Hagyjatok! Olvasok!: Tóth Emese (szerk.): Távol-keleti mesék

ALCÍM: A tigrissé vált mandarin és más történetek

Volt egyszer egy ember, annak volt egy szépséges lánya. Sokan kérték már feleségül ezt a lányt, de az apja nem adta senkinek, azt mondta: azé lesz a lány, aki őt egyszer istenigazából fel tudja mérgesíteni. Ez bizony nem volt egyszerű dolog, mert a szép lány apját még soha, senki nem látta mérgesnek.

Igazságosan ítélő mandarin, selyemtolvaj, várban lakó démonsereg és kapzsi császár kel életre a kínai, tibeti, mongol, ujgur, koreai, japán és vietnámi népi fantázia szülte elbeszélésekben. A kelet- és belső-ázsiai történetek furfang, lelemény, szorgalom és igazságosság uralta világot tárnak elénk. Egészen úgy, mint a magyar népmesék, mint általában a népmesék… És mégis máshogyan.

A Távol-Keleten tudják, hogy a mesék szellemei nem zárhatók be, nem titkolhatók el, és a történeteket újra meg újra, új és új hallgatóknak tovább kell mesélni: a bambuszrejtekhelyről, a narancsfáit kitartóan locsoló sárkányról, az őszibarackban talált fiúról vagy a tigrissé vált mandarinról.

Könyv információk:

Naphegy, Budapest, 2020

128 oldal · keménytáblás ·

ISBN: 9789634760498 ·

Fordította: Bese Lajos, Gulya János, Lengyel Balázs, Major Gyula, Nyugen Huun Thut, Tóth Edit ·

Illusztrálta: Láng Anna

◈

WEBSHOP

MOLY

◈

(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

A kiadványról…

Ha értetek még igényes, szép és csodálatosan illusztrált kötetet! Teljesen beleszerettem, amikor először megláttam a borítót, szóval nagyon drukkoltam, hogy megturnéztassuk ezt a csodás kiadványt és ne kelljen bevárnom, míg a helyi könyvtár beszerzi nekem. Láng Anna illusztrációi olyanok, mintha mindig is ezekhez a történetekhez tartoztak volna! Csupa gazdag szín, csupa gyönyörű ázsiai karakter és csupa elképesztően jól elkapott állat! Nem is tudok kedvencet mondani a képek közül... bár engem ismerve valamelyik sárkányos vagy tigrises illusztráció lenne a befutó. :))

Keménytáblás, stramm példány, amiben egyetlen elgépelés, de annyi sincs. Nagybetűsen MINŐSÉGI. És akkor még nem említettem a benne szereplő jól összeválogatott, szépen fordított történeteket.

A könyvben összesen 25 mese szerepel, amelyek 7 nép történetei közül vannak összeválogatva. Van itt japán, kínai, koreai, tibeti, mongol, vitenámi, de még ujgur mese is. Minden szempontból sokfélék, hiszen akad szomorkásabb, vidámabb, csattanóra végződő és klasszikus felépítésű tanmese is.

Szerintem…

Úgy éreztem olvasás közben, hogy a tipikus magyar népmesékhez leginkább a japán, a koreai és a kínai esék álltak a legközelebb, amelyekben a becsületesség, a klasszikus tanító hangvétel, az állatsegítők, a mostohaság, a mohóság, a főszereplő fejlődése mind fel-felbukkantak, illetve valóban volt bennük erkölcsi tanulság. A kínai mesék közül a legtöbbet nagyon szerettem, de a kedvencem A Kanlan-tavi ifjú volt, akinek azáltal oldódtak meg a gondjai, hogy saját maga elé helyezett másokat, mások problémáit. Mindegyik kínai népmese okos, kedves, szerethető, ugyanakkor tanulságos is a maga módján. A japán mesék a tanulságosság mellett néha szórakoztatóak, máskor szomorkásak voltak, és bár itt is mindegyik történet élvezetes volt, két mesét is kiemelnék: a sírós kedvencem az Urasima Taro című történet volt, ami nem éppen happy endes... A másik favoritom egy vidámabb volt, a Momotaro című mese, amiben előkerülnek a gyermektelen idős házaspár és az állatsegítő motívumok is.

A koreai mesék voltak az abszolút kedvenceim, azokat többször is elolvasgattam, mert mindegyik végén ötletes csattanó van, tele vannak humorral, mind érdekes történetet beszélnek el, és természetesen megvan a maguk oktató jellege is. A mesék szellemei enyhén borós hangvételét nagyon csípem, ahogy a Hogyan lett a parasztból mandarin című sztori enyhe abszurditását is. A három testvér öröksége csupa-csupa szív történet arról, hogy mindenki boldogulni fog a maga módján, bármerre is induljon az élete során azzal, amit otthon kapott (legyen az egy kincs vagy egyéb útravaló). A szerintem megunhatatlan és nagyon vicces pedig A különös ítélet, amelyben kőszobrok ki lesznek vallatva egy lopási ügyben...

A mongol meséken nem igazán mentem el, őszintén szóva egyik se tetszett igazán és mindegyiket össze-visszának éreztem. Illetve az ujgur népmesék se kerültek túl közel a kicsi szívemhez, bár A három kincs című mesét nagyon élveztem olvasni, mert szórakoztatóan abszurd volt maga a sztori... Egy mulya fiút elzavar az anyja otthonról, és így meg úgy a fiú kincseket kap egy sárkánytól, amelyek így meg úgy "elromlanak", és a mulya fiú elmegy és LETEREMTI a sárkányt, amiért bóvlit adott neki! :D

- Kedves teknős, hova hoztál engem?

- A Sárkány isten palotájába - válaszolt a teknős. - Ő lakik itt, meg világszép leánya, O Hime hercegnő. A hercegnőnek elmeséltem, hogy milyen jószívű, milyen derék legény vagy, s ő megparancsolta, hogy alkalomadtán hozzalak el hozzá.

Egyébként se a vietnámi, se a tibeti mesékkel nem voltak gondjaim, mert furfangosak, fantázia dúsak, sőt viccesek voltak. A tibeti mesék közül mindháromban megvolt a ravaszság, és valami extra, amitől érdekesek voltak, de nekem legfőképpen a csattanós lezárásaik tetszettek. Mindhárom elbeszélés eléggé távol áll a klasszikus magyar mendemondáktól, így a maguk módján különlegesek, akárcsak a vietnámi mesék! Azok közül azért akadt egy kedvencem, mégpedig A furfangos legény háztűznézőben című, amelyben egy férfi csak ahhoz adja a lányát, akinek sikerült felmérgesíteni. A kérők pechjére a férfi egy igazi "világjámbora", de elképzelni se lehet olyat, amit az egyik kérő csinál az apósjelölttel a lány kezéért... Egyrészt leesett az állam, másrészt én szégyelltem magam!

Az egész kötetből egyetlen tanmesét (Az aranyfejsze címűt) ismertem, ami éppen a legutolsó elrendezésileg, szóval kicsit csalódott voltam, amikor rájöttem, hogy a várva várt utolsó mese nem fog újat mondani, de azért tetszett még így is.

Összességében

Ha csak annyit tanított volna meg nekem ez a kiadvány, hogy a MANDARIN szó nem a gyümölcsöt jelenti, hanem ez egy távol-keleti magasrangú tisztség is, akkor már sokat adott az életemhez... de szerencsére ennél sokkal többet adott. Szórakoztató és érdekes történeteket olvashattam, amelyek mellé elképesztően szép illusztrációkat rajzolt Láng Anna. Úgy gondolom, hogy a képek és a történetek tökéletes egységet alkotnak ebben a kihagyhatatlan kötetben.

Szerettem olvasni, nagyon különös, ugyanakkor különleges élmény volt!

Széljegyzet: Bár a mongol történetek nélkül meglettem volna. :'))

Értékelés: 4,5

Kedvcsináló idézetek:

◈

Amint így üldögélt, eszébe jutott, hogy verset kellene írnia abból az alkalomból, hogy visszatér a szülőfalujába. Hadd lássa a nép, milyen nagy tudású ember ő, lám, verset ír a sűrű erdő magányában.

◈

- Az én apám járási bíró volt, de én még nála is többre viszem.

Azoknak pedig, akiket nem szeretett, azt mondta:

- Jaj lesz nektek, meglátjátok, ha mandarin leszek, megöletlek benneteket mind egy szálig.

◈ ◈ ◈ ◈ ◈

A képek a könyvből származnak, Láng Anna képei.

Pinterest tábla: Tóth Emese - Távol-keleti mesék

◈ ◈ ◈ ◈ ◈

Minden nemzetiség meséin keresztül igyekszik átadni értékeit gyermekeinek. Nem meglepő hát, hogy a legtöbb népmese igazságosságról, leleményességről, vágyak beteljesüléséről szól, ám mégis mások, eltérnek egymástól. Tóth Emese szerkesztésének köszönhetően ezúttal a távol-keleti országok népmese világát ismerhetjük meg egy csodálatos, Láng Anna által illusztrált kötetben.

Tarts velünk, s ha szerencsés vagy, nyerhetsz is egy példányt a könyvből.

Nyereményjáték:

Ebben a játékban a távol-kelet országaival ismerkedünk! Minden állomáson találsz egy képet, a feladatod pedig annyi, hogy megírod a Rafflecopter megfelelő sorába, az adott látványosság melyik országban található. (Elég az ország!)

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)