Fülszöveg:
☆
Alina Starkova sosem várt túl
sokat az élettől. A határháborúk során elveszítette a szüleit. Árvaként csupán
egyvalakire számíthatott. Egy másik kis földönfutóra, Malra, a legjobb
barátjára. Ám mostanra már rá sem számíthatott. Mindkettőjüket besorozták
hazájuk, Ravka anyácska hadseregébe. A két fiatalnak életveszélyes küldetésre
kell indulnia az Árnyzónába. Ezen az iszonyatos helyen a földöntúli sötétség az
úr, ahol valósággal hemzsegnek az emberevő szörnyetegek. Amikor támadás éri a
katonai konvojukat, mindannyiuk élete veszélybe kerül. Ám Alina ekkor olyan
titokzatos erőnek adja tanújelét, amiről mindaddig még ő sem tudott. A
csodálatos megmenekülés kiszakítja a hétköznapok világából.. . Meg sem áll a
fővárosig, az uralkodó udvaráig, ahol az árva lány is a Grisa testvériség tagja
lesz. Vezetőjük, a titokzatos Kom úr úgy véli, Alina az, akire oly régóta vár
Ravka sokat szenvedett népe. A legfőbb varázsló szerint az Alinában rejtőző erő
képes lesz elpusztítani az Árnyzónát. A cári udvar fényűző forgatagában sokan
Kom úr új kegyeltjének tartják a lányt, aki csak nehezen tud beilleszkedni Mal
nélkül. Miközben hazája egyre nagyobb veszélybe kerül, feltárul előtte egy
hajmeresztő összeesküvés. Dönteni kell. Szembeszáll a birodalom leghatalmasabb
nagyuraival? Egyedül a múltja mentheti meg… hogy Alina megmenthesse a jövőt.
☆
Eredeti mű: Leigh Bardugo:
Shadow and Bone
Szerintem:
☆
Az én világomban kétféle jó
könyv létezik: az „elhúznám az olvasását, hogy minél tovább tartson” –típusú és
a „szinte pillanatok alatt elolvastam, mert alig (vagy egyáltalán nem) bírtam
letenni” -féle. Ez a könyv az utóbbit kategóriába sorolható, ugyanis este ~230
oldalt egy ültő helyemben befaltam, aztán reggel azonnal nekiültem a maradék
~140 oldalnak.
Ambivalens érzéseim voltak a könyvvel kapcsolatban megjelenéskor. Bevallom tartottam
is a könyvtől, de olvastam is volna már… Tartottam a fülszövegétől, de
tetszett a Blogturnéja. Tartottam az orosz-beütéstől, de imádom a fantasykat.
Végül egy véletlen sodorta a kezembe a könyvet – az egyik molyos barátnémtól
kaptam ajándékba egy példányt, akivel nagyban megegyezik az ízlésünk. Már pedig
ha azt mondja, hogy nála beelőzte a Harry Potter-t, akkor tud valamit ez a
könyv! Még egyszer köszönöm szépen a könyvet, @Lorelle! :)
A könyv (-sorozat) borítóterve
gyönyörűséges, a belső díszítéseket a fejezetek kezdetén imádtam, de az
abszolút kedvencem a térkép! Folyton vissza-visszalapoztam hozzá, persze azért
is, hogy tudjam, merre járunk a történetben, de csak úgy gyönyörködni is.
Szépen felépített és jól kitalált világ a grisák világa – tökéletes példázza,
hogy van még új a Nap alatt.
A sztori érdekes módon, de
nagyon-nagyon bejött – tényleg illett hozzá az orosz-beütés, bár a családom
eléggé utálta, amikor fennhangon (szerintem-) orosz akcentussal próbálgattam a
neveket (Alina Starkova, Maljen Orecev, Alekszej, Zsenya), helyeket (Fjerda,
Csernaszty, Kribirszk) és a szavakat (malenkij, kvász, lapuska). Abban biztos
vagyok, hogy ha csak ez tart vissza bárkit, akkor érdemes mégis nekiugrania!
Olyan könyv, amit érdemes elolvasnia mindenkinek, aki valami különlegesre vágyik.
Én két dologra rettentően is
vágyok: 1) a többi részre, mert folytatnám és 2) adjátok ide nekem Éjurat, hogy
leigázhassuk a világot.
Értékelés: 5
…ugye, ugye, ugye kiadják a folytatásokat is?!
Ugye?
ugye?!
Merengés-Spoilerkedés és a Szereplők:
☆
Igazából értem én, hogy ha egy
könyvben előfordul egy szarvas és megjelenik a színen ráadásnak mellé egy árva,
akkor azonnal a Harry Pottere jut az ember eszébe. Velem is így volt, én is rá
asszociáltam. Tekintetbe véve, hogy az oroszokat koppintotta az írónő – nem is
értem ezt a szarvas dolgot… nem volt már medve raktáron? Vagy a medvemancs nyaklánc
nem túl elegáns? Gondolom az utóbbi.
Szerintem nem igazán Harry
Potter-es a sztori, de ez inkább megnövelte a szememben a könyv értékét, hiszen
nem vagyok oda a koppintásokért. Persze mikor jobban beleláttam a grisák Os
Alta-i életébe, már én sem Durmstrangnak láttam a Kis Palotát – DE eleinte
eszembe jutott!
Régen vert át ennyire sztori,
ugyanis én még most is elhiszem, hogy az Éjúr igazat mondott Alinának – pedig tudjuk,
hogy nem és Ő egy szörnyeteg… de várok egy Piton-féle pálfordulást. (Ejnye,
csak nem bírok elszakadni a HP fandomtól…) Nagyon megszerettem a titokzatos és
imádott Éjurat, bár Alina dacos viselkedését, lázadozását is bírtam vele és
másokkal szemben.
Alina nem egy tipikus árva,
mert ott volt neki Mal, akivel széppé tették egymás gyermekkorát. Nem voltam
oda a könyv elején a paraszt srácért, aki elvágtat a barátaival ökörködni, míg
Alina ott marad az országúton egyedül – ugyanakkor a végére rádöbbentem, hogy
ez az a sorozat, ahol a réginek, a szomszéd srác – karakternek fogok drukkolni.
A harmadik rész végén legyenek boldogok együtt Alinával és alapítsanak
családot. (Éjúr meg jöhet ide hozzám, nehogy már nő nélkül maradjon.) Viccet
félretéve Mal-ban szerintem szintén van valami különleges grisa-erő, amit nem
bontakoztatott ki. Végig vártam, hogy kiderül valami vele kapcsolatban.
Mal |
Azt is vártam, hogy mi a susmus
Éjúr körül, de valami másra számítottam, erre semmiképpen sem. Nekem ő volt a
megmentő, a segítőkész úr, aki a szárnyai alá veszi az ellenpontját, a
Napidézőt. Egyébként szép arcú, nem egy vigyorgós, komoly-komor, sötéthajú pali
– pont ilyen a gyengém. Kit érdekelne Mal és az, hogy megmentsük a világot a
pusztulástól, ha ilyen férfi is vezetheti az embereket? Mázli, hogy nem én
vagyok a könyv női főszereplője, az ilyen pasikat be kéne tiltani – még a
könyvekben is!
Zsenya |
Szintén kedvencem Zsenya,
akinek az eredeti neve Genya, szóval ezer hála a magyar fordítónak, hogy nem
hagyta annyiban a dolgot! Annyira imádom a csajszit és a furcsa vonzódását
David-hez, hogy utálnám, ha vihognom kéne ahányszor csak azt olvasom: Genya…! A
kefta-kaftán változtatást nem értem, de Zsenya neve miatt elnézem.
Összességében szerettem olvasni
a könyvet, mert abszolút gördülékeny és érdekes a sztori. A szereplők jók, még
a legkisebb jelentőségűek sem tucat-karakterek, mindenki kelt valamilyen
pozitív/negatív érzést az olvasóban. A vége nem kiszámítható, igazából
megjósolhatatlan ez a befejezés. Elszomorít a gondolat, hogy messze még a
következő rész megjelenése…
Idézetek:
☆
Hogy a csudában lehet, hogy Zsenyka valósággal fülig belehabarodott abba a komoly, csendes fiatalemberbe, aki szemmel láthatóan fel sem fogja, milyen lenyűgözően szép ez a lány? Vagy talán pontosan ez az oka annak, hogy annyira odavan Davidért?
☆
– Ti ketten egyébként miről
szoktatok beszélgetni? – kérdeztem kíváncsian. Még mindig képtelen voltam
felfogni, hogy Zsenyát mivel tudja annyira lenyűgözni az a fabrikátor.
Nagyot sóhajtott.
– Csak a szokásos dolgokról. Az
életről, a szerelemről, a vasérc olvadásfokáról.
☆
Kefta / kaftán |
☆
– Na gyerünk már! – kiáltotta.
– Jobb lábat a bal után. Tudod, hogy kell menetelni.
– Na most jól beleköptél a
levesembe!
– Tényleg?
– De még mennyire. Épp arra
készültem, hogy elájuljak, a karaván meg összetaposson, és a testemet
elborítsák az iszonyatos sebhelyek.
– Ez aztán a lenyűgöző
haditerv!
– Szerintem is. Ha ugyanis
erősen megcsonkítanak, akkor nem leszek képes átmenni a Zónán.
Mal megértően bólintott.
– Értem én. Szívesen belöklek
egy szekér alá, ha ezzel segíthetek.
Éjúr és Alina - a kedvenc fan art-om |
☆☆☆☆☆
A képek
a „Könyv -
The Grisha trilógia” nevű Pinterest gyűjteményemből származnak,
több információ róluk ott található.
több információ róluk ott található.
Illetve
több a témába vágó kép is található a gyűjteményben!
Ajánlom
az írónő saját pinterestjét (katt
ide),
ahol témakörönként megtalálható mindenféle extra, amit ő gyűjtögetett.
ahol témakörönként megtalálható mindenféle extra, amit ő gyűjtögetett.
Jó
csemegézést!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése