Andy Weir: A ​Hail Mary-küldetés | Borítómustra + Mini-könyvklub

 

Mini-könyvklub 20. felvonás

A témához tartozó bejegyzések a „mini-könyvklub” címke alatt elérhetőek.

A többiek értékelését itt olvashatjátok el.

 

– Azt akarja, hogy én vizsgáljam meg azokat a pöttyöket? – kérdeztem. – Igen. – Az egész világ magát hatalmazta fel ennek a problémának a megoldására, mire maga egyenesen egy középiskolai tanárhoz jött? – Igen. Megfordultam, és az ajtó felé indultam. – Maga vagy hazudik, vagy megőrült, vagy a kettő kombinációja. Nekem most mennem kell. – Ez nem kívánságműsor – szólt utánam.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.   Ryland ​Grace egyedül maradt: az utolsó esélyként indított küldetés egyetlen túlélőjeként nem vallhat kudarcot, különben az egész Föld és vele az emberiség is elpusztul. Csakhogy éppenséggel ezt ő maga sem tudja. A saját nevére sem emlékszik, nemhogy arra, hogy hol van, és mit is kéne tennie. Csak annyit tud, hogy évekig tartó öntudatlanságból ébresztik fel, sok millió kilométerre az otthonától, két holttest társaságában. Rylandnak lépésről lépésre kell feltárnia a múltját. Így apránként szembesül az előtte álló lehetetlen feladattal: a bolygó kormányai összefogásában sebtiben összetákolt, majd az űr mélyébe kilőtt hajó fedélzetén egymagában kell elhárítania az emberiség kihalásával fenyegető, felfoghatatlan súlyú katasztrófát. Ha beszámítjuk a képletbe váratlan szövetségesét, talán még sikerrel is járhat.

 

Könyv információk:   Eredeti mű: Project Hail Mary Eredeti megjelenés éve: 2021 Fumax, Budapest, 2021 512 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634701941 · Fordította: Rusznyák Csaba

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

A BEJEGYZÉS ENYHÉN SPOILERES

Szerintem…

 

Nos, eléggé meglepett, hogy a regény története szerint valami lelegelészi Napunk fényét – vagyis felbukkan valami fekete izé, ami lényegében a csillagokkal táplálkozik -, ami miatt a Földre a nyilvánvaló pusztulás vár elég hamar... és a világ megmentése egy csillagász körökből kibukott, középiskolai tanár kezében kerül. Ryland Grace egyébként egy harmincas pasi és fergeteges figura, akit nagyon csíptem az első pillanattól fogva. Leginkább olyan volt a stílusa és a karaktere (a nyilvánvaló háttértörténeti különbözőségekkel nem törődve), mintha A marsi főszereplője,  Mark Watney tért volna vissza egy újabb körre!

 

A regény úgy kezdődik, hogy szegény idegenünk se a nevére, se a munkájára, semmire nem emlékszik, ám hamar rájön, hogy egy űrhajón van két másik asztronauta társaságában, akik nem ébredtek fel a mesterséges kómából. Lassacskán tudjuk meg, hogy kicsoda ő, miért van azon a bizonyos űrhajón, mibe halhattak meg az utastársai, és még ennél is lassabban tér vissza az összes emléke az űrhajóra kerülés előtti időkből. A visszaemlékezésekből megtudjuk, hogy a nagy és gazdag országok töméntelen mennyiségű pénzt tolnak egy projektbe, amit egy Eva Stratt nevű nő irányít (és ezzel kábé az egész világon nincs nála több hatalommal bíró ember). Az ArcLight projekt célja, hogy megoldást találjanak a Napunk fényének exponenciális csökkenésére, mielőtt kihalna az emberiség.

Szóval ott dekkol rengeteg szunyálás után, teljesen egyedül ez a harmincas tudós pasi a világegyetem egy távoli pontján, és igyekszik megoldást találni arra, hogy vajon zabálja némelyik csillagot fel az asztrofágnak elnevezett valami, és egy másik naprendszerbelit, a Tau Cetit meg miért nem... Eközben próbál megküzdeni a hézagos memóriájával, a magányával, az egyre fogyó ételadagokkal, a hajó számítógépéivel, míg egy nap felbukkan egy idegen radarjel az egyik monitoron!

 

Elakadt bennem a levegő. – Na várjunk csak! Ezek szerint kísérleti nyúl vagyok? Kísérleti nyúl vagyok! – Nem, ez nem igaz – válaszolta Stratt. Meredten bámultam őt. Ő engem bámult meredten. Én visszameredtem rá. – Na jó, tényleg az – helyesbített. – A bánatba is! Ez baromi nagy szemétség! – Ne dramatizálja túl. Csak óvatos vagyok. Képzelje el, mi történne, ha elküldeném az asztrofágot a bolygó legzseniálisabb tudósainak, az meg mindet megölné.

 

A főszereplő stílusa már az elején megfogott, amikor a frissen ébresztett, egészen amnéziás Ryland vitatkozni kezd az őt ellátó gépekkel. A férfi stílusa mellett a regény elbeszélése is bejött ezzel a memóriából elő-előbukkanó információ- és emlékmorzsás megoldással. Tetszett, hogy olyan dolgok rázzák meg, vágják földhöz, dühítik vagy dobják fel, amik már réges-rég történtek, szinte egy másik életben, szinte egy másik emberrel. Mivel a tudományokhoz elég süti vagyok, csak a laikusok szemüvegén keresztül tudtam olvasni a könyvet, amiben bizony oltárian sok okosság és rengeteg tudományos levezetés van…

Egy ponton annyira elvadulttá vált a történet – kb. Rocky és a tanmőba szó első felbukkanása környékén -, hogy majdnem hátralapoztam, nem az lesz-e a regény befejezése, hogy szerencsétlen Ryland Grace üldögél a diliházban a nyugiszobában, mert megbomlott az elméje mindattól, amit egy Stratt nevű nőszemély előadott neki. Nos, ennyire elborult ez a történet, és ennyire képes Andy Weir szabadon ereszteni az amúgy tudományos okosságokkal teli elméjét!

 

A regény második fele, ahol már a tanulás, tanulmányozás, csapattá kovácsolódás van porondon szerintem fergeteges lett. Rocky SPOILER! egy igazi idegen élőlény saját világgal, nyelvvel, kinézettel. Le a kalappal az író előtt, amiért sikerült ennyire okosan felépítenie az ő szálát is. Majdnem elbőgtem magam, amikor kiderült, hogy miért maradt egyedül, és hogy mennyire a részük, hogy figyeljék egymást alvás közben. A regény lezárása pedig megint csak megér egy misét, mert abszolút nem erre számítottam. Nagyon nem, de tetszett.

 

Összességében…

 

Imádtam a főszereplőket, a mellékszereplőket, a párbeszédeket, és szinte az egész regényt az elejétől a végéig, de nekem kicsit sok volt a tudományos bla-bla. Talán emiatt néha belassult számomra ez az amúgy meglepetésekkel és váratlan fordulatokkal teli történet. Nem lesz újraolvasós, de nagyon boldog vagyok, hogy ezt olvastuk a Mini-könyvklub 20. fordulójára mint első regényt. Szuper kezdés!

KEDVENC rész? Talán Eva Stratt és Ryland Grace kezdeti csatározásait szerettem  legjobban olvasni!

 

Értékelés: 4,5

 

Borítómustra - külföldi borítók:

 

 

Kedvcsináló idézetek:

v

– Bírónő, ügyfeleim nem vitatják a Hail Mary Projekt nemes természetét. Panaszuk a jogvédett anyagok és szabadalmaztatott technológiák illegális felhasználására vonatkozik.

Stratt is megrázta a fejét.

– Röhejesen sok időbe és energiába telne licencmegállapodásokat kötni az összes érintett vállalattal. Úgyhogy nem is fogunk vesződni vele.

– Biztosíthatom, Ms. Stratt, hogy ön a törvények szerint fog eljárni – figyelmeztette a bíró.

– Csak ha kedvem tartja. – Stratt feltartott egy papírlapot. – A kezemben tartott nemzetközi egyezmény szerint immunitás illet meg a föld bármely részén elkövetett bármiféle bűn kapcsán.

v

     Nem semmi. Itt ülök egy űrhajón, a Tau Ceti rendszerben, várva, hogy folytatódjon a társalgásom az intelligens földönkívüliekkel, akiket csak nemrég ismertem meg… és unatkozom. Hihetetlen, milyen könnyedén képes elfogadni az emberi elme az abnormálist, és átalakítani normálissá.

v

Stratt az állát dörzsölte.

– Tizenkilenc év nem elég. Tizenhárom év kell a Hail Marynek, hogy eljusson a Tau Cetihez, és még tizenhárom év szükséges ahhoz, hogy az adatok visszaérkezzenek. Legalább huszonhat évre van szükségünk. A huszonhét jobb lenne.

Leclerc úgy nézett rá, mintha kinőtt volna a vállából egy második fej.

– Maga miről beszél? Ez nem valamiféle lehetséges eredmény. A folyamat már beindult, és mi semmit sem tehetünk ellene.

– Badarság. Az emberiség egy évszázada ügyködik a globális felmelegedésen merő véletlenségből. Lássuk, mire vagyunk képesek, ha a legjobb tudásunkkal törekszünk arra, hogy előidézzük.

Leclerc hátrahőkölt.

– Micsoda? Maga most viccel, ugye?

 

vvvvv

Nem saját képek. Pinterest tábla: A ​Hail Mary-küldetés 

Project Hail Mary a GoodReadsen

vvvvv