Köszönet a recenziós példányért a Könyvmolyképző kiadónak!
Heteroszexuális vagyok. És szerelmes egy fiúba.
Éveken át hittem ebben, és még csak nem is éreztem a két állítás
abszurd ellentmondását. A szerelmem Alex iránt régebbi, mint az érdeklődésem
a lányok iránt. Régebbi, mint az a szerelem, amit ő érez.
- Patrik
|
v
Szeress akkor is, ha fáj!
Egy különös szerelmi háromszög különösen szép
története.
Alex úgy szeret valakit, mint az életét, számára
nélküle nincsenek holnapok. De vajon bevallhatja ezt az érzést? Vagy minden
tönkremegy? Mi ez az erős kapcsolat köztük? Szeretet, vagy valami más, valami
több? Patrik keresi az útját az életben. Anyja halála és apja hideg
távolságtartása mélyen megsebezte. Fél a szeretettől, és fél a szerelemtől,
számára minden hatalmi játszma. De mi lesz vele, ha elveszíti azt, aki a
legfontosabb? Ki a legfontosabb? Lilla bármit megtenne Patrik vonzalmáért.
Harcol a fiúért, és úgy érzi, őt illeti. Ám Lilla Alex húga, aki mélyen szereti
a bátyját is, és nem akarja elveszíteni.
Lélegzetállítóan szép, szívbemarkoló regény
szerelemről, másságról és útkeresésről. Engedd be a szerelmet, és légy az, aki
vagy! Olvasd el, tetszeni fog, a lelkedig ér!
Könyv információk:
Szívből,
színből, igazán címmel is megjelent
Eredeti megjelenés éve: 2014
Könyvmolyképző, Szeged,
2018
352
oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634575634
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam
el?
Igazából már a korábbi kiadása is érdekelt, de valahogy akkor nem
jutottam el az elolvasásáig. (A regény
2014-ben Szívből, színből, igazán címmel is megjelent.) Furdalta az oldalam a kíváncsiság, hogy
hogyan kell elképzelni ezt a furcsa szerelmi háromszöget, amiben egy srác egy
fiú-lány testvérpár mindkét tagjának bejön.
A történetről…
Alex szerelmes Patrikba. Alex húga, Lilla is
szerelmes Patrikba. Patrik szerelmes Alexba és a világ összes lányába, akit
képes meghódítani - így egy kicsit szerelmes Lillába is, akinek ennyi épp elég,
hogy összekuszálja a dolgokat. A történet összetett és elég lassan bontakozik
ki, hiszen terítékre kerül a homoszexuálitás mellett a barátság, a testvéri
szeretet, az egymáshoz és a családunkhoz való hűség, az elfogadás – önmagunké és másoké -, a megalkuvás és a
jövő keresése is. Hogyan lehet coming outolni
olyan szülőknek, akik a melegjogok pártján állnak, de azért otthonra nem kéne
nekik egy „olyan”. Vajon lehet-e egyetlenné válni egy olyan srác számára, akit
egy nő addig érdekel, amíg meg nem szerzi magának? Milyen egy szép családban
felnőni, miközben a legjobb barátunknak rajtunk kívül nincs senkije, aki
szereti?
Szerintem…
Több szempontból is érdekes ez a történet, ugyanis három egymástól
teljesen eltérő személyiségű főszereplő egymás körül keringését követve, és az
egymáshoz, illetve a körülöttük lévőkhöz való viszonyukat megismerve áll össze
előttünk ez a nem szokványos szerelmi háromszög. Három külön nézőpontot kapunk
– Lilla, Alex és Patrik személyében
–, de nem csak egy E/3-ban megírt lineáris cselekménye van a regénynek, hanem
akadnak dőlt betűs, E/1-ben íródott fejezetek is, amikor jócskán belemászunk
valamelyik főszereplőnk fejébe, és megismerjük a véleményüket, az
érzésvilágukat, a félelmeiket, a reményeiket… Mindent. Többnyire érdekes és szükséges adalékok, amelyekkel
közelebb vagy távolabb kerülünk a fiatalokhoz (esetemben Alexhez közelebb, Lillához távolabb… - erről később
bővebben!). Elképesztően felháborító és sokkolóan szívszorítóak ezek a dőlt
betűs fejezet!
Némi kritika ezekhez
a részekhez: bár többnyire nagyon
megültek a szívemen, máskor totál mellétrafáltak nálam! Volt pár rész, amikor
úgy éreztem, mintha egy délutáni tévéshowba leszerződtetett kamu-színész
mondaná kamerába a szöveget, amit felolvas az előtte lévő tábláról.
Ettől eltekintve a cselekményt is és a regény karaktereit is
hibátlannak találtam. A cselekmény ötletes és teljesen kiszámíthatatlan – sosem
tudtam, hogy egyik-másik főszereplő mit fog lépni egy adott szituációban, és ezt nagyon élveztem! Bár lassan
indult be a sztori egyszerűen elsodortak a történések, és egyszer csak azt
vettem észre, hogy már az új kiadáshoz hozzáadott extra novellákat olvasom. (Egyébként nekem kellettek az extra novellák
ahhoz, hogy kerekké váljon a történet, és elképzelni sem tudom nélkülük a nagy
egészt!) Nagyon foglalkoztatott a végkifejlet, sokáig bizonytalanságban
tartja az olvasót az írónő azzal kapcsolatban, hogy a kedvencünk ki mellett fog
megállapodni, és be kell, hogy valljam… Igen, néha majdnem hátralapoztam, hogy mi a happy end… Illetve hogy van-e az én szájízemnek megfelelő happy end? (Persze végül nem tettem meg, amit cseppet se bánok, de végig ott
csücsült a kisördög a vállamon.)
„Mindig mindent megkaptam, amit csak megkívántam.
Apu pici lánya – kérhet, amennyit nem szégyell. Es én nem vagyok szégyellős.
Néha elég volt, ha a szokásosnál pár másodperccel hosszabban bámultam
valamit, és apu másnap este meglepett vele. Volt, hogy Ákossal, az idősebb
bátyámmal ezen szórakoztunk: értelmetlen hülyeségeket bámultam sóváran,
melyek senkinek sem kellenének, és apu mindet hozta, mi meg a háta mögött kiröhögtük.”
- Lilla
|
A karakterek kapcsán ki kell emelnem Lillát, akit döbbenet, hogy milyen
szinten… gyűlölök! Bár Alex és Lilla
édesapja fennhangon hirdeti, hogy a
család mindenek és mindenki előtt, mégis mindent elnéz - és megad! - ennek az elkényeztetett
libának. Megutálni Lillát egy pillanat műve volt (elolvastam az eggyel fentebb idézett részt, és kb. meg is voltam, mert annyira szembemegy az erkölcsi normáimmal ez a lány...),
de megdöbbenésemre elérte a regény végére, hogy mélységesen megvessem. Már a
regény alapkonfliktusát olvasva se szerettem, hiszen mégis ki indulna rá arra a
fiúra, aki a (fiú)testvérének a szerelme? Nyilván hibásak a fiúk is, hiszen
hagyják elmérgesedni a dolgokat, és képtelenek kezelni a játszmáikat, amik
túlmennek minden határon. De ők amúgy szerethetőek – és meg is szerettem őket -, míg Lillának még a gondolatai is
„rosszak” az elrontott neveltetésről.
Nagyon változó a kapcsolatom a második
főszereplővel, Patrikkal, aki az a srác, aki Alex és Lilla közé ékelődik.
Szerelmes Alexba, de közben minden létező csajjal kikezd, még a fiú testvérével
is… Kis idővel mégis egy kedvelhető, majd szerethető karakterré vált számomra,
mert ő egy elég összetett személyiség, akit bizony kísértenek a múlt árnyai.
Szerettem, hogy magabiztos, de sajnáltam, amiért folyamatos megerősítésre van
szüksége, hogy kell valakinek.
A három főszereplő közül Alex volt számomra a
legszimpatikusabb, és ő lett a kedvenc karakterem is. Tépelődő, magába húzódó,
az akaratának nehezen érvényt szerző, önmagát hátra rangsoroló srác, aki bár
követ el hibákat, és beszáll olyan játszmákba, amik miatt aztán ő is rosszul
érzi magát, mégis mindvégig érezhetően „jó”. Fájt, hogy a mássága miatt
hadakozik magával és elfogadja, hogy nem egyenértékűek a vágyai másokéval.
Fájt, hogy megpróbál megalkudni. Fájt, hogy nem állt ki magáért. Fájt Noémi felbukkanása. Pedig szerettem olvasni
azokat a részeket, amik Alex szemszögéből íródtak, de a legtöbb drámai pillanat
is ezekben a részekben volt, és mivel imádtam őt ezek különösen megrázóak
voltak számomra. (Nem hozott mindig jó döntéseket, de inkább legyen emberi egy karakter - tele emberi hibákkal -, mint egy szuper kinézetű, problémamentes törpeisten.)
„Valami nagy baj van velem. Nem vagyok
normális.”
- Alex
|
A regény egyik fő vonulata az,
hogy Alex hogyan viszonyul a homoszexualitásához, de nem hajlandó bevallani a
szüleinek, a barátainak és az iskolatársainak a dolgot. Megalkuszik. Próbál
normális életet élni. Sóvárog az utcán kézen fogva sétálgató hetero párok
láttán. Elképesztő, hogy mennyire fájt, ahogy nem találja, nem meri felvállalni
önmagát és a szerelmét, de bántott a szülei vaksága is a témára… (OFF: És nem segített az se, hogy éppen megint áll az országban a bál a Coca Cola Love is Love plakátjai miatt, amiken nem csak
heteroszexuális, hanem homoszexuális párok is szerepelnek. Szép is lenne, ha
mindenki boldog lehetne azzal, akivel akar. Kólaháború cikk.)
Alex és Patrik kapcsolata elég
szokatlan, hiszen míg Alex bevallja, hogy ő homoszexuális, addig Patrik
heteroszexuálisként vágyik első szerelmére és legjobb barátjára, de más fiúk
sosem jöttek be neki. Míg a fiúk közös részét imádtam, azokat a fejezeteket,
ahol Lilla Patrik körül sündörgött – utáltam!
Persze az biztos, hogy ennek a bizarr triónak köszönhető, hogy olvashattam ezt
az eredeti hangvételű, közhelymentes és kiszámíthatatlan fordulatokban gazdag
regényt, vagyis hajlandó vagyok többet nem ekézni Lillát.
Összességében
Három egymás körül keringő ember végeláthatatlannak
tűnő játszmájáról szól a regény, és nem egy könnyed limonádé, hanem egy
összetett, sokrétű, lelkileg kifacsaró történet. Élveztem olvasni, mert bár
nehezen indult, mégis magával ragadott, és folyamatosan történt valami, ami
miatt nehéz volt letennem a könyvet. (Általában így vagyok Róbert Katalin
regényeivel - ld. lejjebb!) Szerintem egy regény akkor jó, ha hat az érzelmeimre és hagy
unatkozni, ez pedig éppen ilyen volt.
Nagyon megszerettem Alexet, és általa Patrikot is, ezért imádtam a közös részeiket! Sajnos Lilla nagyon vegyes, főleg negatív érzéseket váltott ki belőlem, de… Nem mondom, hogy nem gyógyítanám meg egy péklapáttal Lilla világlátását, de tudom, hogy ahhoz, hogy ennyire megszeressem a srácokat kellett az ő stílusa.
Bár ennek van
jelenleg a Molyon nagyobb százaléka, nekem jobban tetszett az írónő másik két
könyve, amit olvastam (6
hét a világ; Szelídíts
meg!), de mindhárom könyvét ajánlom, mert letehetetlen olvasmányok!
Értékelés: 4
A besorolásáról - "Best of Young Adult"...
Egyébként nem egy egyszerű YA-regényről beszélünk,
hanem egy NA (new adult) besorolásba átslisszanó történetről*. Míg a YA (young
adult) könyvek központi témája többnyire az első szerelem, addig a new adult
sztorikban a külön költöző, főiskolára/egyetemre menő vagy ott tanuló fiatalok
a főszereplők. Ebben a regényben a fiúk már a főiskola kiválasztásánál
tartanak, és a regény közepén már főiskolára/egyetemre járnak, megpróbálnak
egyedül élni, önellátóak lenni, leválnak a családjukról! Oké, erotikus részekben nem bővelkedik ugyan a könyv, de már elég rendszeres szexuális életet élnek a fiatalok. *(A kategóriák további különbségeiről itt olvashattok bővebben).
Kedvcsináló idézetek:
v
Gyűlölöm
a hazugságot. Gyűlölöm azt a világot, ahol valakinek megalkuvóvá kell válnia
ahhoz, hogy boldogulni tudjon. Az nem zavar, ha valaki más, mint a többiek – de
az igen, ha szégyenkezik miatta.
Nem
tudnám elviselni a gondolatot, hogy Alex hazugságban éljen. Azt akarom, hogy
élvezze az életet, azt akarom, hogy boldog legyen. De amikor megláttam, hogyan
él, rá kellett jönnöm, hogy nem elég csak mondani, hogy bármit megtennék a
boldogságáért, hanem meg is kell tennem.
- Patrik
v
Alex apja orvos, és nem szeret szembesülni azzal,
hogy valami nem úgy van, ahogy ő elképzelte. Kényelmetlen neki elfogadni
mindent, ami szokatlan vagy ritka... Ha egy apa nem szereti a saját fiát. Ha
egy gyerek nem akar otthon, pláne az apjával lenni. Ha egy fiú nem az ö
gyönyörű kislányának udvarol, hanem a fiába szerelmes...
- Patrik
v
– Alex, az a mód, ahogy ragaszkodsz Patrikhoz, az beteges. Nem normális.
– Mondd ki! – Alex közelebb
hajolt. Abban a pillanatban szinte önkínzóan szomjazta, hogy az apja kimondja a
szót, még akkor is, ha megalázó, ha sosem hallotta szívesen, és aztán ő
feloldódhasson a beismerésben, és végre nyíltan beszélhessen az érzéseiről és
saját magáról. De amikor meglátta az apja ijedt pillantását, már tudta, hogy
értelmetlen erre várnia. A férfi most is kerülni fog minden kényelmetlen vagy
kellemetlen gondolatot. Mint mindig.
v v v v v
A képek a Pinterest táblákról származnak:
v v v v v
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése