Köszönet a recenziós példányért az írónőnek, Methis Arechin-nek!
– (…) Érti? Mintha…
ez számukra valamiféle játék lenne. Mintha mi lennénk a társasjátékukban a
bábok, akiknek lépkedni kell, de úgy nem érdekes a dolog, ha az egyik bábu
egyszer csak nem hajlandó a következő kockára lépni.
◈
Az a rohadt golyó.
Hányszor akarta kitépni a szívéből, hogy megszabaduljon tőle.
Tudta, hogy akkor meghal, mégis ki akarta szedni, mert inkább a halált
választotta volna, mint ezt.
Mostanra ez is elmúlt. Hozzászokott a kis gömbhöz, és az
itteni létezéshez. (Mert ez nem élet, az erre az állapotra nem a megfelelő
kifejezés. Ez csak valamiféle létezés, amivel muszáj sodródni.)
Az ételhez. A zavaros löttyhöz. Még a szemben ülő ronda képű
öregasszonyhoz is, aki ugyanazt csinálta, mint ő. Semmi ingerkeltő nincs a
mozdulataiban, mintha csak egy tükörbe bámulna bele, mikor ránéz.
Kikötni vagy feltépni, lehúzni, félretenni, a gombokkal nem
kell törődni. Olyankor a ruhát (inget, nadrágot, akármit) széttépni, hagy
repüljenek a gombok szanaszét, mert azokra nincs idő.
Nem szokta megnézni, mennyi van még hátra a felöltözött
hullákból (hisz azok úgysem fogynak el soha) de most, valami mégiscsak arrafelé
vonzotta a tekintetét. Egy surranás? Egy mozdulat? Egy libbenés?
|
Könyv információk:
Publio,
2016
270 oldal · e-könyv
ISBN: 9789634246749
|
Megvásárolható ITT:
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

