Hagyjatok! Olvasok!: Andrew Lane: Ifjú Sherlock Holmes 1. és 2.

AniTiger Személyes Pillanata:

Hogy miért jutottam arra, hogy elolvasom?

Egyszerűen rákattantam a Sherlock Holmes-jelenségre: a függőségre és önmaga leégetésére hajlamos filmekre, amikben Robert Downey Jr. főszerepel és Benedict Cumberbutch szűzies és hideg zsenijére a BBC sorozatban. Egy idő után minden igazi mániákus elkezd leásni a kedvenc gyökeréig, én egyelőre csak a felszínt kapirgálom - olyan műveket olvasok, amit más rajongók írtak, készítettek.

Ifjú Sherlock Holmes?

Szerintem döbbenetesen aranyos Mycroft és Sherlock kapcsolata Andrew Lane könyveiben. Természetesen előfordulnak benne hibák, de tökéletesen ugye nem lehet sem adaptálni, sem más szellemi termékét felhasználni.
Az általam elképzelt gyermekkorában az ifjú Sherlock-nak nem voltak barátai. Nem utazott Matty-vel és Virginiával az USA-ba, nem vették ki nyárra (majd véglegesen) a fiú iskolából. Amyus Crowe viszont egy zseniális magántanár, akiről remélem, hogy ki fog derülni - létezett A. C. Doyle igazi S. Holmes-ának életében. Ha nem úgysem baj, miatta érdemes elolvasni ezt a két könyvet, ahogy a kezdődő méh- és hegedű szeretet miatt is érdekes lehet egy vérbeli rajongónak.

Andrew Lane: Ifjú Sherlock Holmes – Halálfelhő:

[

A világ leghíresebb nyomozója. A legzseniálisabb elme az irodalomban. De ki is volt Sherlock Holmes, mielőtt a nagy detektívvé vált volna? 1868-at írunk, Sherlock Holmes 14 éves. Élete teljesen átlagos egy katonatiszt fiaként: bentlakásos iskola, jó modor, klasszikus műveltség a Brit Birodalom gerincoszlopa. De hamarosan mindez megváltozik, Hampshire-be küldik, hogy különc nagybátyjával és nagynénjével éljen. Így kezdődik az a nyár, amelynek során Sherlock nyomára bukkan élete első gyilkosságának, egy emberrablásnak, korrupciónak és egy zseniálisan rosszindulatú és különlegesen gonosz bajkeverőnek. Egy új sorozat letehetetlen első kötete, mely hűen követi az eredeti Sherlock Holmes-történetek szellemiségét. Méltó előzmény. Két holttest. Egy felejthetetlen hős. Egy legenda születése.

[

Kiadás: Lybrum, Debrecen, 2010 / 284 oldal · ISBN: 9789638901972 · Fordította: Hudácskó Brigitta, Bajkán László

Andrew Lane: Ifjú Sherlock Holmes – A vörös pióca:

[

Az ifjú Sherlock Holmes

Azt hiszed, ismered őt? Ideje újragondolnod!

Egy halott, aki nagyon is él.

Egy sebhelyes arc.

Egy bűntény, ami megrázott egy országot.

A VÖRÖS PIÓCA

Sherlock tudja, hogy a felnőtteknek titkaik vannak. De arra nem számított, hogy a világ leghíresebb bérgyilkosa, akit mindenki halottnak hitt, a jelek szerint éppen az angliai Surrey megyében bukkan fel – ráadásul Sherlock bátyjának is van valami köze a dologhoz.

Amikor senki sem hajlandó felfedni az igazságot, akkor az embernek magának kell kiderítenie azt. És közben időnként előfordul, hogy mindent kockára kell tennie. Így kezdődik a második kaland, amelynek során Sherlock eljut Amerikába, egy veszedelmes hálózat központjába – ahol az élet és a halál nem sokat számít, és az igazságnak olyan ára van, amelyet józan ésszel senki nem lenne hajlandó megfizetni…

[

Kiadás: Lybrum, Debrecen, 2011 / 328 oldal · ISBN: 9789638931504 · Fordította: Bajkán László, Sámi László

Értékelés: 3,5

és 3

Az első könyvről:

[

Ambivalensek az érzéseim. Néha untam, néha izgalmas volt. Aztán átugrottam több bekezdést, néhányat meg többször is elolvastam, mert tetszett / érdekes volt a mondanivalója.

Hiányzik Watson. Meg mertem volna esküdni rá, hogy a házvezetőnő a tettes. Az alapsztori jól kitalált volt. Sherlock néha buta, néha szuper – áhh, alig hiteltelen… Kedvencem lett – Amyus Crowe, aki ennyi erővel lehetne egy gyilkos, pszichopata is. Matty és Ginny egyáltalán nem érdekelt, náluk még a házvezetőnő is izgalmasabb karakter volt (még Virginia enyhe Irene Adler beütésével is…).

Nem voltam nagy S. H. rajongó, a krimi anyukám kedvenc műfaja (főleg A. C. rajongó), de a steampunk stílusú Robert D. Jr + Jude L. párosú filmek után, Benedict C. + Martin F. BBC Sherlock sorozata miatt nagyon magával ragadott a detektív története.

2014-re beterveztem jó pár „fanfiction” jellegű utánírást (mint ezt és a 2. részét), de a feldolgozások után / közben sort fogok keríteni A. C. Doyle – Sherlock összesére is.

Ez a könyv összefoglalva inkább jó volt, mint rossz, de nem az igazi. 3,5 csillag-os.

Jegyzet magamnak későbbre:

A szerző a könyv végén több – szerinte – izgalmas Sherlock H. művet is ajánl, számomra (mint Moriarty-fannak) a legérdekesebb mondat ez volt:

„Ezeken kívül talán érdekelnek még Michael Kurland történetei, amelyeket Sherlock Holmes ősellensége, James Moriarty professzor szemszögéből mesél el; ezek üdítően új képet adnak a Nagy Detektívről: The Infernal Device (A pokoli trükk), Death by Gaslight (Halál lámpafénynél) és The Great Game (A nagy játszma).” – ezeket muszáj lesz elolvasnom egyszer!

Idézetek:

[

– Azt, hogy következtethetsz, amennyi jólesik, de semmi értelme a dolognak tudás nélkül. Az agyad olyan, mint egy forgó kerék, vég nélkül és hasztalanul pörög, amíg csak szálakat nem tekernek rá, akkor pedig elkezd fonalat gyártani. Minden racionális gondolat alapja az információ. Keresd meg. Gyűjtsd össze szorgalmasan. Rakd tele az elméd lomtárát annyi ténnyel, amennyi csak belefér. Ne is próbálj különbséget tenni lényeges és lényegtelen tények között; lehet, hogy mindegyik fontos.

[

– Néhány éve Bécsben voltam – mondta Crowe. – Találkoztam egy Ignaz Semmelweis nevű emberrel. Magyar volt, és szülés előtt álló nőkkel dolgozott. Észrevette, hogy azok a nők, akiket orvosok vagy orvostanhallgatók láttak el, nagyobb eséllyel haltak meg gyermekágyi lázban, mint azok, akikkel bábák foglalkoztak. Okos ember ez a Semmelweis. Sok orvos annyiban hagyta volna a dolgot, de ő rájött, hogy az orvosok gyakran közvetlenül boncolások után jöttek a szülésekre. Rávette az orvosokat, hogy vízzel és mésszel mossanak kezet, mielőtt terhes nőket vizsgálnának, és így a gyermekágyi lázban meghaltak aránya hirtelen lecsökkent. Nyilvánvalóan a mész megölte vagy elpusztította azt a valamit az orvosok kezén, ami egyébként a holttestekről átkerült volna a nőkre. – Feltartotta a zsebkendőt. – Ezért van a brandy. Ugyanaz a hatása.

[

– Az emberek mindenfélét csinálnak, mikor hazudnak – felelte. – Stresszes dolog hazudni, mert két különböző dolgot kell egyszerre fejben tartani: az igazat, amit megpróbálsz eltitkolni, és a hazugságot, amit elő akarsz adni. A stressz többféle módon jelentkezhet. Az emberek nem létesítenek rendesen szemkontaktust, az orrukat dörzsölik, többet tétováznak és dadognak beszéd közben. És a szükségesnél több részletet mondanak el, mintha attól hihetőbb lenne a hazugságuk, ha olyan részleteket is fel tudnak idézni, mint például a tapéta színe vagy hogy valakinek bajsza vagy szakálla volt-e, ilyesmik. Te egyenesen előadtad a történetet, a szemembe néztél, és nem tettél hozzá fölösleges részleteket. Amennyire meg tudom ítélni, az igazat mondod, vagy legalábbis azt, amit te az igazságnak hiszel.

[

Az első könyv más nyelvű kiadványborítói:

A második könyvről:

[

Nem voltam elájulva az elején, Sherlock-ot butának éreztem, néha meg olyan szöveget lenyomott, akárha filozófus vagy bölcs lenne. Egyébként élvezetesek voltak a történetben elhangzott monológok, dialógok, de nem tudom, mennyire érti meg egy gyermek ezeket… Viszont a logikai bicsakok észrevétlenek lettek volna egy átlagos ifjú számára. :))

Érdekes és aranyos a testvérek kapcsolata, de Mycroft és Sherlock kapcsolata néha (elég gyakran) olyan, mintha minimum húsz év lenne köztük és Mycroft nem húszas évei elején járna…

Érdekesség: az amerikai Sherlock és Watson sorozat (Elementary) főszereplője Sherlock méh-mániáját nagyítja fel, míg a brit BBC Sherlock-ja gyakorta játszik hegedűjén a részekben. Az első részben Holmes a méhekhez fűződő kapcsolatának legelejével találkozhattunk, most pedig a „hegedűművész” Rufus Stone kapcsán megismerkedik a hangszerrel és beleszeret a hegedűjátékba. (A harmadik részben vajon rászokna a kokainra? Az jönne a klasszikus S. H. karakterisztika folyamán azt hiszem…)

Összességében a hajón való utazás egészen feldobta a könyvet, izgalmas rész volt, illetve onnantól egész jó volt a könyv. Nem olvastatta magát, ismét átugráltam részeket. A könyv so-so.

Idézetek:

[

– Mi az a kaktusz? – kérdezte Sherlock.

– Egy húsos, pozsgás növény, amit vastag külső bőrszövet és kemény tüskék borítanak – felelte Crowe. – A forró vidékeken tenyészik, Texas, Új-Mexikó és Arizona száraz, sivatagos területein. Vastag epidermisze megakadályozza, hogy a víz elpárologjon belőle, a tüskék pedig távol tartják a teheneket, lovakat és egyéb állatokat, amelyek a lédússága miatt fogyasztanák. A kaktusz is a világban jelenlevő intelligens tervező tudat fényes bizonyítéka, ez az erő különböző dolgokat alkot különböző környezetekben, hogy a legjobban biztosítsa azok túlélését, illetve az sem elképzelhetetlen, hogy ez az erő arra készteti az élő szervezeteket, hogy folyton változzanak és továbbfejlődjenek leghatékonyabb túlélésük érdekében. Ezt az utóbbi feltevést állítja Mr. Darwin is. Te döntöd el, melyiket választod.

[

– Mycroft… mindig is te jelentetted a legbiztosabb pontot az életemben. Én mindig tanácsért és segítségért fordultam hozzád, te pedig mindig nagylelkűen fordítottál rám az idődből és figyelmedből. Soha nem éreztetted velem, hogy a terhedre lennék, még akkor sem, amikor nyilvánvalóan sokkal fontosabb dolgokkal kellett volna foglalkoznod.

Mycroft próbált mondani valamit, ám Sherlock még nem hagyta abba.

– Mi sosem voltunk olyan fivérek, akik együtt másznak fára a kertben. Neked nem volt ilyesmire energiád, én meg nem láttam értelmét. De ez mit sem számít. Te vagy az, akihez mindig fordulok, ha tanácsra vagy útmutatásra van szükségem, és még sosem hagytál cserben engem. Kétlem, hogy ez valaha is megváltozna. Olyan vagy, amilyen én is lenni szeretnék, amikor felnövök: sikeres, befolyásos és önálló személyiség. Sosem okoztál csalódást, és soha nem is fogsz.

[

(…) Majd a zsebébe nyúlt, és előhúzott egy aprócska könyvet. Az alábbi szavakkal nyújtotta át Sherlocknak:

– Szükséged lesz valamire, amivel elütheted az időt. Ez a könyv Az állam egy példánya, a nagy görög filozófus, Platón munkája. Az egész mű dramatizált párbeszédek formájában íródott, amelyek Platón mentora, a bölcs Szókratész, és más különböző athéniak és idegenek között zajlanak, és amelyekben megvitatják az igazság jelentését és jelentőségét, és megvizsgálják, vajon az igaz ember boldogabb-e, mint az igaztalan. Platón arra is felhasználja ezeket a párbeszédeket, hogy felvázoljon és indítványozzon egy olyan államformát, amelyben bölcs filozófus-királyoké a hatalom, és tárgyalja a költők és filozófusok társadalomban betöltött szerepét is. Az állam az egyik legnagyobb hatású és egyben a legjelentősebb filozófiai, valamint politikaelméleti munka, őszintén ajánlom figyelmedbe alapos tanulmányozását.

– Le van fordítva? – kérdezte Sherlock bizonytalanul.

– Természetesen nincs – felelte Mycroft némileg megütközve. – Tudom, milyen gyorsan olvasol. Ha az angol nyelvű verziót kapnád, biztosra veszem, hogy egy délután alatt végeznél vele. Ha viszont neked kell útközben lefordítanod, akkor meg merem kockáztatni, hogy betart az utazás végéig. Ezenfelül, a fordítás minősége mindig a fordító tehetségén és gyakorlottságán múlik. Ha valamit, amit idegen nyelven írtak, el akarunk olvasni és helyesen meg akarjuk érteni, akkor nincs mese, meg kell tanulnunk az adott nyelvet.

[

A második könyv más nyelvű kiadványborítói: