„Súlytalan felhőből nem esik eső.”
Magyarul: a kőszívű,
hazug ribancok nem szoktak sírni.
Fülszöveg:
[
Négy éve az amerikai Jocelyn
Butler, hátat fordítva tragikus múltjának, Edinburh-ban kezdett új életet. Joss
nem adja át magát a gyásznak, nem néz szembe a démonaival, és senkihez sem akar
igazán közel kerülni, de miután beköltözik Dublin Street-i fantasztikus
albérletébe, lakótársnőjének jóképű bátyja fenekestül felforgatja féltve őrzött
magánéletét.
Braden Carmichael az a fajta
ember, aki mindig megszerzi, amit akar. És ő most Jocelynt akarja az ágyába
csábítani. Braden, miután megtudja, hogy Joss irtózik a komoly kapcsolatoktól,
alkut kínál, amelynek keretében átadhatják magukat a vágyaiknak anélkül, hogy
„túlbonyolítanák” a dolgokat. Jocelyn merő kíváncsiságból belemegy az
egyezségbe, miközben nem is sejti, hogy a skótot egyetlen cél vezérli: a lelkéig
lemezteleníteni a konok lányt…
[
Eredeti mű: Samantha Young: On
Dublin Street /
Könyvmolyképző, Szeged, 2013 / 400
oldal · ISBN: 9789633731062 · Fordította: Molnár Edit
[
Szerintem:
[
Nem terveztem több könyvet
májusban, de ez így alakult. *vállat von*
Ahogy egyre inkább
kibontakozott előttem Joss jelleme, viselkedése, mind jobban és jobban
megdöbbentett. Mikor már nagyon az idegeimre mennek a drágáim (értsd: családom)
vagy az időjárás, akkor szoktam mondogatni, hogy történjen velük valami és
tépek északra… (Micsoda csodálatos ember vagyok, hogy ilyeneket mondogatok
nekik…! tudom-tudom, de azért szeretnek így is…) Ezt így is gondolom, ha már
nem tartana itt semmi, azonnal felköltöznék Angliába, Skóciába vagy oda
valahova. Mindegy… Szóval döbbenet, hogy Joss az első olyan főszereplő, aki
majdnem teljesen olyan, mint én. Leszámítva, hogy él a családom és nem vagyok
gazdag – épp ilyenek a kapcsolataim, a jó barátaim, a pánikrohamaim és a
kezeléseik (erősen múlt időben… szerencsére), a felfogásom a „tartós”
párkapcsolatról, a szövegem, az írói ambícióim, az elvárásaim, a hangulataim, a
zárkózottságom, etc… Nagyon durva, hogy még a hajamat is felfogom folyton, mert
idegesít, ha lóg! Mondjuk elkövette azt a hibát, amit én sosem – leállt a
barátnője bátyjával, pedig az én nőimnek is vannak fincsi férfi rokonai, de
mégis…
Szóval ezt nem nagyon tudtam
tolerálni, árulásnak éreztem Ellie-vel szemben, illetve Braden ezzel a
„kellesz, ezért megkaplak” hozzáállásával… *elkeseredett sóhaj*
Aminek örülnék: annak a
lakásnak Dublin Street-en és egy olyan aranyos, csacsogós lakótársnak (és
barátnőnek), mint Ellie.
Értékelés: 3,5
Ki lenne a tökéletes Bradon?
[
Utólag találtam rá az írónő
blogjára (legalul megadtam a linkjét), ahol egy bejegyzésben arról ír, hogy
szerinte a színészek közül Chris Hemsworth (IMDB) illik legjobban Bradon
szerepére. Bevallom, iszonyatosan szexinek tartom a palit, de az írónő
elsősorban az akcentusát tartja
Braden-hez illőnek!
Lehet, hogy sokkal
szimpatikusabb lett volna számomra a karakter, ha Chris H.-öt képzelem magam
elé minden egyes jelentnél. Grrr… imádom én ezt az ISTENI pasit! (A blog írója
nem titkoltam első sorban LOKI-fan, szóval bocsássák meg neki a röpke kitérőt a
bátyó felé…)
Jocelyn szerepére nem láttam, hogy talált volna bárkit is, de én leginkább Jennifer Lawrence-t (IMDB) tudom elképzelni. Imádom a sokszínűségét, szerintem simán hozná ezt a morcos pokróc stílust!
Hiszti, hiszti, hiszti:
[
Különösen tetszett Hannah, a
könyvmoly és a könyvvásárlós rész. Bradennek az ajándékai a legjobbak, erre
csodálkozik, hogy miért az a része kell a nőknek… Ironikus, nemdebár?!
Imádnám a főszereplő palit, ha
simán öltönyös és szexi lenne, kár volt rámenni az izomagy vonalra… Ez a
kiverem a fogait stílus nem jött be – kifejezetten élveztem, hogy Joss húzta az
agyát és szívatta!
Morgás: Csak azt nem értem,
hogy vajon kötelezően csak akkor tekinthetünk egy könyvet new adult-nak, ha
valaki valakit folyamatosan leBÉBIz? Létezik egy elvárásokkal teli kódex, ahol
felsorolják, hogy „Amennyiben könyvét a new adult kategórián belül akarja
tudni, használja fel a következő szavakat: kemény, dugás, bugyi, lucskos, bébi,
beindul, kurvára, szemétláda… satöbbi?
Ettől függetlenül tetszett a
könyv, hamar befaltam. Jókat lehet rajta mosolyogni, ami plusz pont nálam és
szépen adagoltan kapjuk meg a múlt háttérinfót, ami titokzatossá tette a
történetet. Tökéletes keretet kapott a történet, a mellékszálak elsimulnak és
finom lezárása van a sztorinak. Kikapcsolódáshoz tökéletes, ha épp olyanja van
az embernek… azért jó néha ilyesmit olvasni, mert megbízhatóan csöpögős,
nyálas, esküvős happy end-del zárul, de nem fordulatmentes vagy eseménytelen a
cselekmény sem.
Legjobb rész: a szakítás
másnapja a konyhában – Joss lebuktatása
Legrosszabb: Ellie betegsége
övön aluli ütés volt…
Második legrosszabb: a síróssá
tett Joss… hiteltelenné tette a karaktert. A nem sírós emberek nem változnak át
mindenért bőgicsélőkké.
Idézetek:
[
— Nézzétek, mit kaptam! — lobogtatott
meg Hannah egy hitelkártyára emlékeztető tárgyat. Csak remélni mertem, hogy nem
az.
Clark zavartan hunyorgott.
— Az meg mi?
Hannah szeme felragyogott.
— Egy nagyon nagy
ajándékkártya. A könyvesboltban lehet beváltani.
— Klassz - nyújtotta felé a
karját mosolyogva Ellie. - Mit veszel rajta?
A húga odaszaladt hozzá, és
lehuppant mellé a kanapéra. Szégyenlős mosolyt villantott rám, majd Ellie-re
nézett.
— Van egy új vámpírsorozat,
amit szeretnék elolvasni.
— Hannah igazi könyvmoly —
szólalt meg egy érdes hang közvetlenül a fejem fölött.
[
- Szerinted nem túl brutális
Hannah-nak? – hallottam Ellie halk, aggodalmaskodó hangját a fejem fölül.
Rámosolyogtam Hannah-ra, aki
legalább két centivel magasabb volt nálam. Nyurgaságban az anyjára meg a
nővérére ütött. Megfordultam, és hitetlenkedve néztem fel a hátam mögött
tébláboló Ellie-re.
– Hannah tizennégy éves. Ez
pedig ifjúsági könyv.
Hannah kikapta a kezemből a
könyvet, még mielőtt Ellie leállíthatta volna. Vasárnap délelőtt elkísértem
őket a könyvesboltba, hogy Hannah nagy kéjesen beválthassa a Bradentől kapott
ajándékkártyát.
Ellie zavartnak tűnt.
– Igen, egy disztópikus
világban, ahol a tizenévesek halomra gyilkolják egymást.
– Olvastad egyáltalán?
– Nem…
– Akkor bízz bennem! –
vigyorogtam rá Hannah-ra. — Nagyon ütős könyv.
[
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése