Mindannyian láthattunk már olyat,
hogy egy csésze leesik az asztalról,
és darabokra törik,
de azt soha nem fogjuk látni,
ahogy egy csésze ismét összeáll darabjaiból,
és visszaugrik az asztalra.
A rendezetlenségnek vagy entrópiának ezen növekedése
különbözteti meg a múltat a jövőtől,
és kölcsönöz ilyen módon irányt az időnek.
(Stephen Hawking)
Fülszöveg:
Friss szerelmesként a múltba utazni – ez talán nem a legjobb ötlet.
A tizenhat éves újdonsült időutazó, Gwendolyn legalábbis így gondolja.
Neki és Gideonnak ugyanis épp elég a gondjuk anélkül is.
Például meg kell menteniük a világot. Vagy meg kell tanulniuk menüettet táncolni.
(Egyik sem igazán egyszerű!)
Amikor ráadásul Gideon nagyon titokzatosan kezd viselkedni, Gwendolyn számára világossá válik, hogy mihamarabb át kell vennie az irányítást a saját hormonjai felett. Különben semmi nem lesz az időtlen szerelemből!
Romantikus, humoros, példátlan – Gideon és Gwen kalandjaival Kerstin Gier mindenkor elvarázsolja közönségét.
Eredeti mű: Kerstin Gier: Saphirblau
Eredeti megjelenés éve: 2010
*
Könyvmolyképző, Szeged, 2011 / 358 oldal ·
ISBN: 9789632454702 · Fordította: Szakál Gertrúd
Szerintem:
*
Úgy néz ki, hogy a héten a nagy és szépséges szerelmi vallomások hete van porondon, ugyanis itt is és az Üvegvárosban is különösen szívhez szóló, gyönyörű vallomást tett valaki valakinek. 1-1 nap eltéréssel olvastam őket és csak sóhajtozni tudok, ha eszembe jutnak…
…és a könyv többi része is csodálatos, ha már itt tartunk. Van bőgnivaló, röhögnivaló, izgulós, pirulós. Előfordultak „Awww…” és „Jajj, neeee…!” –pillanatok is a könyvben. Vannak új, nagyon szeretem; nagyon utálom; és ehh, ez meg minek ide – szereplőim. Zeneileg - végre lekattantam a Frank Sinatra számokról, áttértem egy másik régi kedvencemre: Bon Jovi-ra. _Hallelujah_
A trilógia mindegyik borítója nagyon tetszik, de borítóstul és történetestül ez a könyv a kedvenc: innen nehéz –számomra- csodás befejezést írni. (Meg amúgy sem szokásom szeretni a befejező részeket… Ez van, Kerstin Gier!)
Annyi mondanivalóm lenne még, de spoilermentesen csak ennyit tudok mondani: ezt érdemes volt elolvasni, nagyon tetszett. Spoileresen (és kevésbé rajongósan) meg bővebben lejjebb!
Értékelés: 5*
Spoiler éééééééés Durca:
*
Azt hiszem, hogy a Holló című film óta egyértelmű, hogy a holló nevezetű madár a halottakkal kapcsolatos jelenség, nemde bár? Egyébként bírom Gwendolyn-t, vannak jó pillanatai (a nagyapjával, a cigizéssel, Xemerius kémkedni küldésével, satöbbi…), de olyan nincs, hogy X csodabogárnak két totál nem összefüggő „baja” van! Kiskorától szellemekkel és vízköpőkkel cseverészik, látja és hallja őket, de fel sem merült benne, hogy lehet ő kapta A GÉN-t? Ez cseppet valószínűtlen volt számomra.
Megalázónak éreztem Charlotte és Giordano összefogását. Értem, hogy „szegény” Charlotte élete értelmetlenné vált, de a pali lojalitása nem tette elfogadhatóvá a gusztustalan viselkedését... Amennyire megszerettem az első megjelenésekor Madame Rossini-t, annyira megutáltam a multi milliárdosunkat, Giordano-t, akit picit eltérve a tárgytól, de tökéletesen tudna alakítani a kedvencem: Woody Harrelson. Nagyon őt láttam magam előtt, pedig a színészt imádom – a karaktert utálom!
Kiborít Lord Alastair és a Firenzei Szövetség, viszont ennek ellenére nagyokat röhögtem a Darth Vader-es szituáción! Drukkoltam is, hogy Gwen becsípjen, de ez felülmúlta az elképzeléseimet!
(Durva, hogy mégsem volt senkinek elég esze firtatni ezt a szellemhez beszél a részeg csajszi dolgot…!)
(Durva, hogy mégsem volt senkinek elég esze firtatni ezt a szellemhez beszél a részeg csajszi dolgot…!)
A pillanat, amikor földhöz akartam vágni a könyvet? Akkor jött el, amikor szembe jött az a fejezet bevezető, miszerint „A holló halálával eljövend az idő…” – NEM, NEM és NEM! Annyira jól szórakoztam…
Két lehetséges befejezést látok magam előtt: 1) Harry Potter –féle önfeláldozás, aminek a végén mégsem hal meg Gwen VAGY 2) mostanság divatos főszereplő meghal, olvasó idegbajt kap-féle depi end. Mivel az ilyeneket unom, nagyom remélem, hogy meg fog lepni az utolsó rész!
A legviccesebb és legaranyosabb számomra Xemerius és az ő jelenetei, bár döbbenten veszem tudomásul, hogy a vége felé elkezdtem beleszeretni Gideonba! Hova vezet ez…
Valamiért minden Lucas+Gwen jeleneten el akartam bőgni magam, úgyhogy számomra a nagyapjával való beszélgetések voltak a legmeghatóbb pillanatai a könyvnek. Tényleg durván szíven szokott találni engem az ilyesmi.
Az utolsó szó jogán közlöm, hogy most azonnal mondjátok el nekem, hogy mi van a koordinátáknál! HOGY EZ NEM DERÜLT KI! Ejnye! :)
Idézetek:
*
– Jóságos ég! Hiszen ez egy kód! – kiáltott fel. – Ez abszolút csodálatos! Mindig is ilyenre vágytam. Már csak azt kell kitalálnunk, vajon mit jelent!
– Igen – károgott Xemerius. Épp a függönytartómon lógott. – Ezt nem most hallom először. Azt hiszem, ez is egyike azoknak a híres utolsó mondatoknak…
*
Gideon összeráncolta a homlokát. – Megtennéd, hogy egy percre elhallgatsz? Most épp össze kell ugyanis szednem minden bátorságomat, hogy szerelmet valljak neked. Az ilyesmiben egyáltalán nincs gyakorlatom.
– Tessék?
– Beléd szerettem – mondta komolyan. – Gwendolyn.
*
– Oké, akkor kezdjük elölről az egészet! Az én nevem Gwendolyn Shepherd. Örülök, hogy megismerhettelek.
– Xemerius – mutatkozott be a vízköpő, és egész kis pofája csak úgy sugárzott az örömtől. – Nagyon örvendek. – Azzal felmászott a mosdókagylóra, és mélyen a szemembe nézett. – Komolyan! Nagyon-nagyon örvendek! Veszel nekem egy macskát?
Rajongóknak jó hír:
Jön a film 2014-ben! Íme az előzetes magyar felirattal, amit egy drága molyci készített el.
A Képek a WeHeartIt.com-os Edelstein trilogy by Kerstin Gier gyűjteményemből vannak, a borítók a GoodReads kiadás gyűjteményéből!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése