Fülszöveg:
☆
Alina Starkova sosem várt túl
sokat az élettől. A határháborúk során elveszítette a szüleit. Árvaként csupán
egyvalakire számíthatott. Egy másik kis földönfutóra, Malra, a legjobb
barátjára. Ám mostanra már rá sem számíthatott. Mindkettőjüket besorozták
hazájuk, Ravka anyácska hadseregébe. A két fiatalnak életveszélyes küldetésre
kell indulnia az Árnyzónába. Ezen az iszonyatos helyen a földöntúli sötétség az
úr, ahol valósággal hemzsegnek az emberevő szörnyetegek. Amikor támadás éri a
katonai konvojukat, mindannyiuk élete veszélybe kerül. Ám Alina ekkor olyan
titokzatos erőnek adja tanújelét, amiről mindaddig még ő sem tudott. A
csodálatos megmenekülés kiszakítja a hétköznapok világából.. . Meg sem áll a
fővárosig, az uralkodó udvaráig, ahol az árva lány is a Grisa testvériség tagja
lesz. Vezetőjük, a titokzatos Kom úr úgy véli, Alina az, akire oly régóta vár
Ravka sokat szenvedett népe. A legfőbb varázsló szerint az Alinában rejtőző erő
képes lesz elpusztítani az Árnyzónát. A cári udvar fényűző forgatagában sokan
Kom úr új kegyeltjének tartják a lányt, aki csak nehezen tud beilleszkedni Mal
nélkül. Miközben hazája egyre nagyobb veszélybe kerül, feltárul előtte egy
hajmeresztő összeesküvés. Dönteni kell. Szembeszáll a birodalom leghatalmasabb
nagyuraival? Egyedül a múltja mentheti meg… hogy Alina megmenthesse a jövőt.
☆
Eredeti mű: Leigh Bardugo:
Shadow and Bone
Szerintem:
☆
Az én világomban kétféle jó
könyv létezik: az „elhúznám az olvasását, hogy minél tovább tartson” –típusú és
a „szinte pillanatok alatt elolvastam, mert alig (vagy egyáltalán nem) bírtam
letenni” -féle. Ez a könyv az utóbbit kategóriába sorolható, ugyanis este ~230
oldalt egy ültő helyemben befaltam, aztán reggel azonnal nekiültem a maradék
~140 oldalnak.
Ambivalens érzéseim voltak a könyvvel kapcsolatban megjelenéskor. Bevallom tartottam
is a könyvtől, de olvastam is volna már… Tartottam a fülszövegétől, de
tetszett a Blogturnéja. Tartottam az orosz-beütéstől, de imádom a fantasykat.
Végül egy véletlen sodorta a kezembe a könyvet – az egyik molyos barátnémtól
kaptam ajándékba egy példányt, akivel nagyban megegyezik az ízlésünk. Már pedig
ha azt mondja, hogy nála beelőzte a Harry Potter-t, akkor tud valamit ez a
könyv! Még egyszer köszönöm szépen a könyvet, @Lorelle! :)
A könyv (-sorozat) borítóterve
gyönyörűséges, a belső díszítéseket a fejezetek kezdetén imádtam, de az
abszolút kedvencem a térkép! Folyton vissza-visszalapoztam hozzá, persze azért
is, hogy tudjam, merre járunk a történetben, de csak úgy gyönyörködni is.
Szépen felépített és jól kitalált világ a grisák világa – tökéletes példázza,
hogy van még új a Nap alatt.
A sztori érdekes módon, de
nagyon-nagyon bejött – tényleg illett hozzá az orosz-beütés, bár a családom
eléggé utálta, amikor fennhangon (szerintem-) orosz akcentussal próbálgattam a
neveket (Alina Starkova, Maljen Orecev, Alekszej, Zsenya), helyeket (Fjerda,
Csernaszty, Kribirszk) és a szavakat (malenkij, kvász, lapuska). Abban biztos
vagyok, hogy ha csak ez tart vissza bárkit, akkor érdemes mégis nekiugrania!
Olyan könyv, amit érdemes elolvasnia mindenkinek, aki valami különlegesre vágyik.
 |
| Darkling / Éjúr |
Én két dologra rettentően is
vágyok: 1) a többi részre, mert folytatnám és 2) adjátok ide nekem Éjurat, hogy
leigázhassuk a világot.
 |
| Éjúr v2.0 |
Értékelés: 5
…ugye, ugye, ugye kiadják a folytatásokat is?!
Ugye?
ugye?!
Merengés-Spoilerkedés és a Szereplők:
☆
Igazából értem én, hogy ha egy
könyvben előfordul egy szarvas és megjelenik a színen ráadásnak mellé egy árva,
akkor azonnal a Harry Pottere jut az ember eszébe. Velem is így volt, én is rá
asszociáltam. Tekintetbe véve, hogy az oroszokat koppintotta az írónő – nem is
értem ezt a szarvas dolgot… nem volt már medve raktáron? Vagy a medvemancs nyaklánc
nem túl elegáns? Gondolom az utóbbi.
Szerintem nem igazán Harry
Potter-es a sztori, de ez inkább megnövelte a szememben a könyv értékét, hiszen
nem vagyok oda a koppintásokért. Persze mikor jobban beleláttam a grisák Os
Alta-i életébe, már én sem Durmstrangnak láttam a Kis Palotát – DE eleinte
eszembe jutott!
Régen vert át ennyire sztori,
ugyanis én még most is elhiszem, hogy az Éjúr igazat mondott Alinának – pedig tudjuk,
hogy nem és Ő egy szörnyeteg… de várok egy Piton-féle pálfordulást. (Ejnye,
csak nem bírok elszakadni a HP fandomtól…) Nagyon megszerettem a titokzatos és
imádott Éjurat, bár Alina dacos viselkedését, lázadozását is bírtam vele és
másokkal szemben.
 |
| Alina & Mal |
Alina nem egy tipikus árva,
mert ott volt neki Mal, akivel széppé tették egymás gyermekkorát. Nem voltam
oda a könyv elején a paraszt srácért, aki elvágtat a barátaival ökörködni, míg
Alina ott marad az országúton egyedül – ugyanakkor a végére rádöbbentem, hogy
ez az a sorozat, ahol a réginek, a szomszéd srác – karakternek fogok drukkolni.
A harmadik rész végén legyenek boldogok együtt Alinával és alapítsanak
családot. (Éjúr meg jöhet ide hozzám, nehogy már nő nélkül maradjon.) Viccet
félretéve Mal-ban szerintem szintén van valami különleges grisa-erő, amit nem
bontakoztatott ki. Végig vártam, hogy kiderül valami vele kapcsolatban.
 |
| Mal |
Azt is vártam, hogy mi a susmus
Éjúr körül, de valami másra számítottam, erre semmiképpen sem. Nekem ő volt a
megmentő, a segítőkész úr, aki a szárnyai alá veszi az ellenpontját, a
Napidézőt. Egyébként szép arcú, nem egy vigyorgós, komoly-komor, sötéthajú pali
– pont ilyen a gyengém. Kit érdekelne Mal és az, hogy megmentsük a világot a
pusztulástól, ha ilyen férfi is vezetheti az embereket? Mázli, hogy nem én
vagyok a könyv női főszereplője, az ilyen pasikat be kéne tiltani – még a
könyvekben is!
 |
| Zsenya |
Szintén kedvencem Zsenya,
akinek az eredeti neve Genya, szóval ezer hála a magyar fordítónak, hogy nem
hagyta annyiban a dolgot! Annyira imádom a csajszit és a furcsa vonzódását
David-hez, hogy utálnám, ha vihognom kéne ahányszor csak azt olvasom: Genya…! A
kefta-kaftán változtatást nem értem, de Zsenya neve miatt elnézem.
Összességében szerettem olvasni
a könyvet, mert abszolút gördülékeny és érdekes a sztori. A szereplők jók, még
a legkisebb jelentőségűek sem tucat-karakterek, mindenki kelt valamilyen
pozitív/negatív érzést az olvasóban. A vége nem kiszámítható, igazából
megjósolhatatlan ez a befejezés. Elszomorít a gondolat, hogy messze még a
következő rész megjelenése…
Idézetek:
☆
Hogy a csudában lehet, hogy Zsenyka valósággal fülig belehabarodott abba a komoly, csendes fiatalemberbe, aki szemmel láthatóan fel sem fogja, milyen lenyűgözően szép ez a lány? Vagy talán pontosan ez az oka annak, hogy annyira odavan Davidért?
☆
– Ti ketten egyébként miről
szoktatok beszélgetni? – kérdeztem kíváncsian. Még mindig képtelen voltam
felfogni, hogy Zsenyát mivel tudja annyira lenyűgözni az a fabrikátor.
Nagyot sóhajtott.
– Csak a szokásos dolgokról. Az
életről, a szerelemről, a vasérc olvadásfokáról.
☆
 |
| Kefta / kaftán |
☆
– Na gyerünk már! – kiáltotta.
– Jobb lábat a bal után. Tudod, hogy kell menetelni.
– Na most jól beleköptél a
levesembe!
– Tényleg?
– De még mennyire. Épp arra
készültem, hogy elájuljak, a karaván meg összetaposson, és a testemet
elborítsák az iszonyatos sebhelyek.
– Ez aztán a lenyűgöző
haditerv!
– Szerintem is. Ha ugyanis
erősen megcsonkítanak, akkor nem leszek képes átmenni a Zónán.
Mal megértően bólintott.
– Értem én. Szívesen belöklek
egy szekér alá, ha ezzel segíthetek.
 |
| Éjúr és Alina - a kedvenc fan art-om |
☆☆☆☆☆
A képek
a „Könyv -
The Grisha trilógia” nevű Pinterest gyűjteményemből származnak,
több információ róluk ott található.
több információ róluk ott található.
Illetve
több a témába vágó kép is található a gyűjteményben!
Ajánlom
az írónő saját pinterestjét (katt
ide),
ahol témakörönként megtalálható mindenféle extra, amit ő gyűjtögetett.
ahol témakörönként megtalálható mindenféle extra, amit ő gyűjtögetett.
Jó
csemegézést!
☆☆☆☆☆
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése