Cory Doctorow: Kis ​testvér (Kis testvér 1.) | Mini-Könyvklub

MKK 12. felvonás

A témához tartozó bejegyzések a „mini-könyvklub” címke alatt elérhetőek.

A többiek értékelését itt olvashatjátok el.

– Azzal nem érsz el semmit, ha nem csinálsz semmit. Ez a mi országunk, és ők elvették tőlünk. A terroristák, akik a támadást elkövették, még mindig szabadok, mi viszont nem. Nem bújhatok el, hogy egy évet, tíz évet, esetleg az egész életemben arra várjak, hogy visszaadják a szabadságomat. A szabadság olyan dolog, amiért magadnak kell megharcolnod.

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​közeljövő San Franciscójában egyre jobban eluralkodik az emberek folyamatos megfigyelésére támaszkodó ellenőrzés. A paranoia, a félelem, és a magánélet egyre durvább megsértései nemcsak az utcákon, de az iskolákban és hivatalokban is jelen vannak, és az emberek tűrőképességének határait feszegetik. Viszont néhány középiskolás kölyök, a technika segítségével, kijátssza az állandóan figyelő Nagy Testvért, hogy megpróbálják megőrizni a szabadság látszatát. Azonban egy váratlan és brutális esemény olyan helyzetbe sodorja őket, amely végleg megváltoztatja az életüket… És talán nem csak az övékét.

A többszörösen díjnyertes kanadai szerző a mai fiatalság ellenkultúrájának jó ismerője, sőt szószólója, a szerzői jogok reformjának élharcosa, népszerű blogger. Ez a regénye 2009-ben elnyerte a John W. Campbell-emlékdíjat, a Prometheus- és a Sunburst-díjat.

Könyv információk: Eredeti mű: Little Brother Eredeti megjelenés éve: 2008 Metropolis Media, Budapest, 2010 352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639828483 · Fordította: Csörgő Norbert

Sorozat: 1. Kis testvér 2. Homeland

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért erre a könyvre esett a választásom?

Igazából két szimpatikus választható könyv közül ez volt bent a könyvtárban, amikor elmentem a szabadon választott könyvemért... Jobban örültem volna Az ötödik évszaknak, de ez se áll távol tőlem stílusilag, hiszen YA disztópia.

A történetről...

A központi karakter Marcus, aki egy számítógépes AVJ (Alternatív Valóság Játék) miatt rosszkor van rossz helyen a barátaival, ugyanis egy terrorista akció keretein belül felrobbantják a Bay Bridge-t (San Francisco). Darryl megsérül, így a fiatalok nem az óvóhelyre mennek, hanem megpróbálnak eljutni egy kórházba. Ezzel azt érik el, hogy a Belbiztonsági Hivatal (BH) hetekig bezárva tartja őket egy elzárt helyen, ahol terroristának hiszik őket, és minden nap kihallgatják a gyerekeket. Kicsit kiakasztott, hogy egy hivatal a helyi gyerekeket terroristának hiheti bárhol a világon… Naiv vagyok, ilyesmi bennem fel sem merül… Amikor Jolu, Vanessa és Marcus kiszabadul, a barátuknak, Darrylnek se híre, se hamva.

A fiatalok nem beszélnek senkinek a meghurcoltatásukról, ám Marcus rájön, hogy lehallgatják – bepoloskázták a gépét -, így megpróbál rájönni, hogyan tudja kijátszani a rendszert. Lázadása mind nagyszabásúbb, és mind jobban zavarja a terrorizmustól reszkető, saját polgáraikat túlságosan megfigyelő önkényuralmi rendszert. Xbox Universalon ParanoidLunixot futtat, és terjeszti az op.rendszert CD-n, Open Revolt (Nyílt lázadás) néven blogot nyit, ahol különféle lenyomozási zavarásokat talál ki, amelyek néha mások adatainak ellopásával is járnak, satöbbi.

A karakterek szimpatikusak voltak, főleg Marcust és Ange-t kedveltem, de valamiért mégsem kavartak fel a velük történő rémes események… Nem éreztem őket élőnek, ahogy a körülöttük lévőket se. (Marcus is csak akkor tűnt úgy, mintha elemében lenne, amikor szóba került a múltja a Liveozós hétvégékkel meg a mindenféle szerepjátékokkal együtt.)

A cselekmény jócskán kiszámítható volt annak ellenére, hogy akadtak benne drámai pillanatok… Egyedinek nem mondanám – hiszen egy 1984 ifjúsági verzió -, de a mondanivalója elért hozzám így is. Fontos, hogy ne hagyjuk, hogy a választott rendszer a fejünkre nőjön, és az is fontos, hogy biztonságban érezzük magunkat az országunkban. (Azt hiszem, hogy Marcus édesapjának a karaktere hasonlít a legjobban rám, ugyanis én is hiszek abban, hogy a kamerák engem védenek, és nem ellenem vannak…)

Ha még nem programoztál számítógépet, akkor feltétlenül próbáld ki! Nincs hozzá hasonlítható dolog az egész világon. Amikor egy számítógépet programozol, az pontosan azt teszi, amire utasítod. Olyan, mintha egy szerkezetet terveznél – bármilyen szerkezetet, egy autót, csaptelepet, vagy csuklópántot –, matematikai műveletek révén. Bámulatos, és csodálattal tölt el.

A regény gyors elolvasását segítette, hogy az író olvasmányosan ír, bár néha túlzásba vitte a mindenféle informatikai bigyó elmagyarázását. (Őszintén szólva jó pár ilyen SMTP, DNS, stb. működést magyarázó bekezdést átugrottam olvasás közben, és ez is levont a sztori értékéből…) A szájbarágóssága unalmassá tette egy idő után, és azért olvastam el ilyen hamar, mert mielőbb a végére akartam érni… Ugyanakkor tetszettek Marcus eszmefuttatásai a szabadságról, a felnőttekről („Ne bízz senkiben, aki elmúlt 25.”), a programozásról, a barátokról.

Elgondolkodtató könyv, és értékeltem benne azt, hogy egy picit talán felnyitja az olvasók szemét azzal kapcsolatban, hogy mennyire vannak a dolgaink biztonságban akár a neten, akár a gépünkön. Kicsit elővigyázatosságra intő, kicsit uszító, de illett a sztori mondanivalójához a főszereplő paranoid karaktere.

Szóval nem jött be a sztori, viszont a rengeteg sztorizás a LIVEozásról meg az AVJkről nagyon érdekes volt! Tetszett, ahogy ezek a gyerekek eljártak néhány havonta 1-1 hétvégére Live táborba, meg vámpírosat játszottak szállodákban. Az a helyzet, hogy ezek miatt szívesen élnék ebben a fiktív San Franciscoban!

Összességében

Első blikkre azt gondoltam, hogy ez az én könyvem lesz, hiszem, imádom az ehhez hasonló történeteket, de nem... Untatott, túl szájbarágósnak éreztem, pedig bírtam Marcus a paranoiájával és a karakán véleményével együtt. Sajnos a központi események jóval kevésbé érdekeltek, mint például az, hogy hogyan Live-oztak meg AVJztek anno Marcusék hétvégén meg a találkozók alkalmával… És attól se tudok szabadulni, hogy milyen király lehet a Harajuku Fun Madness…

Értékelés: 3

Folytatás: Van folytatása, de nem igen tudom elképzelni, hogy folytatom a sorozatot… Ráadásul úgy érzem a Homeland fülszövegéből, hogy nagyon át fog menni politizálósba a történet, és attól megkímélném magam... (Az AMERIKAI HORROR STORY sorozatot is oda meg vissza imádom, de a politikusos évadtól a guta ütögetett...)

Kedvcsináló idézetek:

★

– Szeretnék felolvasni valamit – mondtam. – Rövid lesz. „Az emberek kormányzatokat létesítenek, amelyeknek törvényes hatalma a kormányzottak beleegyezésén nyugszik. Ha bármikor, bármely kormányforma alkalmatlanná válik e célok megvalósítására, a nép joga, hogy az ilyen kormányzatot megváltoztassa vagy eltörölje, és új kormányzatot létesítsen, olyan elvekre alapítva és hatalmát oly módon szervezve, amely jobban védi biztonságát, és jobban erősíti boldogulását.”

★

Ha valaki azt mondja nekem valamiről, hogy úgysem értem, akkor természetes, hogy csak azért is, meg akarom érteni.

★

Mindegyik könyvnek a borítójában volt egy nyomkövető – rádiófrekvenciás azonosító –, amely lehetővé tette a könyvtárosoknak, hogy ezzel ellenőrizzék a könyvet, illetve, hogy a polcon is jelezze a rendszer, ha az adott könyv éppen hiányzik. És, mintegy mellékesen, természetesen ilyen módon a diákokat is szemmel lehetett tartani. Egyike volt a megfigyelés kiskapuinak: a bíróság a diákok közvetlen megfigyelését ugyan megtiltotta, viszont a könyvtári könyvekét nem, így a könyvtári adatbázis alapján pontosan lehetett tudni, melyik könyv melyik diáknál volt éppen.

★ ★ ★ ★ ★

A képek a Pinterest táblámról származnak: Cory Doctorow - Kis testvér

LITTLE BROTHER kiadások a GoodReads-en..

★ ★ ★ ★ ★