Oldalak

2019. december 17., kedd

Kick ​Push - Lebegés | Blogturné Extra (kedvcsináló idézetek)


A könyvekhez készített extra állomásaimat itt leled: BTKextra


A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában végre hazánkba is megérkezett Jay McLean: Kick, Push - Lebegés című nagysikerű regénye, amelyben egy fiúnak a profi gördeszkás karrier kapujában, 17 évesen kell az apaság szépségeivel és nehézségeivel szembenéznie. Tartsatok velünk a Blogturnén, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott három könyvpéldány egyikét!

Fülszöveg:
A deszkázásban van egy utánozhatatlan pillanat. Egyetlen másodpercig tart az egész. Ha jó vagy, kettőig. Ha nagyon jó, háromig. A pillanat, amikor a levegőben vagy, a deszka valahol alattad, körülötted pedig semmi más, csak a lendület szele. A lebegés.
Tizenhat éves énem úgy gondolta, ez a legjobb érzés a világon. Aztán tizenhét évesen született egy kisfiam. És onnantól minden pillanat utánozhatatlanná vált. Még az a fájdalmas pillanat is, amikor az anyja elhagyott minket.
Tizenhét éves. Egyedülálló. Apa.
Ez lett az életem. Mégis valahogy mindennap megtaláltam a lebegés érzését; vagy legalábbis elhitettem magammal. De hazudtam – magamnak és a környezetemnek is. Mindaddig, amíg fel nem bukkant ő: kreol bőr, hollófekete haj, smaragdszínű szemek.
Tudod, mi a szívás abban, ha a levegőben vagy? Valahogy le is kell jönni onnan. Van, hogy sikerül a trükk és a deszkára érkezel. Aztán ellököd magad és gurulsz tovább. De van, hogy elbuksz. Méghozzá nagyot. Olyankor pedig nem könnyű felállni, leporolni magad és újrakezdeni. Különösen akkor, ha a smaragdszín szemű lány droggá vált az életedben, te pedig méreggé az övében.

352 oldal · puhatáblás  
ISBN: 9789634576433  
Fordította: Pulai Veronika
Eredeti mű: Jay McLean: Kick Push
Eredeti megjelenés éve: 2015

<< ÉRTÉKELÉS hamarosan >>

--- Olvassatok tovább az extrához! ---

vvvvv
1.
Köddé vált az egész.
Ahogy Tommy egy hónapos születésnapján Natalie is.
Az éjszaka közepén Tommy sírására ébredtem. Az egész házat körbejártam, de Natalie-t sehol sem találtam. A szülei hálószobájába is bekopogtam, hogy megkérdezzem, hol van. Azt mondták, fogalmuk sincs, és aludtak tovább. Közben a baba mindvégig éhesen sírt a karomban.
Felhívtam.
Nem vette fel.
Megnéztem, ott van-e a kocsija.
Nem volt.
És akkor megláttam: az éjjeliszekrényemen, a bekeretezett családi fényképünk mellett egy cetli állt.
Sajnálom, Josh, egyszerűen nem megy.

2.
– Miért? – vágtam közbe harciasan felszegett állal, kihúzott derékkal. – Miért ajánlotok nekem munkát, rugalmas időbeosztást, jó fizetést? Miért adtok nekem autót, és akartok még a gyerekemre is vigyázni? Miért?
– Mert a családunkhoz tartozol, Josh – válaszolt Robby –, és függetlenül attól, hogy eddig mit tapasztaltál, egy tisztességes ember nem fordít hátat a családtagjainak.

3.
Jó érzés lélegezni. Egyszerűen lélegezni. Mert aki félelemben éli az életét, annak maga a lélegzés is folyamatos küzdelem.

4.
Csinálok egy képet, aztán még egyet és még egyet – a sárga növényről, aminek az élete az előbb hajszál híján véget ért.
– Miért pont ezt az elpusztult növényt fényképezed, amikor itt van egymillió friss virág?
– Azért – megköszörülöm a torkom, közben visszateszem a lencsevédőt, és elrakom a fényképezőgépet a táskámba –, mert van, ami mindig szép, még a halála küszöbén is.

5.
– Vagy mondjuk, mi vigyázunk Tommyra, te meg elviheted egy rendes randira. Vagy… félsz esetleg?
– Félek, basszuskulcs. Tudod, milyen vagyok társas helyzetekben, nem? Mármint te is ott voltál Michael legénybúcsúján, amikor azt mondtam annak a sztriptíztáncos csajnak, hogy olyan a melle, mintha szoptatna.
– Kösz szépen, hogy kidobattál minket onnan – szólal meg mellettem Michael, és megveregeti a vállamat. – Kibaszott perverz.
– Látod? – mondom Robbynak.

6.
Tudod, mi az, ami még annál is rosszabb, mint amikor a szállásadód beszól a parfümödre, amivel az unokáját akarod kábítani? Megmondom. Egy autó zárt terében ülni, miközben a fiad közli a szóban forgó unokával, hogy öt pénzt fizettél neki azért, hogy elárulja, mit mondott rólad. Igen. Ez történik. Ha eddig idiótának gondoltam az emberi testet, most egyenesen gyűlölöm.
A szemem sarkából látom, hogy Becca mosolyog, bár lehajtja a fejét – valószínűleg így akarja leplezni a zavarát. Fogalmam sincs, mi oka van neki a zavarra. Nem ő az, akiről épp most derült ki, hogy milyen rohadtul szánalmas.

7.
– Neked ez vicces? – kérdezem végre felé fordulva. Beccára nézek, egyenesen a szemébe, és felvonom a szemöldököm.
A mellkasomra teszi a kezét, és azt suttogja:
– Én csak nagyon szerettem volna, ha megcsókolsz.
– Na ez a másik: miért mindig a fiúnak kell…
A pólómba markol, és magához húz, én meg elhallgatok. Felemelkedik és megcsókol. Bakker, de még hogy! Úgy igazából. Nem olyan balfék módon, mint az előbb én próbáltam.

8.
– Becca, te hol érzed magad biztonságban?
Reszketegen kifújom a levegőt, de nem tudom levenni róla a pillantásom.
– Én? – suttogom. Aztán egy perc habozás után megmondom neki az igazságot: – Veled.
Nem válaszol, legalábbis nem szavakkal, hanem magához húz, megölel.

9.
Megfogadtam magamban, hogy már csak pár percet maradok, de a percekből órák lettek, aztán amikor feljött a nap, tudtam, hogy haza kellene mennem. Úgyhogy megcsináltam még egy utolsó trükköt, és ott, a félcső tetején, amikor a lábam elengedte a deszkát, és én a levegőben voltam, és a horizonton megláttam a napfelkelte tökéletes narancssárgáját, azt hiszem, az volt az a pillanat. Én a levegőben, a deszkám valahol alattam, körülöttem a szél, és én… érted, egy tizedmásodperc volt az egész. De abban a pillanatban nem éreztem félelmet… és semmilyen korlátot. Jött fel a nap, és magával hozta egy új nap hírét. Egy tiszta jövőét. Ez volt az az érzés, amibe beleszerettem. A súlytalanság és a szabadság érzése. A lebegésé.

10.
– Csomagolok nektek ebédet – mondja anya apa kabátjával babrálva.
– Ella! Nincs tojáshéj a seggünkön.
– Ez az! – kiabálja Tommy. – Nincs tojáshéj a seggünkön!
– Ne mondj már ilyeneket Tommy előtt! – szólok rá.
– A picsába! – horgasztja le a fejét.
– Apa!
– A picsába! – nevet Tommy.
– Basszus! – motyogja apa.
– Basszus! – kiabálja Tommy.


Nyereményjáték:

A könyvben központi szerepet kap a gördeszkázás. A turné állomásain profi gördeszkások fotóit találjátok meg, a feladat pedig az, hogy a rafflecopter dobozba beírjátok az adott blogon található sportoló nevét. A játék végén a Könyvmolyképző Kiadó felajánlásának köszönhetően három példányt sorsolunk ki a könyvből.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


ÁLLOMÁSLISTA:

12.17 Hagyjatok! Olvasok! (Extra)
12.19 Hagyjatok! Olvasok!

vvvvv
Remélem jól szórakoztatok, látogassatok el a többiekhez is!
Köszönöm a figyelmet!
vvvvv


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése