„Különcnek
tartják, tárgyilagosabban szólva: hülyének nézik.”
Fülszöveg:
[
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
VIGYÁZAT:
NEM MESEKÖNYV!
Burleszk, paródia, karikatúra
ÉS kalandregény. Hella Postor, a vagány, idős milliomosnő éjjel-nappal tequilát
iszik, s közben lovasversenyt szervez fantasztikus terepen, mesés fődíjjal
(egymillió fabatka). Szinte a rajt előtt belebotlik Athénába, fiatalkori önmaga
hasonmásába. Nagylelkűen meghívja őt és Don Jarrat-t a Mesemaratonra. Ha
egymásra találnak, öröklik hatalmas vagyonát. A kiszemelt vőlegénynek van egy
szépséghibája: maffiózó. És éppen bajban van egy eltűnt heroinszállítmány
miatt. A verseket mormogó és bohócságát mindinkább föladó Athéna az öreg hölgy
testőréhez vonzódik: Michel Redfordhoz, aki öltözzön bár navaho törzsfőnöknek
vagy pirosbabos szoknyás nőimitátornak, szívdobogtatóbb fickó. Rossz Arcot, Don
Jarrat vérszomjas gorilláját is fölajzza, ezért olykor menekülni, olykor
támadni kényszerül. Ott van a versenyen Fabre Chant, a mozisztár és három
bohókás játékzsoldosa, a lila bugyigókról álmodó Gille Barry, a hamvas
apródokra vadászó Lady Norris – és Daler Canev, aki időnként átmenetileg
elhalálozik, s ha mégsem, megbokrosodik a lova. Kísérőik: FBI-ügynökök,
filmesek, bérgyilkosok. Szerelmek, hajszák, kalandok. Képtelenségek. Gegek.
Buszon, villamoson, metrón olvasni nem tanácsos. Feltűnő. Evés közben végzetes
lehet.
Eredeti megjelenés éve: 1989
[
Szerintem:
[
Azt mondják, hogy menjek egy
másik szobába, aztán a másik szobából áthallatszó kuncogás a bajuk. Azt
firtatják, miért könnyes a szemem és hogy látom így a betűket? Csettintgetnek a
fülem mellett és morcosak, mert megint leégett a kávé – a héten már másodszor…
A családom néha nem túl
toleráns ha: belefeledkezem egy könyvbe, hangosan / halkan röhögcsélek magamban
vagy a külvilágot kizárva belemélyedek az olvasmányomba. Fable-t olvasok megint
és ilyenkor megszaporodnak az elszakadásaim a külvilágtól, megszokhatták volna
már és szerintem az ő saruk, hogy nem tették.
Tulajdonképpen ez a könyv
történik, ha mindenféle idióta, kretén, beteges és beteg egybe zsúfolódik egy
lovas terepversenyen, ahol a fődíj ugyan egymillió, de inkább a részvétel
lényeg – kinek ezért, kinek azért. A szereplők sokfélék: filmcsillag, énekesnő,
maffiózó, transzvesztita, narkolepsziás, exkönyvtáros, zsoldos-testőr és még
sokan mások. A mezőny sokszínű, mindenki találhat magának kedvencet – az enyém
Michel Redford!
Értékelés: 5
Milyen is egy Mesemaraton:
[
A könyv nem kizárólag arról
szól, hogy miként szenved ló és lovasa a különféle mesei szépségű tájakon,
tikkasztó- vagy járhatatlan terepen – bár esik az útról is szó, de minden más
Hella Postor szállodáiban zajlik, ahol a horrorisztikusan magas jelentkezési
díjat kifizetve a lovasok luxus lakhatást kapnak a terepek végén.
Hosszabb –rövidebb szerelmek szövődnek,
kapcsolat alakulnak ki vagy mennek tönkre, de folyamatosan
mosolyog-röhög-nevetgél az olvasó. A könnyed, humoros történetnek – akárcsak Fable
többi meséjének – vannak mélyebb rétegei is, amelyeken elmerenghetünk,
elábrándozhatunk, de nem megy az élmény rovására.
Különösen kedves szívemnek a
befejezés, hisz’ mi más lehetne, mint happy end? A főszereplőknek legalábbis,
mert ugye a maffiózók csúnyán pórul járnak. Illetve a rosszak a könyv folyamán
többször és mind kegyetlenebbül pórul járnak, ami picit feldobja az
ellendrukker olvasó hangulatát!
A történet sokrétű, több szálon
fut, de nem bonyolult, hiszen a kikapcsolódás a fő cél, nem úgy, mint a krimijeiben.
Pedig van a könyvben egy férfi, aki nemzőszerveit veszti el orvul, másokat
többször is súlyosan tökön rúgnak, a főszereplőnk arcát a verseny legelejére olyan
sokszínűre verték, hogy az már művészi.
Szerettem a bolondos, kitalált
neveket: Fabre Chant, Don Jarrat, Zia Charm, Daker Canev, Gille Barry és a
többiek… Az elején összemosódik, hogy ki-kicsoda, de könnyű felvenni a ritmust
és csak ezt az egy dolgot tudom felróni a könyvnek.
Rendben, még egy dolog. A
sztori egy bezáró könyvtárral kezdődik és végig élt bennem a regény, hogy
főhősnőnk megnyerni a versenyt, majd hazamegy és újra nyitja a balsorsú
intézményt! Bárcsak… persze ez már merőben a döbbenetesen szirup happy end lett
volna!
A Mesemaraton eredeti
megjelenés éve – 1989, bár 1987-ben már elkészült a mű csak később adták ki.
Miért írta meg Fable ezt a humoros regényt? Leírta az előhangban:
„Előhang
NEM KÖTELEZŐ
Megírtam első regényeimet
(sorban: A pokol is elnyeli; A halál zsoldjában; A Halkirálynő és a kommandó),
s bár ezek még messze jártak a megjelenéstől, 1986. tavaszán, túl a Challenger
szívszorító tragédiáján, Csernobil sugárzásában, rájöttem, hogy a világ nincs –
és mostanában nem is lesz – megváltva. Kolosszális felismerés volt.
Ezzel egyidejűleg a horror- és
zombifilmek divatját éltük. Mozizás előtt a figyelmes házigazda kenyeret és
hagymát készített a kezünk ügyébe, hadd tunkoljunk. A gyerekek Cápát és Rambót
játszottak a téren, de a vérfagylaló jeleneteket nevetésbe fullasztották, s
lehet, hogy nekik volt igazuk. Mindenesetre: mű- és valódi vér ömlött
körülöttünk. De a mi szorongásaink, félelmeink (már akkor is) hamisítatlanok
voltak.
Ekkor született a MESEMARATON,
első (és talán utolsó) kilengésem: afféle paródia, morbid burleszk. Nem
mindenki szerette.
Nekem kedvencem.
Vavyan Fable, 1989”
2004-ben még írt az
előhangjához pár mondatot, mi szerint manapság rosszabb a helyzet és cseppet
sem javult. Mindenesetre hozzátenném – én is imádom ezt a könyvet és boldoggá
tesz, hogy nem az utolsó burleszk-je volt a Mesemaraton. Önálló regényként is olvasható, hiszen a sztori kerek, de létezik egy Mesemaraton - Emlékfutam című folytatása is, amint 2007-ben adott ki a Fabyen kiadó!
 |
| 1. kiadás borítója |
 |
| 2. kiadás borítója |
Idézetek:
[
A popénekesnő hipnotikusan
ringó hátulját figyelve a don megint a korábbi hibába esett: megkívánta a
lányt. Erre már többször volt példa az elmúlt harminc órában. Valahányszor Zia
Charme-ra vetette magát, mindannyiszor megismétlődött a végzetes esemény. A
macskaizmú lány átfonta őt karjaival, felperzselte csókjaival, majd a kellő
pillanatban magához vette a parányi palackba rejtett habot, az állítólagos óvó
szert, mely a fogamzás bekövetkeztét volt hivatott meggátolni.
Eme hab alkalmazása
mindannyiszor azzal a következménnyel járt, hogy a férfiasságában kellően
felbolygatott don végigjárta a pokol bugyrait, az enyhe csípő érzéstől a maró
viszketésig, majd a hasogató fájdalomig. Kínjában négykézláb bebarangolta a
soron lévő helyszínt, s mire a kör végére jutott, elfelejtette, minek is
vetkezett le.
[
– Az emberi képzelet hatalmas
hatalom. Hadd mondjak erre egy példát, hogy jobban megértse. Egyszer
megkérdeztem egy neves írótól, kiről mintázta regényének szimpatikus, feltűnően
eredeti személyiségjegyeket hordozó, szellemdús nőalakját. Az alkotó azt
felelte, a modell a szomszédja. Egy kellemetlen, asztmabeteg, csúf vénember.
Később alkalmam nyílott a modellt személyesen is megtekinteni, s ekkor azt
mondtam: a képzelet határtalan; szabadsága a legteljesebb szabadság, ami ezen a
földön valaha is megvalósítható.
[
– Mondjuk, kisegíthetnél ebből
a tipródásból.
Athéna a fejét ingatta, a férfi
homlokráncolva nézte.
– Igazad van – dohogta egyre
szélesedő mosollyal. – Ne könnyítsd meg, ha megnehezítheted. Egyébként az eddig
felsoroltakon kívül még számos előnytelen tulajdonsággal rendelkezem. Nem
vagyok az a típus, aki a tenyerén hordozza a lelkét. Idejöttem és most várom,
hogy hívj. Ha megteszed, itt maradok. Elnézem, ahogy lassan megvénülsz.
Számolgatjuk hulló fogainkat. Itt van velem a leveled is. A szegény apáca, ki
angolra fordította, elhányta rózsafüzérét, fityuláját, istenét. Most embert
keres. Szeretlek.
Athéna nevetett.
Redford megcsókolta a fogait,
ujjait belemerítette a hajába. Magához ölelte. Lábával belökött egy ajtót.
Megtudta, hogy nincs miért félnie. Elmondta, amit nehéznek érzett, s ott, azon
az ágyon könnyen gördültek szavai.
[ [ [ [ [
A képek a Pinterest „Könyv
- Mesemaraton” című albumomból származnak.
Egyéb részletek ott.
[ [ [ [ [
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése