Hagyjatok! Olvasok!: Cassandra Clare: Csontváros (A Végzet Ereklyéi 1.)

FÜLSZÖVEG:

❖

Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán?

Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék…

Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra viszi az olvasókat, akik azt fogják kívánni, bárcsak sose érnének az út végére.

RAJONGÓI ÖSSZEGZÉS:

(fangirl mode on)

IMÁDOM!

Sajnálom, de a borító, a cím, a fülszöveg miatt azonnal beleszerettem: emiatt olvasatlanul féltem tőle, hogy mégsem lesz olyan nagy lánggal égő szerelem, mint amilyet vártam. Viszont nem hiába ismerem magam negyed évszázada! TÉNYLEG új szerelem! Azt hiszem, be kell állnom az elhülyült rajongók sokaságába, ha nem szedem össze magam. Szóval: hűűű…

(fangirl mode off (?))

PONTOZÁS: 5*

ÉRTÉKELÉS:

Új világ, szépen összeillesztve és jól felépítve! A sztori ritmusosan halad előre – lélegzet visszafojtós, mosolyogtatós, humoros, keserű, mindenféle érzelmet kivált abból, akit elkap a történet. Nagyon tetszett, mert VÉGRE nem kiszámítható. Többször is úgy jártam olvasás közben, hogy nem tudtam elképzelni, hogy hogyan fog megoldódni a dolog!

Nem értem miért vannak oda annyira Simon-ért (voltak vicces pillanati, de ennyi), bírom Alec-et és Isabelle-t, rajongok Jace-ért. Annyira imádom Lucian-t!

❖

Ugyanakkor a könyv elolvasása után enyhén sokkos állapotban LELŐTTEM magam előtt a 2. és a 3. rész nagyobb volumenű „titkait”, mert MUSZÁJ volt felmennem a shadowhunter-ek wikia-jára és elolvasnom a családfákat, az egyéni oldalakat és úgy mindent :D Persze nem fogom elregélni, hogy miért tettem ezt és mire jutottam, de hatalmas spoiler táblákat borogattam fel magam előtt.

Mindenesetre régen jártam így könyvsorozattal.

(Madame Dorothea kapcsán arra jutottam, hogy a nagy szerelmeim (azaz más sorozataim) esetében valahogy mindig van egy madame! Madame Rosmerta, Madame Octa – csak, hogy a hirtelen eszembe jutókat említsem, de tuti, hogy Anita Blake-ben is van. ~~vagy lesz?~~)

❖

(credit)

A CSONTVÁROS film

(The Mortal Instruments: City of Bones (2013))

(credit)

Azonnal néztem is a filmet és igazából az is tetszik. A könyv és a film csak nagy vonalakban hasonlít, de rengeteg „apró” eltérést fedeztem fel. A könyv Clary (és pár röpke mondatig Jace) szemszögéből olvasható, míg a film a többi szereplővel történteket is mutatja párhuzamosan.

❖

A Harry Potter óta minden köpenyes, rémisztő alakba dementort képzelek, így jártam a Néma Testvérekkel is – amit viszont tetszetősen oldottak meg a filmben! Meghökkentő, de nem dementoros.

❖

Az én gondjaim a filmmel:

Az biztos, hogy a könyvben drámaiabbnak és hangsúlyosabbnak éreztem mindent, mint a filmen. Isabelle személyisége (és Simon udvarlása) elsikkadt a filmben. Több mozival is jártam úgy, hogy bónusz szereplőket adtak a sztorihoz, amivel fel kellett dobni az alapvetően egysíkú történetet: szerencsére a Csontvárosból inkább eltűntek, mint hozzáadódtak szereplők. A vérfarkasok sajnálatos módon bénának lettek beállítva, az álomjelenetek egy az egyben eltűntek és az Idris vonal az Árnyvadász történelemmel totál kimaradt. (Vagy lehet, hogy van egy bővebb, vágatlan verzió valahol, amit nem láttam?)

(credit)

SPOILER-zóna!

❖

Ami nincs a könyvben, de a filmben nagyon bejött:

- a mágneses démonkövetés Clary házában,

- a zongora és a Bach, mint Árnyvadász vonal,

- Luke, ahogy levadássza a Clary-ra támadó horrorisztikus démongyereket,

- a Portál a könyvtárban,

- a lángszóró démonirtó használata,

- a Menedék megszállása Valentine és a démonok által.

Kedvenc részem a könyvben és a filmben is! :)

CAST

❖

Nekem a könyv elolvasása előtt furák voltak a Csontváros film színészei, de a film után már értettem, hogy miért őket válogatták össze. Jó kis gárda, érdemes megnézni a filmet!