Oldalak

2026. november 2., hétfő



Csáki Judit: Alföldi - Rajtam nem múlt | Blogturné Klub könyvajánló

  


Tartsatok velünk ezen a különleges turnén, ahol Csáki Judit színházkritikus által ismerkedhetünk meg a magyar kulturális élet megkerülhetetlen alakjával, Alföldi Róberttel, aki egyszerre színész, rendező, színházigazgató, „celeb” (bár ő tagadja), illetve az egyik leghitelesebbnek tartott és töretlen népszerűségű magyar művész. Az Open Books gondozásában megjelent kötetben nemcsak Alföldi Róbert beszél munkásságáról, de kritikusok és művészek is megszólalnak. 

 

 

Csáki Judit: Mit gondoltál magadról a főiskolán?

Alföldi Róbert: Azt, ami lett. Ami lettem. Azt. Figyelj, én kurva sokat melóztam. Mindent elkövettem, hogy rajtam ne múljon. Hogy mindent, amit lehet, megtanuljak, és ami rajtam múlik, azt én mind megtegyem. És hidd el, ezt nem teszi meg mindenki, még ott, a főiskolán sem.

 




Alföldi Róbert évtizedek óta a magyar kulturális élet megkerülhetetlen alakja: színész, rendező, színházigazgató, „celeb” (bár ő tagadja), az egyik leghitelesebbnek tartott és töretlen népszerűségű magyar művész. Csáki Judit színházkritikus faggatja őt személyes és szakmai múltjáról és jelenéről, színészi és rendezői énjéről, műhelytitkokról, a kulturális környezetről és a világról, amelyben élünk. A kötetben megszólalnak más szakemberek is: kritikusok és színházművészek idézik fel Alföldi eddigi pályáját. Az olvasó is felelevenítheti saját élményeit, és remélhetőleg néhány kérdésére is választ talál a kötetben.


„Egyetlen emberi élet sem nyitott könyv, de Alföldi Róbert megengedi, hogy Csáki Judit belelapozzon az övébe, megmutassa szakmai és személyes útjának kanyarjait. Mindez tanulságos lenyomata a jelennek és közelmúltnak.” – Tompa Andrea


„Sokszor szemérmetlenül mélyre mennek, és minél mélyebbről emelnek ki valamit, az annál valóságosabbnak tetszik. A legjobb percekben mintha egy valódi dráma remekül megírt dialógusait olvasnánk.” – Závada Pál


„Kevesen tudják ezt a sprőd-laza társalgást ilyen könnyedén és komolyan művelni, mint e könyv szereplői. Mondanám, hogy szinte mellesleg teszik ezt, de nem, mivel a színházcsinálás, a színházról való gondolkodás az életük, a szenvedélyük, sőt a mesterségük. Nagyon lehet, de nem kell velük egyetérteni, hisz olykor ők sem, egymással sem, ám hitelük, súlyuk megkérdőjelezhetetlen.” – Parti Nagy Lajos

 

Könyv információk:

 

Eredeti megjelenés éve: 2023

OPEN BOOKS, Budapest, 2023

432 oldal · keménytáblás · 

ISBN: 9789635723010

 

Műfaj/zsáner: színház, ismeretközlő irodalom, életrajz/memoár

◈

WEBÁRUHÁZ

BELEOLVASÓ

BLOGTURNÉ KLUB

MOLY.HU

◈

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Szerintem…

 

Bár a színház még csak 10-12 éve szippantott be igazán, valahogy Alföldi Róbertet mégis nagyon kedveltem és mindig ott volt valahol, elkerülhetetlenül. Az újságban, a tévében, az interneten. Szerettem a megszólalásait, mert valahogy úgy éreztem, hogy egyenes és őszinte még akkor is, amikor átlép egy témán. Mindig kíváncsi voltam rá, de nem úgy, ahogy sokan: sosem érdekelt, ki kivel, hol és mikor. Nagyon szerettem a beszélgetéseit másokkal, szóval kíváncsi lettem, milyen amikor egy barátjával beszélget, és milyen könyv születik a beszélgetéseikből.

 

Cyril Gely: Diplomácia | Fotó: Gordon Eszter | 2018, Rózsavölgyi Szalon

A Rajtam nem múlt egy interjúkötet: egy színházi ember és egy kritikus kérdezz-felelekéből és emlékidézgetéséből áll. A központi téma Alföldi Róbert élete és pályája, amiről Csáki Judit nem csupán Robit, de Gabnai Katalin kritikust, Fodor Tamás színészt, Ascher tamás rendezőt és Nánay istván újságírót is meginterjúvolja. A hangvétele változatos, de őszintének és szókimondónak éreztem minden megszólalót, minden választ. Ez nem a mismásolások könyve, és igen, akadnak benne csúnya szavak. Persze abszolút indokoltan…

Például:

 

 

Cs.J: Menjünk tovább. Rigoletto. Armel-produkció volt.

A.R.: Úristen! Rigoletto! Akkorát buktam vele, mint még soha életemben! Úristen, de szar volt!

Cs.J: Hinnem kell neked, nem láttam.

A.R.: Borzasztó ilyen szőrös tökű unott cseh és szlovák operaénekesekkel modern színházat csinálni. Rémisztő szar volt.

Cs.J: Szenvedsz ilyenkor?

A.R.: Jaj, nagyon.

 

 

Csáki Judit szerintem jókat kérdezett, és nagyon bírtam, hogy elfért a beszélgetésükbe, hogy Alföldi Róbert néha simán közölte, hogy „Lépjünk” vagy „Lapozzunk”, ha valamelyik témát kimerítette vagy eleve nem akart belemerülni. Nem lettek dagályos monológok (nem is szeret monologizálni, ahogy a kötetből kiderült), nem lettek üresjáratok, érződött, hogy kihasználták a nehezen összeegyeztetett idejüket.

 

Csehov: Három nővér | Fotó: Gordon Eszter | 2010, Nemzeti Színház

Kezdjük egy kicsit messziről: én elég furán vagyok bekötve, ugyanis nem szoktam mások (akár ismert emberek, akár nem) magánéletében kutakodni, a szívfájdalmaikon csámcsogni, így csodásan elvagyok azzal, ha egy embert a megnyilvánulásai, a felvállalt (köz)ügyei vagy a tettei alapján ismerhetek és szerethetek. Alföldi Róbert csodálatosan privát életet él, sosem hallottam kalandozásairól vagy magánéleti botrányairól, ami miatt különösen tiszteltem mindig. Ezáltal számomra az a kötet rengeteg új információt tartalmazott – és félreértés ne essék, nagyon felületesen beszél a szerelmi életéről, csak semmi sztárpletyka!

Amennyire magának való és zárkózott embernek körvonalazódik, annyira nyíltan és egyszerűen mesél dunapataji gyerekkoráról, féltestvéreiről, a szentesi gimnazista éveiről és arról, hogyan került a színész pályára, illetve arról, hogy fogadta* ezt a családja. *(A kedvenc idézetem ennek kapcsán: „A szeretet ugyanis elfogadás.”) Elképesztő volt olvasni, ahogy élete nagy bukásairól beszél, a szerelem munkáiról, a munkatársairól, a Nemzetiben töltött évekről, de akár a mindennapjairól, ahogy a kedvenc zöldségeséhez jár vagy paradicsomot főz be. Sikerült még jobban a szívembe lopnia magát, mert ő is szorong, bukik, csalódik, tovább lép, küzd, elkeseredik, mint mi, mindannyian. Sajnálom, hogy a legijesztőbb dolgok, amiket vele kapcsolatban a „komoly színházak” fel tudnak hozni az, hogy „szabad ember”, „nagy kockázat” és „nem lehet kiszámítani”, de szerintem sokkal jobban járt a magánszínházakkal, akik hagyták/hagyják szárnyalni…

 

Alföldi Róbert érdekes alak, intelligens és izgalmas. Szeretem, hogy képes egyszerre „celeb” lenni és nem kipakolni a szerelmi életét a világ elé. Számomra szimpatikus a magánya, az embersége, de még a magának valósága és a zárkózottsága is. Sajnálom, hogy élőben csak egyszer sikerült látnom színpadon (Rózsavölgyi Szalon ~ Cyril Gely: Diplomácia – volt nálunk vendégszerepelni a MIKRO Fesztiválon a darab 2024-ben), de szerencsére tévében többször volt hozzá szerencsém. (Még abban a rémes Cicaverzumban is imádtam a játékát.)

 

Csehov: Három nővér | Fotó: Gordon Eszter | 2010, Nemzeti Színház

Összességében

 

Informatív kötet, nagyon jól összeállítva, tele csodás gondolatokkal és nyers, őszinte megnyilvánulásokkal. Elképesztő érzés volt úgy olvasni, hogy szinte hallottam a hangját a válaszainál! Csak arra tudtam gondolni, hogy bár jobban el lennék eresztve és még több olyan darabot láthatnék, amiben szerepel vagy rendezett…

A kötetet jó szívvel ajánlom színházrajongóknak, Alföldi Róbert kedvelőinek és mindenkinek, aki szeret színészek-rendezők életútjáról olvasni. Jól összeállított, gondosan szerkesztett könyv.

 

Értékelés: 4,5

 

Idézetek a könyvből:

◈

Csáki Judit: Igen, egy színház olyan, mint egy tengerjáró hajó, lassú mozgású, idő kell, míg irányt vált. Csak leépíteni, lerombolni könnyű. Mint látjuk. Egyébként téged mennyire befolyásol, ha valakit jól ismersz civilben, és még szereted is? 

Alföldi Róbert: A munkában? Semennyire.

◈

Cs.J.: És nincs köze a melegségnek ahhoz, hogy egyedül vagy? Hogy nehezebb stabil partnert találni?

A.R.: Nincs. Hiszen sok heteró is egyedül van. Színészek, színésznők, rendezők. Tudod, minek van szerepe az egyedüllétben? A pályának. Annak.

◈

Cs.J.: A szorongás. Attól vajon, hogy elrontasz valamit? Hogy hibázol? Te is szorongsz? 

A.R.: Az a nagyon nehéz ebben, hogy nem tudom megfogalmazni, mitől szorongok. Attól nem, hogy elszúrok valamit. Attól sem, hogy elfelejtem a szöveget. És nem azért, mert nem szúrok el semmit, vagy mert sosem felejtem el a szöveget, csak ezektől nem szorongok. 

Cs.J.: Hát akkor mitől? 

A.R.: A helyzettől. Attól, hogy bemész, és néznek. És nem leszel elég jó. Valahogy nem leszel odavaló. Érted? 

Cs.J.: Nem.

◈

Az a prekoncepcióm, hogy a beszélgetések révén demonstrálom, hogy aki színházcsinálásra adja a fejét, és még tehetsége és szerencséje is van hozzá, annak esetleg szép és gazdag szakmai élete lesz, és alighanem nehéz magánélete. Mert miként ezt a szakmát nem reggel nyolc és délután öt óra közt gyakorolják, úgy a munka többi aspektusa is természetellenes, de legalábbis fájón elüt attól, amit normálisnak szoktunk mondani.

 

◈ ◈ ◈ ◈ ◈

Nem saját képek – Gordon Eszter fotói.

◈ ◈ ◈ ◈ ◈

 

 

BLOGTURNÉ ÁLLOMÁSOK:

 

[BLOGTURNÉ KLUB]

10.28 Szembetűnő

11.01 Könyv és más

11.02 Hagyjatok! Olvasok!

 

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése