Fülszöveg:
[
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Clary Fray másra sem vágyik,
csak hogy végre ismét normális életet élhessen. De vajon mi számít normálisnak,
ha valaki démonokat pusztító Árnyvadász, az édesanyja varázslattal előidézett
kómában fekszik, és egyszerre vérfarkasok, vámpírok meg tündérek nyüzsögnek körülötte?
Clary szívesen töltene több időt legjobb barátjával, Simonnal, csakhogy az
Árnyvadászoktól nem szabadulhat – főleg nem jóképű, ámde bosszantó, újonnan
megtalált bátyjától, Jace-től. Clary csakis úgy segíthet édesanyján, ha
felkutatja a rossz útra tért Árnyvadászt, Valentine-t, aki talán őrült,
bizonyosan gonosz – ráadásul az édesapja. Amikor a Végzet Ereklyéi közül a
másodikat is ellopják, a félelmetes Inkvizítor Jace-t gyanúsítja. Lehet, hogy a
fiú tényleg elárul mindent, amiben hitt, és az apja mellé áll?
[
Eredeti mű: Cassandra Clare:
City of Ashes / Eredeti megjelenés éve: 2008
Könyvmolyképző,
Szeged, 2010 / 416 oldal · ISBN: 9789632452722 · Fordította: Kamper Gergely
[
Szerintem:
[
Mázlistának érzem magam, hogy
beleszeretek a beszerzett könyveimbe (vagy megtalálnak és ráismerek a
könyvekre, amikbe képes vagyok belezúgni) – ami ugye főleg sorozatok esetén
roppant fontos: ugyanis mániákus
Összességében úgy gondolom, hogy
a Csontváros az a rész, ami miatt beleszeretünk az Árnyvadász világba (és
Jace-be, már aki…) és a Hamuváros az a folytatás, ahol rájövünk, hogy nekik sem
annyira marha jó. Már nem a szépség, az ügyesség és a bátorság a legfontosabb a
karakterekben… Esendők, titkolózóak, köpönyegforgatók, kételkednek,
bosszúvágyuk nem ismer határt. Ebben a részben kamaszként viselkednek a
fiatalok: hisztiznek, elszöknek, verekedésbe keverednek, tagadnak, duzzognak és
a többi tipikus idióta tizenéves marhaság. A felnőttek védenék őket,
haragszanak rájuk és átejtik őket. Jóféle bonyolultság rejtőzik a
kapcsolataikban – elérhetővé és megérthetővé válnak számunkra. (Már akik… Volt,
akit még a végén is agyoncsapkodtam volna péklapáttal…)
Kedvenc jelenet: A
Rettenthetetlen rúnás epizód!
Izgalmas, pörgős rész.
Reálisabbak a karakterek, emberibbek a jellemvonásaik. Akármilyen drámai a
könyv főszála elfért mellette a Csontvárosban megszokott humor. Tetszett,
szeretem a Hamuvárost is! :)
Amit nem értek - azok a borítók. Clary képe az első részhez jobban illene, mert ott tényleg ő volt a középpontban, míg itt egyértelműen Jace vitte a prímet. Ezt az egyetlen technikai bakit fel nem foghatom.
Bónusz: Érdekes volt megismerni
a Lightwood család maradék részét – aranyos az a kis könyvmoly Max!
Mindenesetre egyre jobban megszeretem Magnust, már-már felzárkózik az abszolút
kedvenc – Luke/Lucian – mellé.
Értékelés: 5
Merengés-Spoilerkedés:
[
Ugye lelőttem magam előtt a
hatalmas spoilert Jace és Clary rokonságával kapcsolatban – így nem tudtam
átérezni a tündérudvarbeli csókjelenet incest (testvérszerelem) vonala miatti
megrökönyödést, sőt Simon vámpírizmusa sem ért váratlanul. Aki nem akarja idő
előtt megtudni az ilyen dolgokat az ne mászkáljon wikia oldalra, ugyebár… (Angolul
tudóknak: The
Shadowhunter’s Wikia)
…és még így is érnek
meglepetések! Megdöbbentő, hogy Simon elutasította Clary-t. Nem gondoltam
volna, hogy a sarkára áll és belegondol mi a jó neki! Sajnos nincs jó végük az
ilyen barátságból szerelem kapcsolatoknak és tetszik, hogy pontot tett az ügy
végére. Remélem továbbra is igazi barátok maradnak Clary-vel… Persze én már
annak is örültem, hogy a nappali vámpír nem csillámlik! :)
A Clary+Simon szerelem valahogy mégsem volt meggyőző, tényleg küszködő volt közöttük ez a kapcsolat - semmi nagy lánggal égő, vágytól izzó, kamaszos-hormontúltengős LÁV. Esetlen és jövő nélküli. Röviden: nem bánom Simon magabiztosságát.
A jó hír: lesz Hamuváros film.
A rossz (számomra), hogy elég sok dolgot, ami ebben a kötetben van MÁR LÁTTAM a
Csontváros című filmben! Hogy is van ez? Voltak a könyvre utaló jelek (vámpír
Simon, nem adja fel hozzáállás Jace részéről), de konkrét jeleneteket is
beültettek az első filmbe (kard-zárka Jace körül). Pofátlanság? Mindenesetre a
filmre vitt könyvek sztorijait muszáj külön kezelnie a rajongónak vagy csak
morogni tud az ilyen dolgok miatt. (A Darren Shan filmet sosem fogják
überelni….!)
A Magnus+Alec (Malec) vonal
érdekesnek tűnik, mondjuk ez slasherként/yaoi-pártiként nem meglepetés. Semmi
gondom a témával, inkább keveslem az efféle kapcsolatok elfogadását a YA
irodalmakban. Érdekes, hogy kezdem megkedvelni Alec-et is, egyre szimpatikusabb
húzásai vannak a srácnak. A fent említett rúnás közjáték sokat segített a
dolgon! Valahogy az első részben elásta magát nálam ez a karakter, nem
gondoltam, hogy valaha megváltozik a véleményem róla! Nem vagyok ingatag típus.
A vége erősen megkívánja, hogy
kéznél legyen a folytatás, éppen csak nem mondat közepén van befejezve a könyv!
Ezt kikérem magamnak! Nagyon-nagyon tudni szeretném, most azonnal, hogy miként
lehet felébreszteni Jocelyne-t!
Idézetek:
[
Alec Jace felé bökött a mutatóujjával.
– Ha szinte kihaltak – mondta dühtől remegő hangon –, akkor NEM HALTAK KI
ELÉGGÉ.
– Értem – bólintott Jace. –
Szólok, hogy cseréljék ki a bejegyzést a démonológiai tankönyvben „szinte
kihaltról" arra, hogy „Alec szerint nem haltak ki eléggé.Ő úgy szereti, ha
a szörnyek nagyon, nagyon kihalnak." Akkor elégedett leszel?
[
– Hogy tudsz a semmiből csak
úgy előszedni ilyesmit?
– Sehogy – felelte Magnus. –
Minden van valahonnan. Ezek például egy antik bútorok másolatait áruló üzletből
az Ötödik sugárútról. Ezek pedig – tette hozzá, ahogy hirtelen öt, lyukacsos
tetején keresztül csábító gőzt eregető fehér papírpohár jelent meg az asztalon
– a Dean & DeLucából kerültek ide a Broadway-ról.
– Ez nagyon lopásnak tűnik,
nem? – Simon maga elé húzta az egyik poharat, és leemelte róla a fedőt. – Ó,
mochaccino. – Magnusra pillantott. – Fizettél te ezekért?
– Persze – felelte Magnus Jace
és Alec kuncogásástól kísérve. – Úgy intézkedtem, hogy bankjegyek jelenjenek
meg kasszájukban.
– Tényleg?
– Nem. – Magnus lepattintotta a
fedőt a saját poharáról. – De nyugodtan képzeld úgy, ha attól jobban érzed
magad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése