Mini-könyvklub 23. felvonás
A témához tartozó bejegyzések a „mini-könyvklub” címke alatt elérhetőek.
A
többiek értékelését itt olvashatjátok el.
|
– Az itt töltött idő alatt mély benyomást tett mindenkire, aki a
szigeten él. – Ők is rám. – Furcsa, hogy ez lett belőle, nemde? Néha akkor találjuk meg a
legváratlanabb dolgokat, amikor nem is keressük őket. |
 |
Egy varázslatos sziget. Egy veszélyes
feladat. Egy égető titok. Linus Baker, a Mágikus Ifjakért Felelős
Minisztérium munkatársa az agglegények csendes, magányos életét éli egy apró
házban, egy kiállhatatlan macskával, az esős és szürke nagyvárosban.
Feladata, hogy a kormány által fenntartott árvaházakban élő gyermekek jólétét
felügyelje. Egy nap berendeli a Rendkívül Magas
Felső Vezetés, hogy életbevágóan fontos és szupertitkos küldetéssel bízza
meg. El kell utaznia a Marsyas-szigeten működő árvaházba, ahol hat különleges
gyermek lakik: egy gnóm, egy tündér, egy sárkánymadár, egy azonosíthatatlan,
zöld paca, egy alakváltó törpespicc és a hatéves Antikrisztus. Linusnak el
kell nyomnia magában a félelmeit, és meg kell állapítania, mennyire
veszélyesek a gyermekek önmagukra, egymásra és a világra. Az árvaház vezetője a szimpatikus és
kissé rejtélyes Arthur Parnassus, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy a
védencei és a saját titkai biztonságban legyenek. A Ház az égszínkék tengernél elbűvölően
bájos és humoros történet. Ezenkívül mesterien mesél arról, hogy mennyire
foglyai vagyunk az előítéleteinknek, valamint arról, hogy az ember a
legváratlanabb pillanatokban találhatja meg a helyét a világban. |
|
Könyv információk: Metropolis Media, Budapest,
2021 426
oldal · puhatáblás ISBN:
9789639866195 Fordította: Szente Mihály Műfaj:
urban fantasy/fantasy, humoros, LMBTQ, misztikus, romantikus T.
J. Klune könyvei: A suttogó ajtón túl |
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
A történetről…
A Mágikus
Ifjakért Felelős Minisztérium elküldi a rendkívül titkos Marsyas Árvaházba a legkötelességtudóbb
alkalmazottját, az egyedülálló Linus
Bakert. A férfi betéve tudja a Szabályok és utasítások című könyvet, munkáját
tekintve precíz, továbbá tárgyilagos, ezért választotta őt a Rendkívül Magas
Felső Vezetés, hogy lefolytassa Arthur
Parnassus árvaházának vizsgálatát.
Ellenőrünk nem is sejti, hogy a távoli szigetre
érkezve a 6 éves Antikrisztus (Lucy) várja, akinek elég beteg a humora,
ugyanakkor irtó cuki. Továbbá van egy picit több, mint 200 éves, szintén
vérszomjas humorú lánygnóm (Talia), egy erős tündér (Phee), egy csipogó, de
irtó édes sárkánymadár (Theodore), egy azonosítatlan fajú zöld paca (Chauncey),
akinek minden vágya, hogy londíner legyen és egy nagy félénk alakváltó
törpespicc (Sal). A gyerekekre a sziget tündére (Ms. Chapelwhite) és egy elegáns, ám furcsa férfi vigyáz (Mr.
Parnassus).
Szerintem…
Ha hisztitek, ha nem, totál belehabarodtam ebbe a
történetre – és egyúttal az író stílusába is! Bár humoros az elbeszélési mód és
elég izgalmas az alaptörténet, miszerint egy varázslényes minisztérium ráküldi
a szuper titkos árvaházra a létező leglojálisabb és tárgyilagosabb ellenőrüket,
ő pedig ott egy hatéves Antikrisztust talál… engem mégis maguk a karakterek
vettek le a lábamról!
Linus Baker totális telitalálat! A komfortzónájából
nem hajlandó kimozdulni, betéve tudja a minisztérium szabálykönyvét, nyűgnek
tartja, ugyanakkor mégis befogadott egy elesett állatot és bármit képes megtenni,
ha a gyerekek jólétéről van szó. Tipikusan az az ember, aki első ránézésre
képtelen a dobozon kívüli gondolkodásra. Nem érdekli a nagy egész, elmegy az
árvaházakba, felméri a gyerekek jólétét, tanulmányozza a környezetüket, az
ellátóikat, megteszi a javaslatát az intézmény további nyitvatartására vagy
bezárására, és már lép is tovább a következő ügyre. Nem érdekli, mi lesz a
látogatása után, kívül marad a peremen. De mi történik, ha az új megbízása
szerint 1 hónapot kell eltölteni egy távoli szigeten egy rakat veszélyes gyerekkel,
egy titokzatos férfival és egy szigettündérrel? Próbál nem bevonódni, de
elkezdi megismerni őket és jól érezni magát a társaságukban… mert Linus egy
ritka jó, empatikus ember, akit imádtam az összes flúgjával együtt.
Persze a gyerekek közül már nehezebb lenne kedvencet
választaom, hiszen a különös zöld zselélény, akinek az az álma, hogy londíner
legyen épp úgy elragadta a szívem, mint a talán még nála is furcsább
sárkánymadár, aki itt-ott elrejtve kincsként őriz mindent, amit a szeretteitől
lopott vagy kapott. Főleg a Linustól kapott gombokat szereti, őrzi. De ott van
a gyilkos hajlamúnak tűnő, de amúgy csupaszív gnóm is, akinek a mindene a kertje!
|
Mindenki őt bámulta. Ekkor a székét igazgatta, és feszengve
mozgolódott. És ekkor hirtelen mellette termett Lucy, mire
Linus ugrott egyet ültében. – Te jóságos… – suttogta rekedtes hangon. – Mr. Baker, hozhatok innivalót? – kérdezte Lucy
kedvesen. – Gyümölcslét esetleg? Teát? – Kicsit közelebb
hajolt, és mély hangon folytatta: – Egy olyan csecsemő vérét, aki temetőben
született, telihold idején? – Lucy! – szólt rá Mr. Parnassus a fiúra. Lucy a szemét kimeresztve nézett Linusra, és
fojtott hangon hozzátette: – Akármit óhajt, máris hozom önnek! – Víz… vizet. A… a víz tökéletes lesz – dadogta
Linus. |
Rendben, talán Lucy – Lucifer – volt a kedvenc
gyermekem a történetből, ugyanis bármikor megszólalt, dőltem a nevetéstől,
körbeért a fejemen a mosolyom. Meg kell zabálni azt a kócos, fekete hajú
apróságot, aki ijesztően vicsorogva lazán közli a parás felnőttekkel, hogy ő a Pokol tüze és a sötétség, de
amikor Arthur rászól, hogy nem illik ilyeneket mondani, akkor meg a lábával a
földet bökdösve erősködik, hogy de hát ő az… Szóval irtó mód szerettem, hogy
jön valami tök sötét fenyegetés, bevörösödik a szeme, elsötétül körülötte a
tér, aztán vágás, és a következő pillanatban elzavarják segíteni a konyhára az
Antikrisztust, aki aztán 6 éves korához mértem műanyag késsel vagdossa a
paradicsomot, miközben a pulthoz állított zsámolyon táncikál és énekelgeti
Bobby Darin zenéjét. Egyszerre szórakoztató és
szürreális sztori!
 |
| credit |
Összességében…
Amondó vagyok, hogy ezt a regényt el kell olvasni,
ha szereted a jó humorú, kalandos, ugyanakkor léleksimogató fantasykat. A
karakterek nálam mindent vittek, de a történet se volt mindennapi. Őszintén
szólva simán itt hagynék mindent azért, hogy ezen a fura szigeten élhessek egy
maroknyi különc között. Annyira szerethetőek, annyira szórakoztatóak!
Bárkinek jó szívvel ajánlom, akire ráfér egy nagy
adag nevetés, bár ha olyan kis lelkisek vagytok, mint én, akkor a végét meg
fogjátok könnyezni.
Értékelés: 5*
*új
kedvenc
Tervezek még olvasni az
írótól? NANÁ, hogy igen! Hihetetlen, de
egyetlen könyve után merem állítani, hogy lett egy új kedvenc íróm! Alig várom,
hogy a másik könyvét, A suttogó ajtón
túlt is olvashassam.
KÜLFÖLDI BORÍTÓK:
Kedvcsináló idézetek:
v
– Nem ez az otthonom – vitatkozott Linus csendesen. – A városban élek.
– Ugyan már! – vágott vissza Helen. – Az otthon nem
mindig az a ház, amelyikben lakunk. Ennek a fogalomnak inkább az emberekhez van
köze, akikkel körülvesszük magunkat. Lehet, hogy nem a szigeten él, de ne
mondja nekem, hogy az nem az otthona! A buborékja, Mr. Baker! Végre kipukkadt!
Miért hagyná, hogy újra kialakuljon maga körül?
v
– Érdekes a szagod – jegyezte meg Lucy, azzal kissé
előrehajolt, és szaglászott pár pillanatig. – Mintha növény szagát érezném, de
nem olyanét, mint amik Taliának vannak a kertjében.
– Ó, igen! – vágta rá J-Bone. – Tudod, én magam
termesztem a…
– Ebből elég lesz ennyi, azt hiszem – szólt közbe
Linus. – Nem akarunk semmit sem megtudni arról, amit a szabadidejében csinál.
– Ki ez a zord pofa? – suttogta J-Bone, a fiú
szemébe nézve.
– Ő Mr. Baker – felelte Lucy szintén suttogva. –
Azért van itt, hogy senkit se égessek el elevenen a puszta gondolatom erejével,
hogy aztán kiszívjam a lelkét a még füstölgő hullájából.
– Ez nagyon ott van, kishaver! – válaszolta J-Bone
elismerő hangon, azzal feltartotta a tenyerét, mire Lucy nagy boldogan
belecsapott.
v
– De most én vagyok a főnök! – vágott vissza a fiú [Lucy],
és lebiggyesztette a száját. – Azt mondtad, úgy csinálhatom, ahogyan akarom.
– Igen, ezt mondtam – ismerte el Arthur. – De ez nem
azt jelenti, hogy elárulhatod a társaidat!
– De én titokban gonosztevő vagyok!
– Talán mindannyian lehetnénk gonosztevők –
indítványozta Chauncey.
– Azt sem tudod, hogy kell rossznak lenni! – szólt
rá Talia. – Te túl rendes vagy.
– Nem! Tudok rossz lenni! Ezt figyeljétek! –
kiabálta Chauncey, azzal ide-oda forgatta a szemét, míg végül Linusra szegezte,
és tovább beszélt: – Mr. Baker! A jövő héten nem mosom ki a ruháját.
Muhahahaha! – Hirtelen abbahagyta a gonosz nevetést, és rémülten suttogva
hozzátette: – Csak vicceltem! Kimosom! Engedje meg, kérem! Ne fosszon meg tőle!
v
– Én a Marsyas tündére vagyok – felelte furcsa,
kissé vészjósló hangon. – Ez a sziget az enyém. Maga azért tartózkodhat itt,
mert én megengedem. Jól tenné, ha az emlékezetébe vésné ezt, Mr. Baker!
– Igen, igen, persze! – válaszolta sietve Linus. –
Igazából azt akartam mondani, hogy önnel megyek, ahová csak akarja. – Nyelt
egyet, és jóval halkabban hozzátette: – A józan ész határain belül.
Ms. Chapelwhite felhorkant, tett egy lépést hátra,
és megjegyezte:
– A bátorsága viszont határtalan…
v
– (...) Az élet ritkán tisztességes, Linus. De
igyekszünk elboldogulni azzal, amink van. És megengedjük magunknak, hogy a
legjobbat reméljük. Mert az élet remény nélkül nem élet.
– Meg kell mondania nekik! Tudniuk kell, hogy ki
maga!
– Miért?
– Mert látniuk kell, hogy nincsenek egyedül! –
kiáltotta Linus, és nyitott tenyérrel a falra csapott. – Hogy a mágia ott is
létezhet, ahol a legkevésbé számítunk rá. Hogy amikor majd felnőnek, válhatnak
azzá, amik lenni szeretnének!
– És ez tényleg így van?
– Igen!
vvvvv
Nem
saját képek. Pinterest tábla: Ház
az égszínkék tengernél
The
House in the Cerulean Sea a GoodReadsen
vvvvv
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése