Moskát Anita: Bábel ​fiai | Mini-Könyvklub

Mini-könyvklub 13. felvonás

A témához tartozó bejegyzések a „mini-könyvklub” címke alatt elérhetőek.

A többiek értékelését itt olvashatjátok el.

Nem akarta azt hazudni, hogy a nagy Léonard Château szent volt, az igazságról pedig hallgatnia kellett. Arzén tintapöttyöt ejtett a papírra, csigavonalat kanyarított belőle. Hajót, üstököst, fát firkált a margóra. Kell lennie valaminek, amit az apja szívből, példásan végzett. Talán mesélhetne arról, hogyan építette újjá Bábelt beszivárgóként, pedig eleinte senki sem hitt neki.

Fülszöveg:

v

Folyik a munka Bábelben, mert mindenki tudja: aki felhúzza a tornyot, azé a hatalom. Az építkezésnél használt ereklyék, amelyek egy másik világból származnak, kezdik felmondani a szolgálatot, a papság soraiban intrika üti fel a fejét és lázadással fenyeget. A próféta, aki a bábeli egyházat alapította, halott, a torony pedig a mi világunkból szólít magának új látnokot. 
Dávid, a korábban festőként dolgozó fiatalember egy ideje látása fokozatos elvesztésével küzd. Zavaros vízióiból megtudja, hogy a torony vette el szeme világát, ezért Bábelbe utazik, de hamarosan belekeveredik az egyházon belüli hatalmi játszmákba. Arzén, a város új főpapja, próbál kitörni édesapja árnyékából, a reformoknak azonban nincs helye ott, ahol vérrel és testrészekkel áldoznak Bábelnek. 
A bibliai Bábel történetére alapozott modern és kegyetlen regényben vallás és babona csap össze a racionalitással. Moskát Anita novellái után az elmúlt évtized egyik legizgalmasabb magyar fantasztikus könyvével jelentkezik.

Könyv információk: Eredeti megjelenés éve: 2014 GABO SFF Könyvek (kiadói sorozat) GABO, Budapest, 2014 404 oldal · ISBN: 9789636898861

           (Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Szerintem…

Olvasmányos történet egy srácról, aki mindent megtesz azért, hogy visszakaphassa a látását, és egy másikról, akinek az a hagyatéka, hogy fel kell építenie egy tornyot - bármilyen áldozat árán -, ami tetszik Istennek. Igazából a BÁBEL FIAI nem egy olyan regény, amit lekapnék a polcról, mert távol áll tőlem a fő témái miatt, de nemrég felfigyeltem az írónő új regényére, aminek a címe: IRHA ÉS BŐR, és amit a fülszöveg alapján már pakoltam is fel a kívánságlistámra! Szóval, amikor szavazni kellett, az írónő miatt erre a könyvre szavaztam, mert érdekelni kezdett a stílusa.

A történet néha túl kegyetlen és durva, de a karakterek érdekesek és izgalmasak: mindenkinek megvan a maga célja, mindenkiről kiderül valami turpisság, és én szerettem ezt. Ahogy azt is, ahogy szép lassan kiderül, micsoda a vassárkány, kik beszélnek a papokhoz a kéztetoválásukon keresztül, mivel veszik rá a torony híveit az áldozatokra, mik a nyelvdémonok, de minden ezekhez hasonló apró érdekesség bejött. A cselekmény magával sodort, olvastam fogmosás közben, sorban állva, ebédidőben - amikor csak volt pár szabad percem olvasni -, mert érdekelt, hogy hova tartunk! 

A történetről…

A karizmatikus vezető, Léonard Château halálával fiára, Arzénra marad a feladat, hogy felépítse Bábel tornyát. A torony sok-sok éve épül, a hívei ujjaikat, fülöket, termékenységüket vagy látásukat áldozzák fel azért, hogy a torony stabil maradjon, és ne szállják meg az építőket a nyelvdémonok. Arzén apja halála óta teng és leng, így eléggé megdöbben, amikor kiderül, hogy riválisa, Hananiás arra használta a gyászidőszakot, hogy kifúrja őt a helyéről. Ráadásul tombol benne a harag az apja iránt, aki cseppet sem volt szent, és akiről tudja, hogy milyen szörnyeteg volt odahaza, amikor nem az őt ünneplő emberek profétája volt.

Mindeközben egy lila hajú festő srác fokozatosan elveszti a látását, és a józan eszét, ugyanis azt gondolja, hogy a vakságáról az álmait kísértő fiatal férfi tehet, aki a toronynak adta a szemei világát építőáldozatként... Miután a testvére, Lívi elmond neki egy családi titkot, Dávid felkerekedik, hogy megkeresse a férfit az álmából, és visszaszerezze a látását a toronytól!

- Arzén - motyogta Livi félálomban. - Tisztában vagy a városod nevének szemantikájával? Báb-ili: egyszerre jelenti a zűrzavart és Isten kapuját. Hát nem gyönyörű?

A szereplők elképesztően irritálóvá váltak a regény felénél, pedig az elején mindenkit szerettem-imádtam. Bírtam Dávidot a lila hajával és a művészet szeretetével együtt, kedveltem a testvérét, Lívit is, aki igyekszik mindenkiről gondoskodni és mindenkinek jót akar, de még a borzasztó múltú és jelenű Arzént is kedveltem eleinte, pedig elképesztőnek tartom, hogy egy ilyen világban és abban a pozícióban, amiben ő van, ennyit tud nyekegni bánatában. Mondjuk, a regény végére érve talán Arzént kedveltem a legjobban... és a legjobban azokat a részeket élveztem, amikor az ő múltjáról olvastam vagy az ő jövője került szóba. (Nem spoilerezném le, de nagyon jó kis célt kap a regény végén!)

Megdöbbentő, hogy Arzén apja, aki ismerte a Bábeli torony történetét a világunkból, mégis kitalálta, hogy a sivatagos világban élőkkel felépítteti azt abban a másik világban, ahol a regény játszódik. Zseniális ez a szőrös szívű szörnyeteg, aki annyi mindent feláldozott a toronyért, és aki számunkra teljesen átlagos dolgokat (pl.: egy pisztolyt) szent ereklyeként adott el a tanulatlan embereknek. Léonard Château egyszerre a legfantasztikusabb és a legborzasztóbb karaktere Moskát Anita regényének... Általa (és Hananiás által) nagyon keményen bírálatot kap a hívők vakhite valamiben, ami nincs, ám amit félni kell, vagy démonok szállják meg őket és a családtagjaikat! Kiforgatott szavak, imába beépített szabályozások és imádandó tárgynak beállított technológia... (ENYHE SPOILER! A kedvencem ezzel kapcsolatban az a rész volt, amikor gyógyítónak, majd papnak lett kinevezve valaki, akinek volt egy működő öngyújtója! Spoiler vége.)

Negatívum? Gondolkodtam a 4 csillagon, mert elképesztő az írónő stílusa, és elképesztőnek tartom azt is, hogy az első könyve ennyire eredeti és fordulatos lett, de... Nagyon előtérben van a vallás és a hatalmi harc a regényben, és én ezt annyira nem kedvelem, ahogy azt se, ha az összes központi karakter unszimpatikus a számomra... (Szerintem az Irha és bőr c. új könyvét jobban fogom szeretni, a fülszövege alapján az passzol hozzám.)

Összességében

Egyszerre tartom meredeknek és ötletesnek, kegyetlennek és izgalmasnak ezt a regényt. Nem igazán az én világom, hiszen kevés olyan regényt olvasok, amiben a belharcok, a politika és/vagy a vallás ennyire a középpontban vannak, de tetszett. Na, nem a szereplők miatt, mert egyikük sem került közel a szívemhez, de a cselekmény elképesztett. Összetett, egyedi hangvételű történet, amiben nincs olyan karakter, aki ne szenvedne valami miatt. Az írónő borzasztó kegyetlenül bánt a karakterekkel, és őszintén szólva szerettem, hogy nem finomkodott. (Mondjuk, a mérgezés miatt nagyon fájt a szívem!)

Ajánlom, mert érdekes élmény, de úgy gondolom, többet ad azoknak, akik szeretnek hatalomért vívott harcokról, önjelölt prófátékról és vallásról olvasni.

Legjobb részek: Arzén emlékei arról, hogy mi történt az édesapja halálos ágyánál, de izgalmas volt a naplóját is olvasni! 

Értékelés: 3,5

Kedvcsináló idézetek:

v

Szakrális az, amit azzá teszünk.

v

Attól még, hogy valamiről nem tudod, mire való, nem kell túlvilági erőt feltételezned mögé. Viszont akinek megvan a tudása, mint apádnak, bármiről hazudhat.

v

Ki kellene űznie a nyelvdémont, ahogy Léonard is sokszor megpróbálta: a  levegőbe tartania a vassárkányt, hogy az égre törő dörrenés elijessze a szellemet, de nem volt nála az ereklye, és az imákat is elfelejtette. A sérült még mindig idegen nyelven motyogott, fogai közül vér buggyant.

vvvvv

Képek a Pinterest táblámról:

Bábel fiai - Moskát Anita

vvvvv