„Ádám
a teremtés óta folyvást csak más és más alakban jelent meg, de alapjában
ugyanazon gyarló féreg maradt a még gyarlóbb Évával oldalán.”
- Madách Imre
Fülszöveg:
✮
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWPKNAN_wpBbYmqWQhvL2-Lu1L-0EaSuUiLGljrRPI9g6VdAejiaKj0QsXrJEfOiSPicDwCLGSJvBE-xQUdy4HNzi-XfXuy9LYPhbs6SussyMbW1RWsEH6-UX3dKFy78c0G4BciJGZycE/s1600-rw/covers_120527.jpg)
A Tragédia színeiben Madách (a
lírai hős, Ádám, illetve kalauza, Lucifer szemén keresztül) végigvezet a
biblikus és földi világtörténelem művészi szándékai szerint kiemelt és
értelmezett „nagy pillanatain”, s látnia kell: az emberiség kiemelkedő alakjai
új meg új eszmékkel, hanyatló s megújuló erkölcsi felbuzdulással küzdenek az
emberiség tökéletesedéséért, a jobb sorsért, az mégis bukásból bukásba hanyatlik.
A földi történelem vége pedig magának a Földnek és egyúttal lakóinak teljes
tönkremenetele. Látomásai hatására Ádám úgy dönt, nem érdemes az életre és
már-már eldobja azt magától; társa, a gyermekük megfoganását megjelentő Éva
szavára, valamint az Úr biztatására úgy dönt – bár továbbra is kételyek
mardossák – vállalja a küzdelmet, amit az egyes ember és az egész emberiség
sorsának beteljesítése jelent.
✮
Eredeti megjelenés éve: 1862
Olvasott
kiadás: Szépirodalmi, Budapest, 1956 / 268
oldal
✮