(Ezt a rovatot a „havi összesítő” címke alatt
lehet megtalálni.)
Üdv
újra itt!
November 3-án az egyik kollégám (és jóbarátom)
behozott egy szakadék pici cicát, akinek minden baja volt… 10-én már velem
lakott, 14-én lett fix, hogy nem kéne Lucának hívni... Lehet az
eredeti tervek szerint LUCIFER, avagy Lucy (T.
J. Klune: Ház az égszínkék tengernél c. regénye utáni kedvenc karakteremről
elnevezve, amire eddig csak Vegazus jött rá)… Nem tudom, hogy az engem
amúgy is furcsának gondoló szomszédjaim mit gondolhatnak újabban rólam, amikor a
bejárati ajtó melletti konyhában óbégatok, hogy: „Lucifer, gyere enni!” vagy
„Lucifer, te tarack, mostazonnalgyereide!” :D
A kis angyalom leszámítva nagyjából érdektelenül
telt a hónap. Sok volt a meló, orvosokhoz járkáltam, kicsit sokat fáztam, picit
be is náthásodtam a ködös-esős-hűvös, ám tipikus és tökéletes novemberi idő
miatt és a rengeteg front miatt még sosem fájt ennyit a fejem... Így most itthon táppénzelek a melegben. Oh, volt egy rémes/megrázó
sztorijú, de művészileg perfekt premierünk Borbély Szilárd:
Nincstelenek c. regénye nyomán, amire nem voltam felkészülve lelkileg. Ütős darab, annyi szent.
Pozitív
randomságok: LUCIFER, az örökbefogadott kiscica :) Jah, ok, persze az is tök
jó, hogy egy rakat orvoson és kivizsgáláson túl vagyok… oh, meg szülinapom is
volt a hónapban, de nyilván a macsek a best!
(A folytatáshoz olvass tovább! ⇩⇩⇩)