Blake Crouch: Sötét anyag | Mini-könyvklub

Mini-könyvklub 14. felvonás

A témához tartozó bejegyzések a „mini-könyvklub” címke alatt elérhetőek.

A többiek értékelését itt olvashatjátok el.

– Tudod, hogyan szokták definiálni az elmebajt? – Hogyan? – Hogy az ember ugyanazt teszi meg újra és újra, és eltérő eredményt vár.

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Elégedett ​vagy az életeddel? Ezek az utolsó szavak, amiket Jason Dessen hall, mielőtt az elrablója leüti. Mielőtt egy hordágyra szíjazva ébred, vegyvédelmi szkafandert viselő emberek között. Mielőtt egy olyan férfi, akivel soha nem találkozott, rámosolyog, és azt mondja neki: Úgy örülök, hogy újra látlak, barátom.

Abban a világban, ahol felébredt, Jason élete teljesen más, mint korábban. A felesége nem a felesége. A fia meg sem született. Ő maga pedig nem csak egy átlagos egyetemi tanár, hanem ünnepelt zseni, aki egy forradalmi dolgot alkotott – olyasmit, ami a lehetetlennel határos.

Vajon melyik világ a valóság? És ha az emlékeiben élő otthona tényleg létezik, hogyan tudna visszajutni imádott családjához? A választ egy meglepő és hátborzongató utazás során kapja meg, miközben kénytelen szembenézni önmaga legsötétebb oldalával, és megküzdeni egy legyőzhetetlennek tűnő, rémisztő ellenféllel.

Blake Crouch a nagy sikerű Wayward Pines-trilógia után ezúttal kvantummechanikával és alternatív világokkal feszegeti a tudományos sci-fi határait egy rá jellemző, gyors tempójú regényben. A Sötét anyag az év legjobban várt thrillere — egy zseniálisan kitalált, sodró lendületű és bensőséges, különös és mélyen emberi történet a legfontosabb döntéseinkről és arról, hogy mit vagyunk hajlandóak megtenni azokért az életekért, melyekről álmodunk..

Könyv információk: Eredeti mű: Dark Matter Eredeti megjelenés éve: 2016 Agave Könyvek, Budapest, 2016 368 oldal · ISBN: 9789634191490 · Fordította: Farkas Veronika

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

Egészen odáig voltam az író WAYWARD PINES-trilógiájáért, amit egyben ledaráltam. Nem is írtam külön bejegyzést a részekhez, hanem egyetlen közös értékelést kapott.

A BEJEGYZÉS (enyhén)  SPOILERES

Szerintem…

Jason egy átlagos apuka, aki imádja a csütörtöki családi estéket, odáig van a feleségéért, aki élete szerelme, és a 16 éves fiáért, aki miatt mindketten úgy döntöttek, hogy valamelyest feladnak az álmaikból, a karriercéljaikból. Szerencsére mind Jason, mind a felesége, Daniela tökéletesen boldogok így, ritkán jut eszükbe, hogy lehetett volna másképp. De mi van, ha egy nap elrabolnak, elkábítanak, levetetkőztetnek, és otthagynak a semmi közepén, majd mikor felébredsz totál idegenek vesznek körbe, és ragaszkodnak ahhoz, hogy te egy híres kutató vagy, a barátjuk és elképesztő koponya vagy... Oh, meg persze életed szerelme mással van és sosem volt közös fiatok?! 

Jason RENGETEG ideig kutatja a válaszait a problémára, majd egy fél könyv elmegy azzal, hogy próbálja összekaparni azt, hogy mi történhetett vele, miért nincs vele az itteni Daniela, miért ő nyerte a mittoménmilyen díjat, amit az elrablása estélyén egy régi szaktársa nyert el (arról az ünnepségről hazafelé menet rabolják el). Az olvasó fejében már rég körvonalazódott a csavar mibenléte, mire az amúgy zseninek beállított férfi rájön, hogy itt bizony az univerzumok között van a kavarodás. Sajnos még jó idő eltelik addig, míg bejut a dobozba, ami egy bizonyos módon használhatóvá válik, és még több idő eltelik, mire rájön az irányíthatóságára. Sajnálom, de fejelgettem az asztalt attól, hogy milyen lassan kapcsol...

„Mindnyájan csak tévelygünk a létezés tundrájában, és értéket tulajdonítunk értéktelen dolgoknak, noha minden, amit szeretünk és gyűlölünk, minden, amiben hiszünk, amiért harcolunk, amiért gyilkolunk és amiért meghalunk, éppen olyan súlytalan, mint a plexire vetített képsorok.”

Ami tetszett a könyvben…

Érdekes téma, ez a "Mi lett volna, ha...", főleg, hogy nem derült ki a történetből, hogy a trónbitorló Jason2 vajon egy véletlen folytán került főszereplőnk világába, és ott találta ki, hogy eltakarítja a szerinte tökéletes életet élő Jasont az útból, vagy igazi életében megbánta azt a döntését, hogy a szakmai előmenetelt és a kutatást választja, nem pedig élete szerelmét és a megfogant gyermeket. 

[Én úgy gondolom, hogy akár tudatosan, akár tudatalatt az utóbbi lehetett a doboz kitalálásának a mozgatórugója, de persze ezt mindenki eldöntheti magának. - Mindazonáltal szíven ütött, hogy a szakmai sikereket választó Jason annyira bánta, hogy anno nem élete szerelmét és nem a saját közös happy endjüket választotta, hogy a kapott 5 milliárdból létrehozott egy totál valószínűtlen, multiverzumokra kaput nyitó dobozt épített, hogy megnézze, mi lett volna, ha…!]

Nagyon bejött a történet vége felé a rengeteg felbukkanó, tökéletes élet után vágyakozó Jason, illetve az, hogy csináltak maguknak egy chatszobát... Nagyon beteg és elképesztően ütős ötlet! [Ahogy az önmagávól piálós jelenet is.]

Ami NEM tetszett a könyvben…

Tulajdonképpen elképesztően unalmasnak gondolom ezt a regényt. Elkezdtem olvasni, és minden idegesített benne. A nyelvezete - tőmondatok tömkelege. A főszereplő - édes, butus Jason. A Sliders epizódokra hajazó súlytalan univerzum ugrálás - igen, halálra kellett volna fagyniuk, bizony! Az elképesztően elnyújtott eleje. A doboz létezhetetlenségének logikátlansága - miért van mindenütt doboz? ...ott is, ahol fel se találták? ...nem zavarja az iránytűket? ...másoknak hogy nem tűnt fel? WTF?! De még igazándiból az amúgy totál ötletesnek és jócskán bizarrnak induló Éhezők Viadala is zavart - amiben minden szereplő Jason -, mert nem lett jól kijátsszva. Iszonyat jó ötletei vannak az írónak, de nem mindig tud velük mit kezdeni...

Összességében…

Elgondolkodtató, érdekes témafelvetésű történet, ami nálam nagyon elcsúszott néhány logikai bakin meg a rémesen hosszú bevezetőn. Lehetett volna belőle egy jó horrorisztikus thriller is, ami tele van bizarr elemekkel tűzdelve, mint a Wayward Pines, de nem sikerült. [Nem bánom, hogy elolvastam, mert tervben volt.]

Értékelés: 3

Mit olvasnék még az írótól?

Hamis emlékek – ugyanúgy alternatív univerzumban játszódik a történet, mint a Sötét anyag, de itt az emlékek meghamisítása, a hamisemlék-szindrómaként emlegetett kór a központi probléma, és nem az időben/térben utazás.

Külföldi borítók:

Kedvcsináló idézetek:

v

Úgy gondolom, többek vagyunk a döntéseink összegénél, hogy az összes út, amit választhattunk volna, valahol része az identitásunknak.

v

Nincs vészcsengő, semmi nem jelzi, hogy a szakadék szélén állsz. És talán pont ettől olyan tragikusak a tragédiák…a semmiből érkező gyomrostól, amikor a legkevésbé várnád. Még elfintorodni vagy a hasizmaidat megfeszíteni sincs időd.

v

– Minden pillanatban, minden lélegzetvételben ott van egy válaszút. De az élet nem tökéletes. Néha rosszul döntünk. Ennek a véget nem érő megbánás lesz a következménye, és van annál rosszabb? Én egy olyan dolgot hoztam létre, ami kiirthatja a megbánást. Amivel az ember olyan világokat találhat, ahol jól döntött.

– Az élet nem így működik – mondja Daniela. – Hanem úgy, hogy együtt kell élnünk a döntéseinkkel, és tanulnunk kell belőlük. A rendszert nem lehet átverni.

vvvvv

A képek a könyvhöz tartozó tábláról származnak: Sötét ​anyag / Dark Matter

A könyv a Goodreadsen: Dark Matter

vvvvv