Oldalak

2020. június 22., hétfő

Tonke Dragt: Levél ​a királynak (Levél a királynak 1.) (könyv, film és sorozat) | Blogturné Klub ajánló




– Mondd meg őszintén, Tiuri – folytatta a király –, ha lenne lehetőséged újra virrasztva eltölteni egy éjszakát a kápolnában, és ha ismét meghallanál egy hangot, amely a segítségedet kéri… Akkor mit tennél?
Tiuri a királyra nézett. Hirtelen teljesen higgadtnak érezte magát.
– Ugyanezt – válaszolta.


Fülszöveg:
Egy lebilincselő történet a gonosszal vívott harcról, lovagiasságról, bátorságról és az igaz barátságról.
A 16 éves Tiuri épp a lovaggá ütése előtti éjszakán rejtélyes megbízatást kap: el kell vinnie egy levelet a szomszédos birodalom királyának – az üzeneten egy ország sorsa múlik. Útja elején még csak nem is sejti, mennyi veszélyes kaland, megpróbáltatás vár rá, és hány ellenséggel kell megküzdenie, ha véghez akarja vinni a feladatot, amivel a Fehérpajzsos Fekete Lovag bízta meg.
A Levél a királynak című lovagregényt az elmúlt ötven év legjobb ifjúsági könyvének választották Hollandiában, a könyv alapján pedig a NETFLIX készített sorozatot.
Tonke Dragtot, irodalmi munkásságának elismeréseként 2001-ben lovaggá ütötték.

Könyv információk:
Eredeti mű: De brief voor de Koning
Eredeti megjelenés éve: 1962
Kolibri, Budapest, 2020
552 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789634377320 ·
Fordította: Wekerle Szabolcs
Duológia:
2. A Nagy Vadon titka
(befejezett)
(Az értékeléshez olvass tovább!       )

Miért olvastam el?

Régóta tervezem, hogy nekiállok az azonos című Netflixes sorozatnak, de amíg meg nem láttam a várható megjelenések között, addig nem tudtam, hogy létezik belőle regény is. Ám mivel szeretem előbb a könyveket elolvasni, és csak aztán megnézni az adaptációkat, így ezúttal is így tettem! 

A történetről…

Pár szóban megismerkedünk Dagonaut és Unauwen király birodalmával, azután egyből in medias res egy 16 éves, Tiuri nevű fiatal fegyverhordozó kalandjaiba csöppenünk. A fiú a lovaggá ütése előtti estét ahelyett, hogy a kötelező csendes elmélkedéssel töltené, hatalmas útra indul, mert át kell adnia egy levelet a nyugatra lévő birodalom királyának. Tiuri útonállókba fut, Vörös Lovagok kergetik, Szürke Lovagok akarnak bosszút állni rajta, találkozik az Erdei Kunyhó Bolondjával, de egy igazi udvari bolonddal. Útja során találkozik egy várúr szép lányával, akin megakad a szeme, és egy hegyen élő árva fiú legjobb barátjává válik. Bújkálnia kell, kirabolják, lekötözik, üldözik, tolvajlással vádolják, sőt, még egy puccsot is kirobbantanak a szavai egy idegen városban. 
A történet különlegessége, hogy habár hosszúnak tűnik, mégsincs túlírva, nincsenek benne üresjáratok. Mindig történik valami izgalmas, belefutunk egy újabb rejtélybe és néha bizony nehéz eldönteni elsőre, hogy a felbukkanó új szereplő jót vagy rosszat akar a főszereplőnknek, akit nagyon hamar meg lehet kedvelni, ezért én nagyon is zokon vettem, ha valaki ártani akart neki.

Szerintem…

Életem első lovagregénye... eddig még csak filmeken láttam lovagokat, és de nagyon érdekes volt egy majdnem lovaggá ütött, fiatal lovag kalandjairól olvasni! Rendkívül olvasmányos, könnyű nyelvezetű a könyv, munka mellett is két nap alatt elolvastam - pedig 552 oldalas! Maga a cselekmény elég pörgős volt, akadtak a könyvben számomra váratlan fordulatok, de néha tudtam előre, hogy mi következik. Eleinte furcsa volt, hogy Tiuri mennyire becsületes és őszinte, még az útonállóknak sem hazudik, hogy mentse az irháját! Aztán rájöttem, hogy igazi lovagként viselkedett a történet elejétől fogva, pedig ugye a lovaggá ütése előtti utolsó próbáról szökött meg... Nagyon szimpatikus és szerethető karakter, és még így is van hova fejlődnie a regény végére. 


Nem tudom, hogy a lovagregények sajátossága-e, de alig akadt női szereplő a könyvben (és ők se beszéltek túl sokat), de a férfi karakterek hitelesek voltak, mindenki "élt". Egy élmény volt Tiurival együtt félni a bosszúra szomjas Szürke Lovagoktól, majd Ristridin lovag barátjává válni. Mindenkinek megvan a maga története, és ha van egy kis pihenő a regényben, akkor azonnal sztorizni kezdenek a karakterek, vagy egyeztetik a kalandjaikat, ami által bepillanthatunk a fő cselekményszálon kívüli történésekbe is. (Egyébként ezek sokszor előrébb viszik Tiurit, aki egyszerre szuper megfigyelő és jó hallgatóság!) Úgy érzem, hogy logikai buktatóktól mentes, a fontosabb szálakat elvarró, drámai pillanatokban és lovagi összecsapásokban bővelkedő ez a regény. Nem éreztem unalmasnak vagy közhelyesnek, ahogy a karaktereket se felszínesnek.


„– A szomorúságotokat úgysem tudom elűzni – válaszolta a bolond. – Az embernek olykor szomorúnak kell lennie, hogy jobban értékelhesse később a boldogságot. Ahogyan esőre is szükség van a napsütéses időszakok között.”


Ez az idézet az egyik kedvenc karakteremtől, Tirillotól származik, akit Unauwen várában ismer meg Tiuri. Tirillo a király udvari bolondja, de irtó jó figura, és szinte minden története, gondolata kincset ér. Rajta kívül volt még egy mellékszereplő, akit az első pillanattól fogva imádtam: Piak, aki segít átjutni Tiurinak a Nagy-hegységen, majd vele tart a mindkettejük számára idegen ország szívébe is. Benne azt szerettem, hogy furfangos és irtó kíváncsi, minden bizonnyal szórakoztató útitárs lehet egy ilyen úton!

Ha már a Nagy-hegységet említettem, muszáj elmondanom azt is, hogy kifejezetten kedvelem azokat a kalandregényeket, amiben van térkép. Hajlamos vagyok addig bogarászni a térképeket, amíg nem tudom, hogy merre haladnak a főszereplőim, és ezúttal se tettem máshogy: követtem Tiuri útját a kápolnától kezdve! Nagyon jól felépítettnek gondolom ezt a regényt, ezt a világot, de az elnevezéseket kicsit túl egyszerűnek éreztem. (Például: Kék-erdő, Kék-folyó, Zöld-folyó, Szürke-folyó, Nagy-hegység, Hideg-folyó, Északi-hegység.) Ugyanakkor az emberek és állatok nevei tetszettek, mert olyan érzés kiejteni őket, mintha Tolkien tünde nyelvén beszélne az ember! Találkozhattunk Ewein lovaggal, Eviellan birodalommal, Laurentius testvérrel, az öreg Iruwennel, és a fekete paripákkal: Idanwennel meg Ardanwennel.  

Remélhetőleg még idén érkezik a regény folytatása, ami A Nagy vadon titkai címet viseli majd magyarul, és mindenképpen el fogom olvasni, mert már most hiányzik Tiuri, Piak és Ristridin lovag! Önálló regényként is megállja a helyét, mert a levél történetének a végére érünk, épp ezért szívből ajánlom mindenkinek, aki szeretne belekóstolni a lovagok/fegyverhordozók kalandjai, és nem ijed meg egy nagyobb lélegzetvételű regénytől sem.


Összességében

Nagyon élveztem életem első lovagregényét, nem is gondoltam volna, hogy egy ilyen hosszú könyvben nincsenek laposabb részek, hanem éppenhogy mindig történik valami izgalmas. Imádtam Tiurit és azokat, akikkel összebarátkozott a hosszú útja során. Lebilincselő történet egy őszinte és elhivatott főszereplővel, mi kellhet még? Nekem leginkább a folytatás! Kifejezetten örülök, hogy van a könyvnek folytatása, mert máris húz vissza a szívem Dagonautba és Unauwenbe.

Kedvenc részeim: Tirillo (történetei, szövege); Piak kiszabadítása;  Mistrinaut vára és a Szürke Lovagok

Értékelés: 5

ADAPTÁCIÓK:

Úgy tűnik, hogy mostanában nem divat a könyveket a történetükhöz hűen adaptálni! A Levél a királynak esetében stimmelnek az országok, az emberek és az állatok nevei, de még a MŰFAJÁT is megváltoztatták, mert a Netflixes verzió egy FANTASYsorozat lett! (De annyira fantasy, hogy még Gollamot is becastingolták! ld. 3. rész) Őszintén szólva eléggé kigúvadt a szemem, amikor a „Gonosz Iker” varázsolni kezdett. Se a történet nem stimmel - oké, van benne egy Tiuri nevű srác, aki hozzájut egy levélhez, de azt kb. úgy kell hozzávágni, hogy vigye már célba, míg a regényben elhivatottságból teszi ezt -, se a karakterek jellemeit nem tartották meg, hogy a főbb történésekről és fordulatokról ne beszéljek.

Adaptáció: 5/1 «

Önálló történetként viszont megállja a helyét, mert látszik, hogy merre fog kifutni a cselekmény. Valószínűleg értékelném a cselekményét, ha a könyv nem tetszett volna ennyire, és ne éltem volna bele magam abba, hogy azt a történetet láthatom több részben elmesélve...

Azért, hogy ne csak negatívat mondjak a sorozatról, el kell mesélnem az egyik erősségét: jobban megismerjük Tiuri fegyverhordozó társait, akiket este otthagyott a kápolnában. Persze itt lovaggá ütés helyett a fiú után szalajtották őket, ezért jó kis bonyodalmaknak nézünk elébe ezen a szálon is... 
Angol nyelvű előzetes:


Oda meg vissza vagyok ettől a cuki filmtől, mert irtó aranyos fiúkat castingoltak Tiuri és Piak szerepére, akikkel öröm volt elvinni a levelet Unauwen királynak. Tetszett, hogy nagyon autentikus a film színvilága, jók a díszletek, a ruhák, a kiegészítők. Sokkal jobb adaptáció, mint a sorozat, de azért jó pár rész és könyvbéli karakter kimaradt még így is. Nem érződött, hogy kb. egy hónapig mendegélt a fiú, sokkal gyorsabban értünk el a nyugati birodalomba. Szerintem kalandosabb volt a könyvbéli kaland, sokkal jobban átjött, hogy mennyi barátot szerzett Tiuri az útja alatt.

Adaptáció: 5/4 ««««

Ha a könyv után szeretnél egy picit visszatérni a fiúkhoz, akkor ezt a verziót javaslom megnézésre. (Meg akkor is ezt javasom, ha érdekel, miről szól a könyv, de lusta vagy elolvasni. Bár remélem, hogy egy könyves blog olvasója, inkább nekiugrik a regény 552 oldalának! ;))



Kedvcsináló idézetek:
v
– De… mi áll a levélben? – kérdezte Tiuri, miközben lassan felhúzta az ujjára a gyűrűt.
– Az titok! – felelte a lovag. – Neked sem szabad kinyitnod. Csak akkor olvashatod el, ha fennáll a veszélye, hogy elveszik tőled, és szóban kell továbbítanod az üzenetet. Ez esetben magát a levelet természetesen mielőbb meg kell semmisítened. De erre csak végszükség esetén keríts sort! – A lovag elhallgatott, majd jóval erőtlenebb hangon folytatta: – Elviszed a levelet?
– Igen, uram – válaszolta Tiuri.
– Add lovagi becsületszavad! – suttogta a lovag.
– Lovagi becsületszavamra mondom – felelte Tiuri. – Csakhogy – tette hozzá rövid hallgatás után – én még nem is vagyok lovag…
– Majd az leszel – mondta a haldokló.
v
– Igen – mondta Menaures –, mindig lesz valami, amit hiányolsz, ha elmész, ha maradsz. Az életünk búcsúzásokból áll.
v
– Még egy kis gyakorlás, és remek lovas leszel – mondta neki Tiuri.
– Huh – nyögött fel Piak, amikor megálltak pihenni. – Egészen elgémberedtem. Mennyi élmény ért az utóbbi időben! Lovagoltam és csónakáztam. Majdnem megfulladtam, kétszer ültem börtönben (bár ezt azért szívesen kihagytam volna), és megismerkedtem egy csomó emberrel. És mennyi mindent láttam! Egy várost, egy várat, egy széles folyót…

v v v v v
De brief voor de koning a GoodReads-en.
v v v v v



A Levél a királynak című lovagregényt a 20. század egyik legjobb ifjúsági könyvének választották Hollandiában, ahol azóta is vezeti a sikerlistákat. A történet szerint a 16 éves Tiuri épp a lovaggá ütése előtti éjszakán rejtélyes megbízatást kap: el kell vinnie egy levelet a szomszédos birodalom királyának – az üzeneten egy ország sorsa múlik. Ha kíváncsiak vagytok az ifjú kalandjaira tartsatok velünk és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott könyvet.
  



Nyereményjáték:

Mivel a Levél a királynak című regény a lovagkorban játszódik, így a mostani nyereményjáték keretében arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire ismeritek a régmúlt idők lovagjait/vitézeit. Minden állomáson találtok egy rövid leírást, ez alapján kell rájönnötök, hogy kire is gondoltunk.  Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a megfelelő lovag nevét.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)



„A 11. század közepe táján született. Mint condottieri csapataival a keresztények seregében harcolt a mórok ellen, majd a mórok soraiban a keresztény királyok ellen, aszerint ahogyan az érdeke kívánta. Részt vett a León és Kasztília közötti háborúkban is.”



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése