egy régi papírdarabot, amely a sok kifakított írástól már szürke volt. Tél végén, amikor látogatóba ment a városba, rám bízta a könyv vezetését. Lassan a betűkkel is egyre jobban boldogultam. Begyakoroltam a nevek kiejtését, és ha találkoztam velük egy oldalon, elmotyogtam őket magamban, ujjammal követve a betűket. Rájöttem, melyik betű melyik hangot jelöli. Néha egy-egy tévedésnél Mirjem megállított és kijavított. Rengeteg mágiát adott nekem, én pedig nem akartam osztozni rajta.
❄ ❄ ❄ ❄ ❄

A képek a Pinterest táblámról származnak: Naomi Novik - Ezüstfonás
❄ ❄ ❄ ❄ ❄



Nyereményjáték:

Az Ezüstfonás bővelkedik mesei elemekben, úgyhogy a játékban ezúttal híres szláv/orosz mitológiai alakok neveit kell kitalálnotok a képek és a leírások segítségével.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány: 

Halhatatlan, aki varázserejével elcsábítja, és birodalmában őrzi hajadon áldozatát.




ÁLLOMÁSOK:
02. 11. Never Let Me Go

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése