Ma egy meglepetés poszttal készültem nektek a Nemzetközi nőnap alkalmából. Úgy
döntöttem, hogy átnézem az évek során egyre hosszabb olvasmánylistámat, és
bemutatom nektek a kedvenc női karaktereimet! Hiszen mi mással ünnepelhetnénk
ezt a mai napot, ha nem néhány erős, bátor, leleményes, kitartó és csodálatos
női főszereplővel? Remélem, hogy kedvet kaptok 1-2 regényhez vagy sorozathoz. (Az én ajánlóimat a zárójelbe tett címekre kattintva érhetitek el. ;))
A Nemzetközi nőnapról röviden:
„A nemzetközi nőnap a nők iránti tisztelet és
megbecsülés kifejezésének napja, amelyet 1917 óta (Magyarországon 1948 óta)
minden év március 8-án tartanak. A nemzetközi nőnapot az ENSZ is a világnapok
közt tartja számon. A nőnap eredetileg a mai virágos, kedveskedős
megemlékezéssel szemben munkásmozgalmi eredetű, harcos, a nők egyenjogúságával
és szabad munkavállalásával kapcsolatos demonstratív nap volt: 1857-ben New
Yorkban negyvenezer textil- és konfekcióipari munkásnő lépett sztrájkba a
béregyenlőségért és a munkaidő csökkentésért. Manapság a különféle civil
szervezetek ezen a napon világszerte, a nők elleni erőszak, a nőket érő
családon belüli erőszak, a munkahelyi szexuális zaklatás, a prostitúció és az
egyéb, a nők ellen elkövetett erőszak formái elleni tiltakozásuknak is hangot
adnak.” – olvasható a Wikipédián.
Olyan vagyok, mint aki félálomban töltötte egész életét, s most próbálja kitalálni, hogy milyen is volt ő, mielőtt fölébredt. Milyen furcsán lassított mozgású és homályos.
Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Ennek a regénynek rendhagyó a története: először novella volt, szépirodalmi és tudományos-fantasztikus antológiáknak egyaránt kedvelt darabja, utána televízió-dráma lett belőle, s csak azután teljes jogú és méretű regény. Nem véletlen, hogy a tudományos-fantasztikus irodalom is magának követeli Keyes művét: a gyengeelméjű Charlie Gordon zsenivé operálása, majd eredeti állapotába való rohamos visszahanyatlása valóban hálás témája lehet a science fiction népszerű műfajának. De ez a regény több merőben fantasztikus témánál: mélységesen hiteles lélektani rajza egy rokonszenves személyiség fejlődésének, s a tragédiába torkolló befejezés mégsem elkeserítő, hanem felemelő: Charlie Gordon a mesébe illő pálya befutása és a végső zuhanás után is megőrzi emberi tartását, élni akarását, optimizmusát.
Ove fekete-fehér ember volt.
A felesége pedig színes. Ő volt Ove összes színe.
Fülszöveg:
v
Ove 59 éves. Saabot vezet. És megvan a véleménye
mindazokról, akik képesek Volvót, vagy pláne
valami lehetetlen külföldi márkát venni. De ennek már semmi jelentősége a történtek után… Hiszen
Ovénak már állása
sincs. Neki, akinek lételeme
a munka.
Nem sokra
becsüli ezt a komputerizált világot, ahol egyeseknek egy radiátor légtelenítése
vagy egy utánfutós tolatás is probléma. És most a szomszédai, akik ilyesféle
hasznavehetetlen alakok, mintha még össze is esküdtek volna ellene. Meghalni
sem hagyják. Pedig semmire sem vágyik jobban… Egymás után fordulnak hozzá bajos
ügyeikkel, amikben szerintük ő és csakis ő képes segíteni: hol tolatni kell
helyettük, hol szerelni, hol beteget szállítani vagy épp befogadni egy rozzant,
kóbor macskát. Mintha – különösen az a kis iráni nő a mamlasz férjével –
képtelenek lennének elszakadni attól a tévképzetüktől, hogy ő valójában jó
ember, nagy szíve van. Mit kezd mindezzel a mogorva Ove, aki kényszeres
szabálykövetésével oly gyakran vált ki szemrángást a környezetében? Végül is mi
a baja a világgal, s hogyan jutott el mostani élethelyzetéig, amely szerinte
csak egy, végső megoldást kínál? Milyen ember ő valójában, s van-e számára
kiút?
Ajánljuk
szomszédoknak, ezermestereknek és kétbalkezeseknek, morcosaknak és
életvidámaknak ezt a nagyszerűen megírt, mély emberismeretről tanúskodó, hol
nevettető, hol torokszorító történetet, amely minden idők egyik legnagyobb
könyvsikere Svédországban.
Be kell vallanom, hogy mániákus akcióvadász vagyok…
Ha még nem sejtetettétek volna, de persze előfordulhat, hogy sejtettétek, mert
akadtak erre utaló megnyilvánulásaim. (Khm... szinte mindegyik havi zárásban a
beszerzés résznél. :’D)
Mindenesetre idén eldöntöttem, hogy erős leszek, és
csak megírom, hogy mikre figyeltem fel a LÍRA nyári hőségakciójánál! Mert jó fej vagyok... Hátha nem láttátok. Ja... Persze
pihen pár dolog a virtuális kosaramban hajnal óta, DE még nem rendeltem semmit.
Hogy mit rendelnék, ha rendelnék? Alább nem csupán azokat a könyveket gyűjtöttem össze,
amiket érdekesnek tartok, hanem gondosan odaírtam a kihagyhatatlannak tűnő
ajánlatokat, illetve hogy miket akarok megkaparintani, és azt is, hogy melyikről
írtam már a blogon.
(Míg a posztot írtam, töröltek pár könyvet, amik valószínűleg kifogytak, szóval fenn áll a veszély, hogy mire rányomtok a linkekre (a könyvek címére), addigra már elkapkodták őket.)
A biztonsági őr – tiszta gestapó, ráadásul egy nő! – összefont karokkal
elém lép. – Kutya nem jöhet be – közli.
– Ez szolgálati eb.
– Maga nem vak.
– Extraszisztolés a szívem, neki pedig vizsgája van újraélesztésből.
Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Amerika keleti partvidékén egy tipikus kertvárosi
házban él egy tipikusnak korántsem mondható háromgyermekes család.
A legidősebb testvér, Jesse már a „sötét oldalon”
jár, a középső lány súlyos leukémiás, akinek életben maradásáért a két szülő
ádáz küzdelmet vív; a húg, Anna pedig – a tudomány jóvoltából – eleve azért
született, hogy genetikailag megfelelő donor legyen nővére számára. Amikor a
beteg Kate körül forgó családi élet ellen lázadó tizenhárom éves Anna beperli
szüleit, hogy önrendelkezési jogot nyerjen a saját teste fölött, minden megbolydul.
A lelki örvények egyre lejjebb húzzák a jogászból
lett főállású anyát, a tűzoltó-mentős-amatőr csillagász apát, a kényszerűen
koraérett gyereket, sőt még az Annát képviselő fiatal ügyvédet és annak
elveszettnek hitt kedvesét is.
A krízishelyzetet a népszerű írónő felváltva
láttatja a hét szereplő szemével, bravúrosan váltogatva az idősíkokat is.
Miközben egy lebilincselő, gyors léptű regény fejezetein nevethet-zokoghat az
olvasó, olyan hitelesen elevenedik meg előtte a kertvárosi otthon, a kórház, a tárgyalóterem
és a tűzoltólaktanya világa, mintha dokumentumfilmet nézne.
A végkifejlet pedig majdnem akkora meglepetéseket
tartogat, mint egy krimi.
– Azért jöttetek, hogy megmentsetek minket. Azért jöttél, hogy a királyunk légy. De árulj el nekem valamit, Quentin! Hogy is remélheted, hogy megmentesz minket, amikor még saját magadat sem tudod megmenteni?
Fülszöveg:
❖
A többi fiatalhoz hasonlóan Quentin Coldwater sem hisz a varázslatokban egészen addig, míg egy zártkörű és titkos egyetem hallgatója nem lesz New York egy eldugott részében. S noha a tanulás évei úgy telnek, mint bárhol máshol – barátokra tesz szert, rendszeresen lerészegedik, majd idővel lefekszik valakivel, akibe beleszeret –, a titkos tudás örökre megváltoztatja őt. Kitűnően sajátítja el a modern varázstudományt, ám a szíve mélyén mindig is vágyott nagy kalandot és boldogságot nem kapja meg hozzá. Egy nap a barátaival azonban felfedeznek valami hatalmasat, ami mindent megváltoztathat.
A varázslók komor történet a felnőtté válásról, második esélyekről és arról, hogy ha valamit nagyon görcsösen akarunk, akkor talán soha nem kapjuk meg. A könyv a 2009-es megjelenését követően hatalmas vitát váltott ki és nagyon megosztotta a fantasy műfaj kedvelőit – vannak, akik nem is hajlandóak ekként tekinteni rá, hanem kortárs regényként kezelik –, de emiatt csak többen és többen olvasták el. Végül óriási siker és New York Times Bestseller lett, többek közt George R. R. Martin, John Green, Audrey Niffenegger és William Gibson is rendkívüli elismeréssel méltatta, ráadásul a folytatásokkal a szerző végleg lefektette a 21. századi fantasy alapköveit.
A témához tartozó bejegyzések a „mini-könyvklub”
címke alatt elérhetőek.
– Az emlékek őrzésében nem a fájdalom a
legrosszabb – folytatta az örökítő –, hanem az egyedüllét. Az emlékek arra
valók, hogy az emberek osztozzanak rajtuk.
Fülszöveg:
❖
A 12 éves
Jonas olyan világban él, melyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak,
nincsenek kábítószerek, a családok életében is teljes a harmónia. Ezt a
tökéletesnek tűnő világot a bölcsek tanácsa vezeti. Ők azok is, akik a
tizenkettedik évüket betöltött fiúk és lányok egész életre szóló pályáját
kijelölik egy évente megrendezett ceremónián. Történetünk hősét valami egészen
egyedi feladatra tartják alkalmasnak. Miközben egy különös öregember felkészíti
őt hivatása betöltésére, Jonas előtt feltárul, milyen titkok lapulnak az őt
körülvevő világ békéje mögött. A fiú vakmerő tettre szánja el magát…
Korábban már írtam a blogon < Lois Lowry: Az emlékek őre > című könyvéről, amit elérhettek a címére kattintva. Először 2014-ben olvastam ezt a regényt, aztán nemrég (2016. januárjában) a végére értem az egész tetralógiának. Kizárólag a Mini-Könyvklub miatt vettem kézbe megint, mert kellett egy újraolvasás és egy új poszt a könyvklubhoz, így született meg ez a bejegyzésem. Különös érzés volt újraolvasni úgy, hogy ennyi mindent tudok… Tudom, hogy hol van a
Máshol, milyen egy szülőanya élete, milyen más közösségek találhatóak meg az „egyenlétet”
választón kívül és azt is tudom, hogy mi történik Jonas-szal meg Gabe-el. Mégis
torokszorító élmény volt újraolvasni… Nem bánom, hogy nem adtam túl a könyvön
az elmúlt két évben.
Egyébként
az a vicces, hogy sikerült ismét kiborulnom azon, hogy az Örökítőnél ott van
egy rakás könyv, de Jonast tulajdonképpen marhára nem érdekli és csak az
emlékekkel foglalkozik… Mármint nem ez a vicces, hanem az, hogy újraolvastam az
eredeti ajánlómat, amiben szintén kiborultam ezen… Ez van, úgy néz ki, hogy ilyen vagyok! =^.^=
Szerintem:
Érdekes olvasásélmény ez a regény, mindig képes újat mondani. Most döbbentem csak rá, hogy
lényegében az egyhangú és fekete-fehér világot állítja szembe a színessel… és
ennyi. EBBŐL építkezve, ennyiből elindulva megírta Lowry ezt a történetet, ami
attól függően csábít vagy taszít, hogy éppen milyen az olvasója lelkiállapota.
Döbbenetes.
Szoktam ajánlgatni másoknak ezt a regényt, mert akár akarja az ember, akár nem – megérinti
a téma. Lehet utálni, lehet keresni a logikátlanságait és hiányosságait, de
amire kell, arra rámutat, és az ember elkezd kattogni a dolgon.
A
belőle készült filmért nem vagyok oda, bár a színészek rendben voltak, de erről
már írtam a fent említett Mozizó-bejegyzésemben…
Nekem a regény tökéletesen átadta a gondolatait, a film csupán egy felturbózott
hollywoodi izébigyó (akciófilm?) lett, aminek marha jó a képi megvalósítása.
Nem éreztem szükségesnek a változtatásokat, mindazonáltal nem rossz sztori,
csak adaptációnak förtelem.
A
karakterek és a helyzetük nagyon ki van találva: se több, se kevesebb nincs köréjük
írva, mint ami a Szürke Egyenlét megértéséhez szükséges.
Ott van
Jonas, a főszereplő, aki a családja 1. gyeremeke. Fiú, vagyis A-nemű…
rácsodálkozó, szorongó, érdekes és szerethető gyerek. Nem szabályszegő típus,
hanem tipikus „jó gyerek” – az a fajta, amilyen csak egy kiegyensúlyozott
családban nevelkedhet.
Két
barátja van: egy fiú (Asher) és egy lány (Fiona). Asher a közösségből kicsit
kilógó, kicsit hebehurgya gyerek mintapéldánya, akinek a történetén keresztül
megismerjük a helyes nyelvhasználat fontosságát és a közösség nevelési
módszereit. Fiona meg egy kedves, gondoskodó, szintén naiv lánybarát, aki a kamasz
fiúból furcsa érzelmeket vált ki.
Asher, Fiona és Jonas
Jonasnak
van egy fiatalabb B-nemű testvére, mert minden normális családba kell egy fiú
meg egy lány… általa ismerjük meg az éves ünnepségek velejáróit, a fiatalok
felhőtlenebb bolondozásait.
Jonas
szülei is mintapéldányok, ugyanis tökéletes példák arra, hogy az egyenlétben nem a nemek számítanak,
hanem az egyéni kompetenciák (értsd: a képességek és a készségek együttese) egy
munka kijelölésekor. Az Anya dolgozik magasabb beosztásban, ő dolgozik este is
és úgy általában övé a családban a komoly, a felvilágosító szerepkör. Az Apa
jobban szeret a gyerekekkel foglakozni (dajkáló) és felnőttként se átall
játszani velük. Érzékenyebb, engedékenyebb, mint az Anya.
Jonas és a családja
Az
Örökítő… Jonas a számára kijelölt pozíció kapcsán kerül kapcsolatba az idősnek
tűnő férfival, aki viszont mindent megkérdőjelez, ami Jonas a közösségben
megszokott és megtanult. Kivételes személyiség, színfolt ebben a sivár, szürke
világban.
Hogy lehet az, hogy valaki nem tud
beilleszkedni?
A
közösségben minden problémára megkeresték a legtökéletesebb megoldást, és
mindenkinek a helyét a lehető legkörültekintőbben határozták meg.
Ajánlom, mert…
Ez az
utópia – disztópia regény olyan, hogy nem tudsz róla általánosságban beszélni,
mert a legmélyebb lényedet fogja megérinteni. Magányos vagy? Munkát keresel, de
kilátástalannak tűnik? Közel a nyugdíj, de nem tudod, hogy fogsz megélni?
Gyerek vagy, aki nem tudja eldönteni, mi lesz, ha nagy lesz? Akkor valószínűleg
minden álmod egy olyan közösség, ahol bevezették az egyenlétet… Nyomasztó emlékek nélkül, kiutalt házastárssal, testhez
illő állással, jó kis kecóval, pénz nélkül, teljes körű ellátással… Csábító
felvetés. Milyen lenne, ha egy ilyen közösségben kéne élnünk? Mi szól ellene?
Nagyon
ajánlom a könyvet, mert elképesztő, milyen szinten belebújik az ember bőre alá…
Egyébként nálam kedvfüggő, hogy épp egyetértek-e a könyvbéli „egyenlét”
gondolatával vagy felháborítónak találom ezt a gondosan szabályozott,
kiegyensúlyozott világot. Engemet újra és újra sokkol ez a történet, ahányszor
csak eszembe jut, de alkalomadtán érdemes mérlegre tenni az életünket.
Hallgatta a haldokló emberek, állatok
hörgéseit – és megtanulta, mi a háború.
Ez egy elgondolkodtató regény
Bírom
ezt a könyvet, ezt a disztópiát a maga behatároltságával, mert sok kérdést vet
fel. Olyan kérdéseket, amik magunktól nem nagyon jutnak eszünkbe, de nem is
tudunk rájuk azonnal felelni – vagy ha mégis megtesszük, akkor mélyen magunkba
nézve rádöbbenünk, hogy nem ilyen egyszerű…
► Van-e
bármi jó az emberek erőteljes érzelmeiben?
►
Megérné-e feláldozni a szerelmet és a vágyat, ha eltűnne velük együtt a harag,
a gyűlölet és az irigység is – és emiatt abbamaradnának a harcok, nem lennének
viszályok?
► Jó-e a
gyereknek, ha a saját (akár hozzáértő, akár inkompetens) szülője neveli fel egy
éhezéstől / bánattól / háborúktól / gyilkosságtól sújtott világban, ha
nevelhetné egy gondosan párba rakott, egymást kiegyensúlyozó és munkájukban - illetve
egész egzisztenciájukban - elégedett Apa-Anya páros (vérségi kötelék nélkül)
egy tökéletes világban?
►
Érdemes lenne-e feláldozni a személyes, a családi, illetve az egyéb ünnepeinket
azért, hogy évente csupán egyszer, a közösséggel együtt ünnepeljük meg az év
múlását?
► Nem
jobb-e, hogy egy maroknyi ember ennyire figyel a gyermekekre, hogy azok a
lehető legjobban a hozzájuk illő munkát találhassák meg anélkül, hogy hónapokat
vagy éveket kéne munkanélküliként tölteniük?
Ajánlom:
mindenkinek!
Azt
hiszem, hogy alkalomadtán jó, ha magunkba nézünk és a könyv kapcsán felállítjuk
a magunk Pro és Kontra dolgait az életünk kapcsán. Ha én irodalomtanár lennék,
100%, hogy kötelezővé tenném ezt a könyvet…
Ma egy meglepetés poszttal készültem nektek a Nemzetközi nőnap alkalmából. Úgy
döntöttem, hogy átnézem az évek során egyre hosszabb olvasmánylistámat, és
bemutatom nektek a kedvenc női karaktereimet! Hiszen mi mással ünnepelhetnénk
ezt a mai napot, ha nem néhány erős, bátor, leleményes, kitartó és csodálatos
női főszereplővel? Remélem, hogy kedvet kaptok 1-2 regényhez vagy sorozathoz. (Az én ajánlóimat a zárójelbe tett címekre kattintva érhetitek el. ;))
