Hanna Jameson: Az utolsók | Blogturné Klub könyvajánló

   

A történelem véget ért, én pedig itt állok a semmi közepén, idegenektől körülvéve, ingyensütit majszolva, mivel fogalmam sincs, hogy menjek-e, vagy maradjak.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.   Jon Svájcban egy konferencia után épp a híreket böngészi a telefonján, amikor hirtelen egy sor borzasztó értesítést kap. Washingtont atomtámadás érte. Meg New Yorkot. Londont. Végül Berlint. Két hónappal később Jon és a hotelben maradt túlélők egy része próbálja fenntartani a civilizációnak legalább valamiféle látszatát. Amikor egy kislány holttestére bukkannak, a férfi elhatározza, hogy a titokzatos haláleset végére jár, az igazságkeresése azonban hamarosan megszállottsággá válik…

 

Könyv információk:   Eredeti mű: The Last Eredeti megjelenés éve: 2018 General Press, Budapest, 2021 432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634525356 · Fordította: Nagy Mátyás

◈ WEBSHOP MOLY GOODREADS ◈

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért figyeltem fel erre a könyvre?

 

Akár hiszitek, akár nem, de majd' 170 disztópia elolvasása után merem állítani, hogy szeretem ezt a műfajt! Persze ritkán adódik alkalmam ilyen 'akár meg is történhetne, annyira realista az egész alapsztori' hangszerelésű regényeket olvasni, ám amikor mégis belefutok egy ilyen könyvbe, akkor kapok az alkalmon.

 

Szerintem…

 

Előre szólok, hogy nálam a könyv legnagyobb erénye és a legnagyobb hibája ugyanaz, ami miatt végül kedvem támadt elolvasni: a realistasága! Történetünk főszereplője egy amerikai történész, dr. Jon Keller, akit egy svájci konferencián ér a hír, hogy atombombákkal pusztítják egymást a nemzetek, több nagyváros is elporladt... Miután nagyjából felocsúdik a hitetlenkedő kábulatból, elkezdi papírra vetni a mindennapjaikat. Vele együtt ismerkedünk meg a többi túlélővel, találunk egy halott kislányt a víztározóban, kezdünk el kisebb-nagyobb dolgok után nyomozgatni, ruccanunk ki élelmiszerszerző körútra, és próbálunk utána járni annak, mi történt az első napon.

 

Habár thriller és krimi címkét is kapott a regény, én egyiket se találom teljesen helytállónak! Alig van benne nyomozás, ráadásul abszolút fura-nevetséges a gyilkosság megoldása - először azt hittem, hogy vicc az egész. Thriller... nos, nem mondanám parásnak vagy lélekremászónak a történet egyik szálát se. Nem mondom, hogy nem borzongtam meg Adam sarokban álló kísértetfiújától, de számomra a legijesztőbb az volt, hogy akár meg is történhetne a világvége így: Ülünk a tévé előtt, és egyszer csak bemondják, hogy vagy az amerikai elnök, vagy egy diktátor rányomott az atom gombra, amivel láncreakciót indítottak el, és úgy, ahogy vagyunk végünk. Ijesztően reálisnak tűnik ez az apokalipszis, biztos nem véletlenül ugrott be Hanna Jamesonnak se.

 

– Itt mindenki gyászol, és senki sem képes megbirkózni vele.

 

Lassú, de olvasmányos történet, ami nekem a végére eléggé ellaposodott, ráadásul még az apokalipszisos klisék - spórolás az élelmiszerrel, ellenséges emberek, megbolondulás, depresszió, stb. - se voltak izgalmasan tálalva. A legérdekesebb az volt, hogy milyen lélektani hatásai voltak a világ elpusztulásának a hotelbéli emberekre. Hogy hogyan igyekeztek az egyes karakterek megküzdeni a mindennapokkal. Sajnos drogozás ide, öngyilkossági kísérletek oda - még így is annyira sterilnek tűnt nekem ez az egész, annyira kulturáltan viselkedtek, megmaradtak az utolsó pillanatig civilizált embernek a legtöbben, amit elég nehezen hiszek el. Minimum valami Legyek Urás hatalomátvételt, szétszakadást, egymásnak ugrást vártam. Persze történt ez meg az, de egyik konfliktust se éreztem túl hihetőnek vagy erőteljesnek, nem is tudott beszippantani a sztori. 

Akit érdekel egy lassabb, megfontoltabb, ugyanakkor rendkívül realista leírása egy lehetséges apokalipszisnek, mindenképpen olvassa el! Ritka egy ennyire hétköznapi, civilizált világvégéről olvasni manapság, és talán épp ebben rejlik a regény különlegessége.

 

Összességében

 

Ez bizony akár meg is történhetne így, hiszen elég rossz emberek keze ügyében van az a bizonyos piros gomb, ami elindít pár atomrakétát... és emiatt eléggé borsódzott a hátam a történettől! A főszereplő kiválasztása szerintem elég szerencsétlen volt, mert Jon egyszerre unszimpatikus, gyáva és sótlan figura. Én személy szerint sokkal jobban kedveltem a másik amerikait, Tomit, aki egy elég vagány és öntörvényű nő, aki nem hátrált meg sosem. Amennyire olvastatta magát a könyv eleje, annyira vált számomra lapossá a végére. Úgy érzem, hogy a lezárása és az utolsó pár fejezet nem igazán illett a könyv többi részéhez, így nem is vagyok maradéktalanul elégedett a történettel. Az alapötlet jó volt, de a megvalósítás már nem annyira.

 

Értékelés: 3

 

Kedvcsináló idézetek:

◈

– Összehasonlításképpen, te hogy jellemeztél engem? – kíváncsiskodtam.

– „Sótlan alak – olvasta, a jegyzeteibe pillantva. – Emlékeztet a fiatal Harrison Fordra, de inkább strébernek mondanám. A kisugárzása alapján olyasvalaki, aki nem szexelt a gimiben, mert a vallásos neveltetésének és/vagy a feltételezhető kövérségének köszönhetően igazi kocka volt.” Ezt majd később beleírom egy bekezdésbe. Ki vele, mennyire sikerült jól a jellemzésed?

– A közelében sem jársz az igazságnak – hazudtam.

◈

Mindaz, ami korábban történt – az előző életünkben –, szinte már nem is számított. Napról napra éltünk, és már alig tudtuk felidézni azokat, akiket utáltunk, vagy azokat a dolgokat, amik kihoztak a sodrunkból, vagy amiken felhúztuk magunkat az interneten, a Facebook-státuszokra, amikre csak forgattuk a szemünket, a helyes kisállatos videókra, amiket megkönnyeztünk, az újságírók, a bemondók, a politikusok, a hírességek és a rokonok elleni bosszúhadjáratokra… Ez már mind a múlté. Egy kislányt meggyilkoltak, de ez még azelőtt történt. Azok az idők pedig már nincsenek többé. A világ tiszta lappal indul. Nincsenek többé következmények.

◈

– Senki sem szereti az olyanokat, akik gitárral érkeznek egy partira – tette hozzá Rob.

– De el tudom játszani a Wonderwallt, meg mindent!

– Miért kell tönkretenned egy mindenki számára kedves helyet, Adam? – sóhajtottam.

– Nem szereted… Mi az? Srácok, ti nem szeretitek a Wonderwallt? – Hitetlenkedve csóválta a fejét. – Megdöbbentő.

Rob majdnem kiprüszkölte a teát a nevetéstől.

 

◈ ◈ ◈ ◈ ◈

Nem saját képek. Pinterest tábla: Az ​utolsók by Hanna Jameson

The Last a GoodReadsen

◈ ◈ ◈ ◈ ◈ 

A General Pressnél jelent meg nemrég Hanna Jameson legújabb disztópikus pszichológiai thrillere! Történetünk Svájcban játszódik, ahol egy konferencia résztvevői megtudják, hogy több nagyvárost atomtámadás ér. Két hónappal később Jon és néhány túlélő igyekszik fenntartani a normális élet látszatát. Tartsatok bloggereinkkel, ismerkedjetek meg a túlélők történetével, és ne felejtsetek el velünk játszani, ugyanis a turnénk végén egy szerencsés olvasónk meg fogja nyerni Az utolsók című könyvet!

  

Nyereményjáték:   Mindannyian ismerünk olyan történeteket, amiben néhányan igyekeznek túlélni a mindennapokat.  Az egyes állomásokon épp ilyen disztópikus thrillerekből olvashattok idézeteket, és az lesz a dolgotok, hogy kitaláljátok a könyvek címeit.   (Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

 

„RANDALL FLAGG, a sötét ember, hosszú léptekkel gyalogolt délnek az 51-es országúton, és hallgatta, hogyan neszez az éjszaka a keskeny betoncsík két oldalán, amely előbb-utóbb Nevadába viszi Idahóból. Nevadából akármerre mehet. Ez az ő országa volt New Orleanstól Nogalesig, az oregoni Portlandtől a maine-i Portlandig, és senki sem ismerte vagy szerette úgy, mint ő. Tudta, hova vezetnek az utak, és éjszakánként járta őket.”

a Rafflecopter giveaway

BLOGTURNÉ ÁLLOMÁSOK:   [BLOGTURNÉ KLUB] 2 - Ambivalentina 4 - Kelly és Lupi olvas 6 - Könyv és más 8 - Hagyjatok! Olvasok!