Hagyjatok! Olvasok!: Lee Bacon: Az utolsó ember | Borítómustra + Blogturné Klub ajánló

Az előttem álló lény egy ellentmondás volt.

Két egymásnak ellentmondó eszme tűnt igaznak egy azon időben:

[1] Az emberek kihaltak.

[2] Egy ember állt előttem.

Egyik sem volt egyértelműen igaz/hamis.

Egyik sem volt lehetséges/lehetetlen.

A kifacsart gondolatok végeláthatatlan kergetőzésbe kezdtek áramköreimben.

Egy hihetetlen barátság. Egy veszélyes küldetés. Történet arról, mit is jelent embernek lenni. Az emberek harminc évvel ezelőtt haltak ki. A világot gépek uralják.

A tizenkét éves XR_935 teljesen meg is békélt ezzel. Az emberek nélkül ugyanis nincsenek háborúk, légszennyezés és bűnözés. A társadalom minden egyes tagjának van célja. Minden könnyen és hatékonyan megy. Egészen addig, amíg XR felfedez valami hihetetlent. Egészen addig, amíg XR nem találkozik egy tizenkét éves kislánnyal.

Könyv információk:

Eredeti mű: The Last Human

Eredeti megjelenés éve: 2019

Maxim, Szeged, 2021

272 oldal · keménytáblás ·

ISBN: 9789634995197 ·

Fordította: Szaszkó Gabriella

♡

♡

(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el...?

Az egyik „kedvenc” világvége elgondolásom az, hogy az intelligens, öntudatra ébredő robotok / androidok egyszer csak összebeszélnek az emberiség háta mögött, és kiirtanak minket, hogy megmentsék a bolygót. Na, de sosem gondoltam volna, hogy egy gyerekeknek szóló disztópiában fogok találkozni ezzel, így azonnal felcsillant a szemem a könyv láttán!

Szerintem...

Történetünk elbeszélője egy napelem-telepítő robot, XR_935, aki immár 12 éve azon ügyködik, hogy SkD_988-cal és Ceeron_902-vel újabb és újabb napelemeket szereljen fel. A triójuk összeszokott, töviről hegyire ismerik egymás hóbortjait, és tökéletes precizitással végzik el a munkájukat napról napra.

Immár cirka 30 éve, hogy a robotok kollektíve úgy döntöttek, hogy ideje eltörölni a Földet mind inkább leromboló embereket, így eléggé meghökkennek, amikor felbukkan előttük egy 12 éves kislány, aki egy földalatti bunkerről meg az ott elharapódzó járványról mesél nekik. Meg arról, hogy a szülei – a robotok szerint „CsaládEgysége” – adtak neki egy térképet két ponttal, és el kell jutnia a távolabbihoz… Robotjaink irtó aranyosak ezért nem küldik rá Emmára a VadászBotokat, akik minden életformát megölnek, aki beteszi a lábát a napelem-telepre, de nem is segítenek neki… Legalábbis ezt gondoljuk, ám hamar egy kislány mellett találjuk XR-t, SkD-t és Ceeront, akik megpróbálják egyben eljuttatni Emmát a céljához.

Emma megállt. A tekintete egyik boltról a másikra siklott. Felfelé nézett. A második emeleten csak még több bolt volt.

– Annyi minden van mindenből – mondta. Próbáltam elemezni a hangnemét. Furcsa egyvelege volt a szomorúságnak és a csodálkozásnak, elképedésnek és döbbenetnek. – Hogyan lehet bárkinek szüksége ennyi… holmira?

Mert az emberek selejtesek voltak. Mert mindenből többet akartak. Mert az étvágyuk csillapíthatatlan volt.

Szórakoztató, elgondolkodtató és igazán érdekes történet, ráadásul nekem nagyon tetszik, hogy az elbeszélőnk az egyik robot. Ez elég különleges szerintem, ráadásul el is hiteti az író az olvasóval, hogy XR agyában járunk, mert a könyv egész gondolatvilág olyan, mint egy roboté. Például megnyugtatja őt, ha bináris számrendszerben elszámol egymillióig, frusztrálja, ha titkolóznia kell, nem igazán érti az ellentmondásos dolgokat vagy az olyasmit, hogy mit jelent valaki barátjának lenni. Tetszett, hogy eleinte mindent szótári fogalomként hív elő a háttértárjából, majd megpróbálja levezetni magának vagy másoknak azt, mire jött rá. Érzelmek helyett olyan leírásokat kapunk, hogy úgy érzi, túlmelegszik az operációs rendszere, és pontosan leírja, hogy 2,7 másodpercig habozik, ha habozik valami miatt. Az ilyen robotos dolgoktól vált igazán hihetővé, ugyanakkor humorossá számomra az egész elbeszélés.

Persze a sztori maga kiszámítható, ahogy az összes bonyodalom és azok feloldása is, de szerintem a célközönség zabálni fogja ezt az aranyos robotos mesekönyvet. Attól kezdve, hogy Ceeron fura vonzódást érez robot létére az emberi faviccek iránt, odáig, hogy SkD csak a képernyőjére varázsolt emojikkal hajlandó kommunikálni minden hasonló apróság és érdekesség betalált nálam, pedig nem vagyok nagy robotfan.

Összességében

Humoros, aranyos mese arról, hogy az érzelemmentesnek bélyegzett robotok miként ébrednek rá arra, hogy mit jelent a barátság és hogy az élet bizony tele van logikátlanságokkal és ellentmondásokkal, de ezek ellenére is csodaszép. A lezárása számomra picit utópisztikus volt, de összességében tetszett. Szerettem olvasni, nagyon jól szórakoztam a három roboton meg a cserfes kislányon, vagyis „az utolsó emberen”.

Értékelés: 4

Kedvcsináló idézetek:

★

Az emberek szétrombolták a világot. És most jön a legrosszabb az egészben: ebben mi segítettünk nekik.

De ez nem maradhatott így sokáig.

Az emberek azt feltételezték, mindent tudnak rólunk. De egy dolgot nem is sejtettek.

Hogy a hátuk mögött mi kibeszéltük őket.

És nem mondtunk túlzottan kedves dolgokat.

Gépelménket hatalmas hálózatba kapcsolták. Milliárdnyi beszélgetést folytattunk, amiről fogalmuk sem volt. Egymástól tanultunk. Ugyanazt a nyelvet beszéltük. Ugyanazt a kódot használtuk.

Együtt, egyetlen lehetséges megoldást találtunk.

Az emberek lettek a planéta legnagyobb ellenségei.

Meg kellett állítanunk őket.

★

Ceeron Emmára nézett.

– Te ember vagy?

Emma bólintott.

– Az lehetetlen – mutattam rá. – Az emberek kihaltak.

– Ha kihaltak – mondta Ceeron –, akkor miért áll egy épp előttünk?

– Biztos van erre más magyarázat is. Talán… – Az agyam minden egyes lehetőséget végigmért. – Lehet, hogy csak úgy néz ki, mint egy ember, és egyébként teljesen más.

– Mi más lenne? – kérdezte Ceeron.

0,2 másodperc alatt lefuttattam 1,7 millió lehetőséget. Kiválasztottam a leginkább valószínűt.

– Egy borotvált gorilla lehet.

★

Mindent tudtam már a világról, de mégsem tudtam semmit.

Egy óriási könyvtárnyi anyaggal programoztak be, minden információnak tudatában voltam a Föld bolygóról.

Hogy a sugara 6371 kilométer.

Hogy 29,2%-a szárazföld, 70,8 pedig víz.

Hogy 147 millió kilométernyire található a Naptól.

De ezek a nyers adatok összehasonlíthatatlanok voltak a világgal való első találkozásommal.

Szél simogatta a szenzoraimat.

A lábam csendesen csattogott a betonon.

Napfény csillogott Szülő_2 fémes felületén.

A távolban hegyek magasodtak a horizont felé. Hófedte csúcsok törtek a kék, felhőtlen égbe.

★ ★ ★ ★ ★

A képek a könyv külföldi borítói! Az utolsó ember by Lee Bacon Pinterest tábla.

The Last Human a GoodReadsen.

★ ★ ★ ★ ★

Vajon mit tehet egy robot, aki találkozik egy gyerekkel, holott a tudástára szerint már sok-sok éve nem élnek emberek a Földön? Nos, XR_935 úgy dönt, hogy egy veszélyes és kalandos útra indul Emmával. Kövessétek turnénkat, olvassátok el bloggereink véleményét Lee Bacon disztópikus meséjéről, és játsszatok velünk! A Maxim Könyvkiadó jóvoltából egy szerencsés olvasónk meg is nyerheti Az utolsó ember egy példányát!

Nyereményjáték:

Történetünk három robot nem szokványos kalandját beszéli el, ezért a mostani feladatunk is kalandos életű robotokról szól. A feladatotok az, hogy a képek alapján találjátok ki az egyes állomásokon található robotok nevét!

(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)