Vavyan Fable: Mennyből a csontváz

Fülszöveg:

Imogen, a szabad stílusban szeánszozó, kissé különc özvegyasszony karácsonyozásra várja hipochonder öccsét, Valdust, és menopauzás húgát, Genevát. Továbbá kis akaratú unokaöccsét barátnőstől, valamint ábrándoz kuzinját, Aetnát. Utóbbi boldogtalan ara és Shakespeare-rajongó.

A meghívottak útnak indulnak a vidéki házhoz. Soha nem látott jégvihar támad rájuk.

A Kifürkészhetetlen Sors a regényes múltú, kísértet járta kúriához vezérel két bűnözőt és az őket hajszoló zsarukat. A fejvadászok eredetileg legénybúcsúba készültek. Rosco tüntetően cipeli a vőlegénynek szánt szexapácát, és csontvázünnepnek csúfolja a karácsonyt. Társa, London jeges vízbe esik, és férfias titka van. Odakeveredik egy pszichiátriai eset, a hasadásos Boston. Imogen unokaöccse viszont elakad a jégpokolban, ám furcsa modorú barátnője megérkezik a gyerekével. Utóbb ezt többen a Végzet Szívatásának tekintik.

Az időjárási karantén összezárja a sokféle embert a tömény múltú épületben. Hamarosan még egy terítékre lesz szükség: a bekokszolt Mikulás a kéménybe dugul.

E fergeteges napokat velük ünnepli Imogen réges-rég megboldogult férje, Uly Bácsi – és sokan mások a hajdanvolt időkből.

Szerintem:

Tipikusan olyan Fable könyv, amit évente egyszer elolvasgatok – ezt témájából adódóan Karácsony előtt (vagy ha karácsonyi hangulatra vágyom). Sokadik olvasás, pontosan nem tudom.

A könyv borítója (fekete alapon karácsonyfa) kissé baljóslatú, de illik a groteszk – krimis -szellemjárásos – morbid történethez. Minden szereplő jól illeszkedik a bolondos sztoriba, bátran mondom: még ennyi marhát egy helyen! Csetlő-botló balfékekről különösen szeretek Fable könyveiben olvasni, mert magamra és a családomra ismerek bennük, a tetteikben és szavaikban.

A Tudor-házat meglátogatni és kóricálni benne – akár jégviharos télben, akár kis családom kézen fogva – hatalmas élmény lehetne. Jól felépített, már-már létező-lélegző építménynek hat. Minden olvasáskor kedvem támad megkérdezni az írónőt, hogy látta, van ilyen? Ha igen, megmutatná, merre induljak érte? Hátha találok egy saját Rosco Hudsont…

„Menopauza károsult”-on röhögök az elején, „szűzhártyadonor”-on a közepén és „Erénycsősz Kommandó”-n a vége fele. Szeretem, ha egy regény egyenletesen marhajó!

ÉRTÉKELÉS: 5

Idézetek:

“– Nem is betörő! – ágált Boston. – Hanem a Mikulás! Beszorult szegényke! Jaj, most mi lesz?!

– Na persze, a nem létező Mikulás! Biztosan ott szorong mellette a szüzességem is! Ja, és a holtig tartó, lángoló szerelem! Az örök hűség! Az életre szóló barátság! A rendes főnök! Az őszinteség, meg a becsület! Persze még hosszan sorolhatnám a nem létező fogalmakat.”

“Ebből a nőtípusból tizenötöt adnak egy tucatként. Farok-öröm száj, sóoldat-mell, luxusvagina. Nem is értem, mihez kezd a többi szervével. Totális pocsékolás, hogy a fölösleges testrészeit is kénytelen karbantartani.”

Én így képzelem el a Tudor-házat Karácsonykor!