Titkok pedig nincsenek!
Semmi sem maradhat rejtve egy olyan gyerek elől, aki meg akarja ismerni az
igazságot!
Nem hiszed? Gyere, és
figyelj!
Egy csúf, unalmas februári
napon Harvey Swick látogatót kap. A furcsa, bohóckülsejű ember segítségével átjut
a titokzatos ködfalon, és megérkezik a Vakációházba – arra a helyre, ahol
minden pontosan olyan, ahogy a gyerekek a Tökély Birodalmát képzelik.
Délelőtt tavasz van,
délután nyár, estefelé lehull az első hó, vacsora után pedig mindennap
beköszönt a karácsony. Finom ennivalók, és rengeteg játék. Szabadság! Mit
kívánhat még egy tízéves fiú, aki otthon egyfolytában unatkozott?
Ám hamar kiderül, hogy ezt
a boldogságot nem adják ingyen – a Vakációház tulajdonosa komoly árat akar
fizettetni a sok szórakozásért. Harvey Swick azonban rájön az igazságra, és az
öröklétű varázslónak rá kell döbbennie: ő sem legyőzhetetlen.
SZERINTEM:
Hangulatilag nagyon
megfogott a könyv – már az unalom miatti eltűnésnél tudtam, hogy nekem való –
pedig milyen nehezen álltam neki! Folyton csak tologattam, de kihagyhatatlan
élmény Az öröklét tolvaja!
A ház elhelyezése a 4
évszakban, az ünnepekkel zseniális ötlet!
Számomra az egyik
legriasztóbb rész az volt, amikor vámpírrá változtatták Harvey-t a Halloween-i
tréfájához! A harc az elvesztett évekért, a saját erejének felfedezése és a
vége is átgondolt, ötletes. Annyit sajnálok, hogy Wendell happy end-jét nem
kaptam meg, ezért mínusz fél pont!
Bővítés:
A főszereplő
kidolgozottsága nem ellensúlyozza egy-némely másik szereplő kidolgozatlanságát,
de ettől függetlenül élvezhető a történet. Ha megfilmesítették volna Clive
Barker - Az öröklét tolvaja című könyvét, akkor a rendezője 100%, hogy Tim
Burton lett volna és a DVD-s polcomon a Caroline és a Rém-rom című mesék között
lenne a helye! Csak itt pár-szemközt vallom be, hogy a visszatérésekor majdnem
elsírtam magam és könyörögtem, hogy nehogy itt legyen a történet vége. Szinte
fizikailag éreztem magam rosszul attól, hogy a főszereplő helyébe képzeltem
magam!
Szerettem!
ÉRTÉKELÉS:
4,5
IDÉZET:
"Harvey megcsóválta a
fejét. – De igen, felejteni fogunk. Felnövünk, és mindent elfelejtünk. Hacsak…
– Hacsak? – kérdezte Lulu.
– Hacsak nem idézzük fel a
történteket. Minden reggel. Vagy ha nem mondjuk el az embereknek, ami megesett
velünk.
– Senki sem fog hinni
nekünk – mondta az egyik gyerek.
– Az nem számít – felelte
Harvey. – Mi tudni fogjuk, hogy igazat beszélünk, és csakis ez számít."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése