Madách Imre: Az ember tragédiája

„Ádám a teremtés óta folyvást csak más és más alakban jelent meg, de alapjában ugyanazon gyarló féreg maradt a még gyarlóbb Évával oldalán.”

- Madách Imre

Fülszöveg:

✮

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz. 

A tizenöt színből álló költemény első három színe (I. A mennyekben, II. A Paradicsomban, III. A Paradicsomból kiűzetve) és az utolsó szín (XV. A Paradicsomból kiűzve) keretbe foglalják a köztük lévő tizenegyet. Ezért az első három és az utolsó színre Keretszínekként vagy Biblikus színekként, míg a közrefogott tizenegy színre Történeti színekként szokás utalni.

A Tragédia színeiben Madách (a lírai hős, Ádám, illetve kalauza, Lucifer szemén keresztül) végigvezet a biblikus és földi világtörténelem művészi szándékai szerint kiemelt és értelmezett „nagy pillanatain”, s látnia kell: az emberiség kiemelkedő alakjai új meg új eszmékkel, hanyatló s megújuló erkölcsi felbuzdulással küzdenek az emberiség tökéletesedéséért, a jobb sorsért, az mégis bukásból bukásba hanyatlik. A földi történelem vége pedig magának a Földnek és egyúttal lakóinak teljes tönkremenetele. Látomásai hatására Ádám úgy dönt, nem érdemes az életre és már-már eldobja azt magától; társa, a gyermekük megfoganását megjelentő Éva szavára, valamint az Úr biztatására úgy dönt – bár továbbra is kételyek mardossák – vállalja a küzdelmet, amit az egyes ember és az egész emberiség sorsának beteljesítése jelent.

✮

Eredeti megjelenés éve: 1862

Olvasott kiadás: Szépirodalmi, Budapest, 1956 / 268 oldal

✮

Szerintem:

✮

Ha megkérdezik tőlem, hogy melyik volt a kedvenc kötelezőm, akkor egyből rávágom, hogy Az ember tragédiája. Sajnos csupán maroknyi ismerősöm érti meg, hiszen olvasta és szintén szerette – a legtöbben hasonló ellenszenvvel viseltetnek iránta, mint általában a kötelezők iránt. Muszáj könyv, jah, muszáj utálni!

Tudom, hogy nem hangzik jól, de az egyetlen emészthető és szívfacsaróan szép kötelező, ami csak eszembe jut… Persze, nem emlékszem túl sokra, csak a keserű szájízre, ami utánuk maradt a számban…

Titok - a kedvenc részem az, amikor a Tudóssal beszélnek a 12. színben és Lucifer beszól egy pajzánt:

„Nagyon vénűl az ember, hogyha már

Lombikhoz tér, midőn organizál.”

Persze több hasonló perverz poén is fellelhető a műben, ha valaki nem csupán a száraz-szánalmas „Ádám és Éva luv4ever” –sztorit figyeli, keresi.

Az ember tragédiáját ennyi év múltán is előveszem, átmerengem és sokadszor is szépségesnek, vigasztalónak, humorosnak találom. A színek zseniálisan kitaláltak, jól elhelyezettek (már amelyik, persze), a sorsok, amelyekbe Ádám és Éva élete beleszövődik érdekes. A kedvenceim mégis azok, ahol Lucifer beszél, szónokol, humorizál… Szeretem!

Értékelés: 5

Az egyes színek röviden:

✮

Mindig friss szemmel igyekszem olvasni, pedig pont tudom, hogy mikor írja bele magát az író – például a megcsalós asszonynál. Most roppant gonosz leszek és kissé kifigurázom a kedvencem, mert így tartja kedvem. Leszögezném, hogy a könyvön érződik, férfi írta – a Nő szíve hűlt ki a korok során, a Nőnek nem volt elég már csupán a szerelem. Viszont Ádám utazgatott egy „baráttal” ezer éveken át, míg a másik szintén almába harapó átszenvedte az életeket…

Kedvenc: Lucifer, 

Ádám: papucsállatka, 

míg Éva számomra egy egyre elégedetlenebb dög.

Mire tanít ez a könyv? 

1) Pofa be, harapd az almát és sprint a másik fához. 

2) Egy nőnek csak ideig-óráig elég, ha Ádámja mellett Évának érezheti magát… aztán hamarosan új Ádámot keres magának.

Egyiptom – Ádám, mint Fáraó

Mit tanít? A rabszolgáknak kell az úr.

Athén – Ádám, mint Miltiádész

Mit tanít? Az úr ne legyen szolga. (Továbbá ha nincs otthon a macska, cincognak az egerek.)

Egyébként szeretem ezt a színt, mert ugye szeretem a görög (és római) több istenhitet, mitológiát.

Róma – Ádám, mint Sergiolus

Agyalágyult hedonisták színe, akik nem tudják: mi a pajzán dal és hogy a hullákat nem kéne csókolgatni. <számomra felesleges szín>

Konstantinápoly – Ádám, mint Tankréd

Mire tanít? Ha a szerelem bekopog Ádámhoz, akkor az eldob minden keresztet, bezzeg Éva!

Szeretem ezt a színt, de nem csak a boszorkányok miatt, hanem mert haláli, ahogy Helene fel akarja szedni Lucifert!

 

Prága – Ádám, mint Kepler

Mire tanít? Hiába a szerelem, Éva mégis félrelépett. Nem is értem miért, talán unalomból vagy megfelelni vágyásból.

Párizs – Ádám, mint Danton

Zagyva rész, két Évával és egy elég béna (értsd: férfiatlan, töketlen) Ádámmal.

Prága – Ádám, mint Kepler

A második párgai színt szeretem nagyon, mert izgalmas dolgokról beszélget Kepler a tanítvánnyal. Ez olyan szín, amit néha fel-fellapozgatok átolvasni.

London – Ádám, mint öregedő önmaga

Itt már Éva nem érzi az ősidőktől való vonzást Ádámhoz, ami miatt újra és újra összekerülnek a korok során. Éva kifejezetten elutasító, ugyanakkor pénzhajhász. Ez a szín a legérdekesebb társadalomkritikai szemszögből.

Jövő vagy Pokol, ahogy tetszik – Ádám, mint öregedő önmaga

Egy posztapokaliptikus jövőképben állunk és egy okoska tudóssal beszélgetünk a jelenről. Jó kis sci-fi, mi? Igazából imádom ezt a színt is, szintén újraolvasós jelenetekkel teli. Ugyanakkor kicsit emlékeztetett Az emlékek őre című könyvre a gyerekekkel kapcsolatos rész.

Az Űr - Ádám, mint öregedő önmaga

Tipikusan az a szituáció, amire azt szokás mondani, hogy „Aki hülye, az haljon meg.” – de szegény Lucifer hiába próbálkozik és hiába súg komisz dolgokat Ádám fülébe, elszámolta magát.

A Jövő jégsivataga – Ádám, mint öregedő önmaga

Mi a helyzet a világvége utáni időkkel? Lucifer megmutatja Ádám, hogy igazán kétségbe ejtse és az végre meg akarja ölni önmagát.

A kezdetek – Ádám, mint Paradicsomból kiűzött önmaga

Lucifer nyer, Ádám öngyilkosságra készül, de az örök Nő közbeszól! Hasonló a történet kezdetéhez, megint szóhoz jut az Úr és dalol az Angyalok kara. Vége.

Érdekesség - Antikvár kiadások:

✮

Igazából nagyon szeretem a szép borítókat, de ha lehetőségem van egy keményborítós, antikvár példányt beszerezni a könyvből, akkor könnyű szívvel cserélem le a meglévő új kiadást!

Idén több könyvvel is szerencsém volt! Amelyikről már írtam a blogon, azoknál zárójelben ott a blogos link. Sikerült beszereznem innen-onnan keményborítós és meglehetősen idős példányban: Philip Pullman: Északi fény (blog), Lois Lowry: Az emlékek őre (x), Jane Austen: A mansfieldi kastély, Charlotte Brontë: Villette, Jane Austen: A klastrom titka, Jane Austen: Meggyőző érvek, Emily Brontë: Üvöltő szelek és Charlotte Brontë: A lowoodi árva & Jane Eyre (x).  

Link a versenyhez - és itt szavazzatok rám: LINK! :)

Aki szeretne az enyémhez hasonló antikvár kiadásra szert tenni, megveheti az Antikvarium.hu-n: Az ember tragédiája keresés eredményeit itt érhetitek el, itt pedig Madách Imre további műveit. Nekem ez a verzió van meg (többek között): Madách Imre: Az ember tragédiája, Szépirodalmi kiadó 1956. Ez a kiadás Waldapfel József tanulmányával indít és bár többször, többféle kiadását is olvastam a könyvnek – ez az első, ahol találkoztam ezzel a bevezetéssel.

Idézetek:

✮

Miért is vonz az a kéj Tantalusként,

Ha Herculesnek ereje hiányzik,

Ha Proteusként nem változhatunk,

S egy megvetett rab, kínos hét után

Oly órát élvez, millyet hasztalan

Ohajt ura. – Vagy a gyönyör csak egy

Ital viz-é hát a meglankadottnak,

S annak halál, ki habjaiba dűl?

- Ádám, 6. szín

✮

Míg létez az anyag,

Mindaddig áll az én hatalmam is,

Tagadásul, mely véle harcban áll.

S míg emberszív van, míg eszmél az agy,

S fennálló rend a vágynak gátat ír,

Szintén fog élni a szellemvilágban

Tagadásul költészet és nagy eszme.

- Lucifer, 11. szín

✮

Az emberkebel

Korlátot kíván, fél a végtelentől,

Belterjében veszt, hogyha szétterül;

Ragaszkodik a múlthoz és jövőhöz;

Félek, nem lelkesűl a nagyvilágért,

Mint a szülők sírjáért lelkesült.

- Ádám, 12. szín

✮

Miért is kezdtem emberrel nagyot,

Ki sárból, napsugárból összegyúrva

Tudásra törpe, és vakságra nagy.

- Lucifer, 15. szín

✮✮✮✮

A képek a „Random Pictures For My Blog” nevű Pinterest táblámról származnak. 
A könyv a MEK-en is elérhető.

Különböző kiadások borítói a GoodReads-en és a Molyon!

✮✮✮✮