Tartsatok velünk ezen a különleges turnén, ahol Csáki Judit színházkritikus által ismerkedhetünk meg a magyar kulturális élet megkerülhetetlen alakjával, Alföldi Róberttel, aki egyszerre színész, rendező, színházigazgató, „celeb” (bár ő tagadja), illetve az egyik leghitelesebbnek tartott és töretlen népszerűségű magyar művész. Az Open Books gondozásában megjelent kötetben nemcsak Alföldi Róbert beszél munkásságáról, de kritikusok és művészek is megszólalnak.
|
Csáki Judit: Mit gondoltál magadról a
főiskolán? Alföldi Róbert: Azt, ami lett. Ami lettem. Azt.
Figyelj, én kurva sokat melóztam. Mindent elkövettem, hogy rajtam ne múljon.
Hogy mindent, amit lehet, megtanuljak, és ami rajtam múlik, azt én mind
megtegyem. És hidd el, ezt nem teszi meg mindenki, még ott, a főiskolán sem. |
|
|
Alföldi Róbert évtizedek óta a magyar kulturális élet megkerülhetetlen alakja: színész, rendező, színházigazgató, „celeb” (bár ő tagadja), az egyik leghitelesebbnek tartott és töretlen népszerűségű magyar művész. Csáki Judit színházkritikus faggatja őt személyes és szakmai múltjáról és jelenéről, színészi és rendezői énjéről, műhelytitkokról, a kulturális környezetről és a világról, amelyben élünk. A kötetben megszólalnak más szakemberek is: kritikusok és színházművészek idézik fel Alföldi eddigi pályáját. Az olvasó is felelevenítheti saját élményeit, és remélhetőleg néhány kérdésére is választ talál a kötetben. „Egyetlen emberi élet sem nyitott könyv, de Alföldi Róbert megengedi, hogy Csáki Judit belelapozzon az övébe, megmutassa szakmai és személyes útjának kanyarjait. Mindez tanulságos lenyomata a jelennek és közelmúltnak.” – Tompa Andrea „Sokszor szemérmetlenül mélyre mennek, és minél mélyebbről emelnek ki valamit, az annál valóságosabbnak tetszik. A legjobb percekben mintha egy valódi dráma remekül megírt dialógusait olvasnánk.” – Závada Pál „Kevesen tudják ezt a sprőd-laza társalgást ilyen könnyedén és komolyan művelni, mint e könyv szereplői. Mondanám, hogy szinte mellesleg teszik ezt, de nem, mivel a színházcsinálás, a színházról való gondolkodás az életük, a szenvedélyük, sőt a mesterségük. Nagyon lehet, de nem kell velük egyetérteni, hisz olykor ők sem, egymással sem, ám hitelük, súlyuk megkérdőjelezhetetlen.” – Parti Nagy Lajos |
|
Könyv információk: Eredeti
megjelenés éve: 2023 OPEN BOOKS, Budapest, 2023 432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635723010 Műfaj/zsáner: színház, ismeretközlő irodalom,
életrajz/memoár |
◈ ◈ |
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Szerintem…
Bár a színház még csak 10-12 éve szippantott be
igazán, valahogy Alföldi Róbertet mégis nagyon kedveltem és mindig ott volt
valahol, elkerülhetetlenül. Az újságban, a tévében, az interneten. Szerettem a
megszólalásait, mert valahogy úgy éreztem, hogy egyenes és őszinte még akkor
is, amikor átlép egy témán. Mindig kíváncsi voltam rá, de nem úgy, ahogy sokan:
sosem érdekelt, ki kivel, hol és mikor. Nagyon szerettem a beszélgetéseit
másokkal, szóval kíváncsi lettem, milyen amikor egy barátjával beszélget, és
milyen könyv születik a beszélgetéseikből.
| Cyril Gely: Diplomácia | Fotó: Gordon Eszter | 2018, Rózsavölgyi Szalon |
A Rajtam nem
múlt egy interjúkötet: egy színházi ember és egy kritikus
kérdezz-felelekéből és emlékidézgetéséből áll. A központi téma Alföldi Róbert
élete és pályája, amiről Csáki Judit nem csupán Robit, de Gabnai Katalin
kritikust, Fodor Tamás színészt, Ascher tamás rendezőt és Nánay istván
újságírót is meginterjúvolja. A hangvétele változatos, de őszintének és
szókimondónak éreztem minden megszólalót, minden választ. Ez nem a mismásolások
könyve, és igen, akadnak benne csúnya szavak. Persze abszolút indokoltan…
Például:
|
Cs.J: Menjünk tovább. Rigoletto. Armel-produkció
volt. A.R.: Úristen! Rigoletto! Akkorát buktam vele,
mint még soha életemben! Úristen, de szar volt! Cs.J: Hinnem kell neked, nem láttam. A.R.: Borzasztó ilyen szőrös tökű unott cseh és
szlovák operaénekesekkel modern színházat csinálni. Rémisztő szar volt. Cs.J: Szenvedsz ilyenkor? A.R.: Jaj, nagyon. |
Csáki Judit szerintem jókat kérdezett, és nagyon
bírtam, hogy elfért a beszélgetésükbe, hogy Alföldi Róbert néha simán közölte,
hogy „Lépjünk” vagy „Lapozzunk”, ha valamelyik témát kimerítette vagy eleve nem
akart belemerülni. Nem lettek dagályos monológok (nem is szeret monologizálni,
ahogy a kötetből kiderült), nem lettek üresjáratok, érződött, hogy kihasználták
a nehezen összeegyeztetett idejüket.
![]() |
| Csehov: Három nővér | Fotó: Gordon Eszter | 2010, Nemzeti Színház |
Kezdjük egy kicsit messziről: én elég furán vagyok
bekötve, ugyanis nem szoktam mások (akár ismert emberek, akár nem)
magánéletében kutakodni, a szívfájdalmaikon csámcsogni, így csodásan elvagyok
azzal, ha egy embert a megnyilvánulásai, a felvállalt (köz)ügyei vagy a tettei
alapján ismerhetek és szerethetek. Alföldi Róbert csodálatosan privát életet
él, sosem hallottam kalandozásairól vagy magánéleti botrányairól, ami miatt
különösen tiszteltem mindig. Ezáltal számomra az a kötet rengeteg új
információt tartalmazott – és félreértés ne essék, nagyon felületesen beszél a
szerelmi életéről, csak semmi sztárpletyka!
Amennyire magának való és zárkózott embernek körvonalazódik,
annyira nyíltan és egyszerűen mesél dunapataji gyerekkoráról, féltestvéreiről, a
szentesi gimnazista éveiről és arról, hogyan került a színész pályára, illetve
arról, hogy fogadta* ezt a családja. *(A kedvenc idézetem ennek kapcsán: „A szeretet ugyanis elfogadás.”)
Elképesztő volt olvasni, ahogy élete nagy bukásairól beszél, a szerelem
munkáiról, a munkatársairól, a Nemzetiben töltött évekről, de akár a
mindennapjairól, ahogy a kedvenc zöldségeséhez jár vagy paradicsomot főz be.
Sikerült még jobban a szívembe lopnia magát, mert ő is szorong, bukik,
csalódik, tovább lép, küzd, elkeseredik, mint mi, mindannyian. Sajnálom, hogy a
legijesztőbb dolgok, amiket vele kapcsolatban a „komoly színházak” fel tudnak
hozni az, hogy „szabad ember”, „nagy kockázat” és „nem lehet kiszámítani”, de
szerintem sokkal jobban járt a magánszínházakkal, akik hagyták/hagyják szárnyalni…
Alföldi Róbert érdekes alak, intelligens és
izgalmas. Szeretem, hogy képes egyszerre „celeb” lenni és nem kipakolni a
szerelmi életét a világ elé. Számomra szimpatikus a magánya, az embersége, de
még a magának valósága és a zárkózottsága is. Sajnálom, hogy élőben csak
egyszer sikerült látnom színpadon (Rózsavölgyi
Szalon ~ Cyril Gely: Diplomácia – volt nálunk vendégszerepelni a MIKRO
Fesztiválon a darab 2024-ben), de szerencsére tévében többször volt hozzá
szerencsém. (Még abban a rémes Cicaverzumban is imádtam
a játékát.)
![]() |
| Csehov: Három nővér | Fotó: Gordon Eszter | 2010, Nemzeti Színház |
Összességében
Informatív kötet, nagyon jól összeállítva, tele
csodás gondolatokkal és nyers, őszinte megnyilvánulásokkal. Elképesztő érzés
volt úgy olvasni, hogy szinte hallottam a hangját a válaszainál! Csak arra
tudtam gondolni, hogy bár jobban el lennék eresztve és még több olyan darabot
láthatnék, amiben szerepel vagy rendezett…
A kötetet jó szívvel ajánlom színházrajongóknak, Alföldi Róbert kedvelőinek és mindenkinek, aki szeret színészek-rendezők életútjáról olvasni. Jól összeállított, gondosan szerkesztett könyv.
Értékelés: 4,5
Idézetek a könyvből:
◈
Csáki Judit: Igen, egy színház olyan, mint egy tengerjáró hajó,
lassú mozgású, idő kell, míg irányt vált. Csak leépíteni, lerombolni könnyű.
Mint látjuk. Egyébként téged mennyire befolyásol, ha valakit jól ismersz
civilben, és még szereted is?
Alföldi Róbert: A munkában? Semennyire.
◈
Cs.J.: És nincs köze a melegségnek ahhoz, hogy
egyedül vagy? Hogy nehezebb stabil partnert találni?
A.R.: Nincs. Hiszen sok heteró is egyedül van.
Színészek, színésznők, rendezők. Tudod, minek van szerepe az egyedüllétben? A
pályának. Annak.
◈
Cs.J.: A szorongás. Attól vajon, hogy elrontasz
valamit? Hogy hibázol? Te is szorongsz?
A.R.: Az a nagyon nehéz ebben, hogy nem tudom
megfogalmazni, mitől szorongok. Attól nem, hogy elszúrok valamit. Attól sem,
hogy elfelejtem a szöveget. És nem azért, mert nem szúrok el semmit, vagy mert
sosem felejtem el a szöveget, csak ezektől nem szorongok.
Cs.J.: Hát akkor mitől?
A.R.: A helyzettől. Attól, hogy bemész, és néznek.
És nem leszel elég jó. Valahogy nem leszel odavaló. Érted?
Cs.J.: Nem.
◈
Az a prekoncepcióm, hogy a beszélgetések révén
demonstrálom, hogy aki színházcsinálásra adja a fejét, és még tehetsége és
szerencséje is van hozzá, annak esetleg szép és gazdag szakmai élete lesz, és
alighanem nehéz magánélete. Mert miként ezt a szakmát nem reggel nyolc és
délután öt óra közt gyakorolják, úgy a munka többi aspektusa is
természetellenes, de legalábbis fájón elüt attól, amit normálisnak szoktunk
mondani.
◈ ◈ ◈
◈ ◈
Nem saját képek – Gordon Eszter fotói.
◈ ◈ ◈
◈ ◈
|
BLOGTURNÉ ÁLLOMÁSOK: 10.28 Szembetűnő 11.01 Könyv
és más 11.02 Hagyjatok!
Olvasok! |




Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése