Oldalak

2019. december 10., kedd

Cecelia Ahern: Utóirat: ​Még most is szeretlek! (Ui.: Szeretlek 2.) | BTK ajánló




El kell hagynod a komfortzónádat, Holly.
Légy bátrabb, légy izgalmasabb! Légy nyitottabb!



Fülszöveg:
Holly Kennedy biztonságos élete a feje tetejére áll, amikor „megtalálja” az Utóirat: Szeretlek Klub. A klub tagjait megihlette, amit Holly néhai férje, Gerry leveleiről hallottak, és ők is búcsúüzenetet akarnak hátrahagyni szeretteiknek. Megkérik az özvegyet, segítsen nekik.
Holly egyvalamiben biztos: semmiképp nem hagyja magát visszarángatni mélységes gyászába, amelyen nagy nehezen túllépett. Hét évbe telt, mire újra összerakta és kitalálta magát, és szeretné tovább élni az életét. Ám rá kell döbbennie, hogy ha szeretünk valakit, mindig van még valami mondandónk…
Az Utóirat: Szeretlek! világsikerű könyv várva-várt folytatása.

Könyv információk:

Eredeti mű: Postscript
Eredeti megjelenés éve: 2019
Athenaeum, Budapest, 2019
392 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789632939339 ·
Fordította: Szieberth Ádám
Cecelia Ahern a blogon:
(befejezett)
(Az értékeléshez olvass tovább!       )

A történetről (enyhe spoiler a regény elejéről)…

Jó néhány év múlva találkozunk ismét Holly Kennedyvel, aki elég jól túllépett azon, hogy elveszítette élete mozgatórugóját, Gerryt. Deviáns stílusú kishúga, Ciara Szarka nevű vintage és használtruha-boltjában dolgozik, és éppen azon gondolkozik, hogy összeköltözzön-e végre fasebész kedvesével, Gabriellel, aki Gerry szöges ellentéte.

Mondhatjuk, hogy Holly élete sínen van, amikor Ciara Hogyan beszéljünk a… halálról? podcastjében mesél elhunyt férje leveleiről, amik visszavezették őt az életbe, ám a podcast után egy fura nő üldözni kezdi Hollyt. Mire a nő rászánja magát, hogy felhívja Angelát, kiderül, hogy a nő belehalt a rákba… és az is kiderül, hogy az öt (vagyis már csak négy) tagot számláló Utóirat: Szeretlek Klub alapító tagja. A klub tagjai mind halálos betegek, akik szeretnének valamit hátrahagyni a szeretteik számára, és ehhez kellene nekik Holly segítsége.

Szerintem…

Amióta megtudtam, hogy érkezik az egyik kedvenc könyvemnek - és mindenkori kedvenc csajos-sírós filmemnek - a folytatása, azon gondolkodtam, hogy mit akarhatott még írni Cecelia Ahern ebben a témában? Mit hagyhatott ki az előző részből? Olvasás közben megkönnyebbültem, hogy nem az első részt analizálta tovább, nem cincálta szét, hanem abból építkezve valami egészen újat és meghatót alkotott. Nagyon ötletesnek tartom az Utóirat: Szeretlek Klub felbukkanását, de tetszett Holly zsigeri ellenreakciója a klubbal kapcsolatban. 

Ginika és Jewel
Nem tündérmesei a helyzet, hiszen főszereplőnk hosszú utat tett meg a felépülésig, és nem akar néhány haldokló idegen miatt „visszaesni”, ezért nem bólint rá egyből arra, hogy segít nekik. Holly elutasítása kicsit önző és kicsit szívtelen, de nagyon emberi – én teljesen megértettem.  

Nem csupán egy történetet kapunk, hanem rengeteg elmélkedést életről, halálról, szeretetről, családról... Visszatérnek régi szereplők – Ciara, Mathew, Sharon, Denise és Richard - és bukkannak fel újak is, akikkel most ismerkedünk meg: ők a Klub tagjai. A családja életét irányító, egyre inkább elgyengülő, sclerosis multiplexszel diagnosztizált Joy. A Gerryre leginkább hasonlító fiatal, életerősnek tűnő férfi, akinek agydaganata van… és kisgyerekei, akiknek alig fognak emlékezni rá. A hatvanas, humoros Bert, akinek tüdőtágulása van, és a fejébe vette, hogy szegény feleségét kincsvadászatra küldi. És ott van a kedvencem: a fiatal anyuka, Ginika (17), aki egy roppant zárkózott, morcosnak tűnő, egyedülálló és élő méhnyakrákos. Ginika mindig az egyéves kislányával, Jewellel van, mert a kislány képtelen meglenni az édesanyja ölelése nélkül…

Forrás: Athenaeum kiadó Facebook oldala

A regény eleje azt a kérdést boncolgatja, hogy vajon mondhatunk-e nemet haldoklók segítségkérésére? Segítsünk nekik akkor is, ha bennünket és a lezártnak hitt múltunkat felbolygatná? Váratlan, de érthető fordulat, hogy a tanácstalan, haláltól félő betegek felkarolják a podcastban hallott leveles sztorit. Az volt számomra furcsa, hogy elvárják, hogy Gerry számukra ismeretlen özvegye segítsen nekik. Iszonyatosan felkavart a gondolata ennek az egész szituációnak, mert valamilyen szinten mindkét felet megértem: azt is, aki reméli, hogy segítenek neki és azt is, aki reméli, hogy békén hagyják. Ráadásul Hollynak ezt nem csupán magával kellett lerendeznie, hanem az új kedvesével is, aki számára amúgy sem lehet túl kellemes Gerry jelenléte az életükben ennyi évvel a halála után.
Eléggé összetett sztori, és én ezt nagyon bírtam!


– Gerry levelei sok szempontból különlegesek voltak a számomra – folytatom. – Rájöttem, hogy az egésznek az volt a lényege, hogy elindított kettőnk közt egy beszélgetést. És ami még fontosabb, folytatta is. Miután elment, továbbra is olyan kapocs fűzött össze minket, amely túlmutat a puszta emlékidézésen. A halála után is voltak újabb közös pillanataink. Ez benne a varázslat.


No, de nem csak a halálos betegekről és a múltból felsejlő exférjről szól ez a regény! Gabrielnek nem csak a Klub miatt újra előtérbe kerülő emlékekkel kell megküzdenie, hanem Holly mellett a lánya, Ava is megkeseríti az életét. A tizenhat éves kamaszlány képtelen édesanyjával és az új férjével együtt élni, ezért rendszeresen zaklatja az apját. Holly így is nehezen megy bele abba, hogy régi életének utolsó részeit is hátrahagyja, és összeköltözzön végre vele, felbukkan Ava és a Klub problémája, ami eléggé próbára teszi a szerelmüket.


Nem gondoltam, hogy szeretni fogom ezt a regényt, mert a visszatekintések hatására elég sok negatív dolgot megtudtam Gerryről. Persze voltak kedves közös történeteik is, mint például az első levelezésük vagy az első szerelmeskedésük estéje, de akadtak olyanok, amikor egymással versengtek vagy úgy összevitatkoztak egymással, hogy Gerry lelépett otthonról. Tulajdonképpen jól esett, hogy végre nem egy túlmisztifikált szent képében láttam Gerryt, hanem emberré vált, aki nevet, haragszik, számon kér, humorizál, fél, rajong, átver és szeret.

De nagyon a szívemre vettem a Klub tagjainak a próbálkozásait is, hogy valamit hátrahagyjanak magukból. Régen nevettem és bőgtem ennyit könyvön, és sosem gondolkodtam ennyit azon, hogy vajon hagynék-e hátra a családomnak és a barátaimnak bármit? Én vajon mit találnék ki nekik? Írnék nyomozós verseket vagy túrázni küldeném őket? Videóznék vagy rajzolnék kincskereső térképet?  

Összességében

Kicsit szkeptikus voltam, mert úgy gondolom, hogy ami , azt kár folytatni, de… nagyon tetszett a regény sztorija és végkimenetele, ezért örülök, hogy CA megírta! Rendkívül felkavaró és elgondolkodtató olvasmány lett, ami tökéletes folytatása az Utóirat: Szeretlek című történetnek! Egyszerre nevettetett meg és törte össze újra a szívemet az írónő. Érdekes volt a Klub ötlete - rengeteg gondolkodnivalót kaptam ismét… -, és jól esett megismerni Joyt, Bertöt, Pault, Ginikát és Jewelt. 

Alig várom, hogy megnézhessem a filmadaptációját a regénynek! (Ugyanis várható.)

Kedvenc részek (ami nagyjából azt jelenti, hogy egyszerre nevettem és bőgtem miattuk): Ginika története és levele, Gerry és Holly járásának kezdete, a napraforgós sztori, Angéla, + az utolsó fejezet történetei

Értékelés: 4

Ajánlom: Egyedül. Otthon. Sok zsepivel. Állig betakarózva, fotelbe / ágyba kucorodva.
Nem ajánlom: Sminkben. Kádban. Társaságban. Utazás közben.

Külföldi borítók:



Kedvcsináló idézetek:
{
Csak papír, de mégsem csak papír. Csak szavak, de mégsem csak szavak. Hiszen mi csak rövid ideig vagyunk itt, de a papír túlél minket, és világgá sikítja, kiáltja, üvölti, dalolja gondolatainkat, érzéseinket, csalódásainkat, meg mindazt, ami az életben kimondatlan marad. Hírnök lesz ez a papír, olvassák, szorongatják majd a szeretteik: szavak lesznek rajta, amelyek valakinek az agyában, a dobogó szíve által kontrollált agyában fogantak. A szavak így magát az életet jelentik.
{
A halál mindig velünk van, a halál a mi állandó társunk: az élet partnereként figyel minket a partvonal mellől. Míg élünk, haldoklunk is: minden leélt másodperc egy másodperccel közelebb visz földi napjaink végéhez, és az egyensúly egyszer óhatatlanul felborul. A halál mindvégig karnyújtásnyira van tőlünk, de mi úgy döntünk, hogy nem lépünk oda hozzá, ő pedig úgy dönt, hogy nem visz el minket.
A halál nem taszít minket a mélybe: a halál elkap minket, amikor a mélybe zuhanunk.
{
– Mind az ötünknél halálos betegséget diagnosztizáltak. És nem csupán a remény hozott össze minket, amit a maga története keltett bennünk, hanem az is, hogy van egy közös célunk: mi is leveleket akarunk írni a szeretteinknek. És nagy-nagy szükségünk van a segítségére, Holly. Ugyanis kezdünk kifogyni az ötletekből, és… – Joy megint vesz egy mély lélegzetet, mintha abból merítene erőt a folytatáshoz. – És az időből is.
{ { { { {
Képgyűjtemény a Pinteresten: Random Pictures For My Blog.
Különböző kiadások borítói a GoodReads-en!
{ { { { {

Az Athenaeum Kiadó gondozásában jelent meg Cecelia Ahern Utóirat: Szeretlek! nagy sikerű könyvének folytatása idén ősszel. Ebben a részben megtudhatjuk, hogy évekkel Gerry halála után hogyan alakul Holly élete, miközben a múlt emlékei is egyre inkább felidéződnek. A blogturné három bloggere mondja el véleményét az Utóirat: Még most is szeretlek! könyvről, és természetesen a turné végén nyerhettek is egy példányt.




Nyereményjáték:

A mostani nyereményjátékunkban minden állomáson Cecelia Aherntől fogtok idézeteket találni. A feladatotok az lesz, hogy megfejtsétek, melyik könyvéből idéztünk, és beírjátok a könyv címét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


„Ha valaki soha nem hibázik, hogyan tanulja meg, mi a helyes, és mi nem, hogyan ismeri meg önmagát? Honnan tudja, mit képes megtenni, és mi nem illik a személyiségéhez? Minél több hibát követ el az ember, annál többet tanul.”
ÁLLOMÁSLISTA:

12.12. Könyvvilág
12.14. Csak olvass!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése