Hagyjatok! Olvasok!: Ne randizz Rosa Santosszal! | Blogturné Extra (kedvcsináló idézetek)

A könyvekhez készített extra állomásaimat itt leled: BTKextra

A Santos-nőknek nincs szerencséjük a tengerre termett férfiakkal, ugyanis a családon átok ül, amely lecsap a tengerre merészkedőkre! Rosa Santos hiszi is meg nem is az átkot, de aztán az egyetemválasztás előtt álló lány életében felbukkan a vitorláskikötőhöz kötődő Alex Aquino. Tartsatok bloggereinkkel, és ismerkedjetek meg Rosa és Alex történetével! Ne feledjétek, hogy a Maxim kiadó jóvoltából a turné végén egy nyereménykönyv is gazdára talál!

Egy átok.

Egy zavaros múlt.

Egy titokzatos szerelem.

Rosa Santoson a tenger átka ül. Jaj annak a srácnak, aki randizni szeretne vele. Kivált, ha hajója is van. A lány azonban nem annyira az átoktól szenved, mint lelki gátjaitól. Két kultúra és ezzel együtt kétféle jövő is hívogatja, így gondban van, hogy mit válasszon. Nagymamája a város megbecsült gyógyfüves asszonya, anyja nyughatatlan festő, aki ki-be jár az életükben. Ugyan Port Coralt, ezt a dél-floridai kisvárost nevezik otthonuknak, az eltűnt szülőföld, Kuba is ott kísért az életükben – a szó legszorosabb értelmében – nyomasztó teherként, amiről a nagyanya beszélni sem hajlandó. Közeleg a nyár, és az egyetemválasztás határideje. Ekkor bukkan fel Alex Aquino Rosa életében. Ez a fiú is titokzatos a kéken hullámzó tetoválásaival. Családja a vitorláskikötőt igazgatja. De vajon Rosa le tudja majd küzdeni a múltjából öröklött félelmeket, tud-e nyitni a jövő felé?

Kiadó: Kiadó: Maxim (Dream válogatás)

Oldalszám: 352 oldal

ISBN: 9789634992486

Fordította: Béresi Csilla

Eredeti mű: Don't Date Rosa Santos / Eredeti megjelenés éve: 2019

WEBSHOP / BELEOLVASÓ / MOLY / GOODREADS

<< ÉRTÉKELÉS hamarosan >>

--- Tovább az idézetekhez! ---

vvvvv

Ugyanarra az egyetemre fogok járni, mint az abuelóm, kiáltottam volna fel legszívesebben. Kikívánkozott volna belőlem. Bárcsak kiszabadulhatott volna, mialatt abuelám megosztaná velem emlékeit. Értelmet találnék a nyelvben, amelynek csak a roncsait, befejezetlen darabjait ismerem. Csakhogy a nagyanyám, akár egy szellem, eltűnt a növényei között. Visszanyeltem a vallomásomat. Megrekedt a bordáim között, akár egy madár, amelynek nincs hová mennie.

– A halálomat akarod?

– Azt akarom, hogy legyél észnél – felelte anyu ördögi vigyorral. Nagyot harapott a pastelitójából, és mosolyogva rágott tovább. – Az én kicsi lányom kissé ravaszka. Ciki büszkének lenni?

A ravaszság kimerítő. Kimaradtam éjszakára, anyu mégis úgy mosolygott rám, mintha dicséretet hoztam volna haza az ellenőrzőmben.

– Mesélj róla, hadd halljam! Nem igazán voltál eddig belezúgva senkibe.

Pedig de. Egy idősebb srácba a gimiben. Matekos volt, és mindig előreengedett az ajtóban. És volt egy lány is a fagyizóból, akinek soha nem ugyanaz a név szerepelt a kitűzőjén, és az mondta nekem, hogy eperillatom van. Anyu azonban mindig máshol járt, így nem tudhatott az én szerelmeimről.

– Az új barátod szuper szexi – mondta.

Legyintettem.

– Túl sok nekem. Ránézek, és máris közelebb akarok bújni hozzá, és ettől tök gátlásos leszek és izzadni kezdek.

– A magasságkülönbség jó nagy köztetek. Rá kell majd másznod.

– Majd fészket építek a vállán, és oda hordom haza az apró csecsebecséket.

Anyám megjött, de nem haza. Neki nem volt otthona. Hiába, hogy a kicsiny városi kórházban szült engem a helység átellenes végében, hiába ringatott álomba az elülső tornác hintaszékén annak idején varázskagylókról szóló altatódalokkal, ettől még nem érezte otthonnak a házunkat. Nem kételkedtem a szeretetében, azt azonban nem tudhattam, nem elátkozott sellő vagy megtarthatatlan hullócsillag-e.

Péntek este volt a Santos házban, ezért pontosan tudtam, hol találom az abuelám: mosókonyhánk csöppnyi ablakában, az épület keleti oldalán, amelyet két citromfa vesz körül. Idejárnak a szomszédaink jó tanácsért, útmutatásért és egy kis hókuszpókuszért. A nagymamám, a környék curanderája5 meghallgatta kertészeti aggodalmaikat, rossz álmaikat, pályamódosító terveiket és a balszerencséjükre vonatkozó panaszaikat. Reményt sugárzott rájuk az ablakából, ami fűszernövények és törlőkendők illatát árasztotta.

– Meg tudjuk csinálni – mutattam keletnek a tenger felé. – Te segítesz nekem, én pedig nem törlek össze. Összetartásban az erő.

– Kihez beszélsz?

Junior tűnt fel a sarkon tök váratlanul.

Körbenéztem, hogy mit füllentsek, de senki nem volt a közelben, és a telefonom is a táskámban volt.

– Magamhoz. – Ez nem hangzott túl jól. – Vagyis csak a bringához. Gyűjtöm az erőt, hogy felüljek rá.

Junior homloka ráncba szaladt, és abbahagyta a foga közé vett fogpiszkáló rágását.

– Rád bízták a kiszállítást?

– Tudok biciklizni – védekeztem.

– Nem ezt kérdeztem. De megmondom őszintén, aggaszt, hogy ennyire védekezel.

– Ez nem… – kezdtem, de nem mondtam tovább, csak magamban: elég.

Én ugyanis még mindig a kettős gyökereimen lovagoltam. Tele volt a fejem két nyelv szavaival. Két iskola és két ország tartozott ehhez. Köztes állapot volt, kötőjel, mert nem tartoztam mindenestől sem az egyikhez, sem a másikhoz. Bűntudattal és sikerrel fizettem vissza szeretteim gondoskodását, és egy olyan kertet ápoltam ennek az adósságnak a lerovásakor, amelyben nem értem el a növények gyökereit.

– Nagyon szeretném látni Kubát – mondtam halkan, de határozottan.

– Határozottan érdekes a történeted – mondta, és lelépett a hajójáról.

Erre vágytam.

– Őszintén szólva most találom ki.

– Nos, a mai fejezet szerint tengerre szálltál holdvilágnál, és megtaláltad a kalózok elveszett kincsét.

10.

Alexre pillantottam. Tök magabiztosan és nyugodtan viselkedett, hiába fújt ezerrel a szél.

– Hová lett az az ideges srác, akit megismertem? – kérdeztem.

Alex hunyorogva nézett rám, szemben a nappal.

– Kijutott a kikötőből.

Nyereményjáték:

Mivel szép számmal akadnak érdekes női főszereplők a Maxim kiadó Dream válogatásában, úgy gondoltuk, hogy megkeressük őket, és ki kell találnotok, hogy az egyes állomásokon melyik regény borítórészlete rejlik! A rafflecopter dobozba a regények CÍMÉT várjuk!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)