Mini-könyvklub 10. felvonás: vegyes
A biztonsági őr – tiszta gestapó, ráadásul egy nő! – összefont karokkal
elém lép. – Kutya nem jöhet be – közli.
– Ez szolgálati eb.
– Maga nem vak.
– Extraszisztolés a szívem, neki pedig vizsgája van újraélesztésből.
|
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Amerika keleti partvidékén egy tipikus kertvárosi
házban él egy tipikusnak korántsem mondható háromgyermekes család.
A legidősebb testvér, Jesse már a „sötét oldalon”
jár, a középső lány súlyos leukémiás, akinek életben maradásáért a két szülő
ádáz küzdelmet vív; a húg, Anna pedig – a tudomány jóvoltából – eleve azért
született, hogy genetikailag megfelelő donor legyen nővére számára. Amikor a
beteg Kate körül forgó családi élet ellen lázadó tizenhárom éves Anna beperli
szüleit, hogy önrendelkezési jogot nyerjen a saját teste fölött, minden megbolydul.
A lelki örvények egyre lejjebb húzzák a jogászból
lett főállású anyát, a tűzoltó-mentős-amatőr csillagász apát, a kényszerűen
koraérett gyereket, sőt még az Annát képviselő fiatal ügyvédet és annak
elveszettnek hitt kedvesét is.
A krízishelyzetet a népszerű írónő felváltva
láttatja a hét szereplő szemével, bravúrosan váltogatva az idősíkokat is.
Miközben egy lebilincselő, gyors léptű regény fejezetein nevethet-zokoghat az
olvasó, olyan hitelesen elevenedik meg előtte a kertvárosi otthon, a kórház, a tárgyalóterem
és a tűzoltólaktanya világa, mintha dokumentumfilmet nézne.
A végkifejlet pedig majdnem akkora meglepetéseket
tartogat, mint egy krimi.
Könyv információk:
Eredeti mű: My Sister's
Keeper
Eredeti megjelenés éve: 2004
Athenaeum, Budapest, 2018
372
oldal · puhatáblás ·
ISBN:
9789632937755
Fordította:
Kocsis Anikó
|
Jodi Picoult a
blogon:
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Szerintem...
...ez a történet másodszor is letaglózó élmény volt
számomra. Azt gondoltam, hogy emlékszem a történetre, de ahogy egyre jobban
elmélyedtem benne, úgy bukkantak elő olyan dolgok, amik egészen meglepőek
voltak, mert teljesen elfelejtettem őket. Tulajdonképpen sikerült meglepnie
ismét.
Ilyen „régi-új meglepetés” volt Jesse züllése és a
gyújtogatásos részek, ilyen volt az apuka (Brian) csillagok iránti vonzódása,
és Campbell meg Julia története is. Ez utóbbi egyébként egy nagyon kellemes és
humoros plusz szál volt a történet középpontjában álló pereskedés és Kate rákja
mellett!
Iszonyatosan jól esett újra elolvasni a könyvet,
sőt, miután befejeztem a könyvet (tegnap éjfél előtt), még nekiálltam a filmnek
is, mert kedvet kaptam hozzá, és ledaráltam elalvás előtt! Szeretem ezt a
történetet, akármilyen borzasztóan is hangzik ez tekintve, hogy miről is
szól...
Egyszerűen imádtam Campbellt és Briant, annyira
szerethető mindkét férfi! Brian a munkája és a hobbija iránti szeretete által
fogott meg, illetve azáltal, hogy mennyire igyekszik „kezelni” a családja
körüli dolgokat és a családtagjait. Nem átallja néha a tűzhöz hasonlítani a
helyzetüket!
„Manapság bármerre fordulok, mindenhol tüzet
kell oltanom. Előttem ott van Kate, aki beteg. A hátam mögött Anna az
ügyvédjével. Jesse csak akkor nem iszik, ha éppen bedrogozott; Sara
menekvésképpen szalmaszálak után kapkod. És itt vagyok én, teljes
védőfelszerelésben, biztonságban. Tucatnyi kampó, meg feszítővas, meg rúd van
a készletemben. Mind a rombolás szerszáma, pedig inkább valami kötélfélére
volna szükségem, amivel egybe tudnám tartani a családom.”
|
Kemény ez a történet!
Döbbenetes, mert az olvasó próbálja kitalálni, hogy
mi a jó, hogy mi a helyes, de én például képtelen vagyok állást foglalni „A”
vese ügyében. Anna döntése kegyetlennek is tűnik, de könyörületnek is, attól
függően, hogy honnan nézzük. Szerintem ebben a sztoriban nincs igazság, hiszen
hol is lehetne?
A gyereknél, akinek elege van a szenvedésből?
A szülőknél, akik minden áron életben szeretnék
tartani a családtagjaikat?
A testvérnél, aki dühében tombol, rombol?
A testvérnél, aki képtelen eldönteni, hogy melyik
szerettének segítsen?
Az anyánál, aki képtelen mindenkin segíteni,
mindenkire odafigyelni, ezért rangsorolja a problémákat, a családtagjait, ...a
gyermekeit?
Az apánál, aki inkább dolgozik, mintsem hogy otthon
maradjon a kezelhetetlen tűz fészkében?
Összességében - KÖNYV VS. FILM
Spoilermentesen!
Míg a könyv összetöri az olvasó szívét, és valami
kegyetlenül meghökkentőt ad nekik, addig a film csak egy váz, amire felaggattak
pár dolgot és szereplőt a színes, érdekes és élvezetes sztoriból. Hollywood
szörnyen elporcukrozta a sztorit, és lenyeste a csodáit. Noha a film a könyv
ismerete nélkül önmagában nagyon is élvezetes élményt fog nyújtani, ha
megnézed, én mégis kardoskodnék amellett, hogy olvasd el a regényt, mert
páratlan!
Értékelés: 5
SPOILERES SZEKCIÓ!
Csak saját felelősségre!
SARA -
Akire haragudtam, holott nehéz a helyzete...
Bár abszolút meg tudom
érteni, hogy képtelenség ebben a helyzetben nem kivételezni a rákos beteg
nagylánnyal, Kate-tel, és lehetetlen mindenkinek ugyanannyit juttatni
magunkból, de a Fitzgerald gyerekek édesanyját néha utáltam.
Az egész élete a feje tetejére
állt, amikor kiderült a kislányáról, hogy leukémiás, belement a tökéletes
genetikai donor baba létrehozásába, újra és újra kitette Annát mindenféle
rémségnek, hogy Kate állapota javulhasson, nem figyelt oda a folyamatosan
háttérbe szoruló fiára... És még hosszan sorolhatnám a baklövéseit, amiket a
rák miatti szemellenző miatt okozott, de a ténylegesen egy dolgot vagyok
képtelen megbocsátani neki: amikor már a kilencedik hónapban volt Annával,
akkor se önmagától jutott eszébe, hogy még nem választott nevet a hamarosan
megszülető gyereknek.
Érdekes módon azt el
tudtam fogadni, hogy Brian erre nem figyelt, de az ő szemszögéből sosem derült
ki... Őszintén szólva simán el tudom képzelni, hogy már jó ideje játszadozott
az Androméda névvel, hiszen csípőből rávágta, és meg is indokolta, hogy miért
kéne annak elnevezni a lányt. Ha mégsem, egy édesanyától szerintem durvább a
mulasztás, hiszen a baba benne van, vele mozog, kel, táplálkozik...
KÖNYV VS. FILM (A nővérem húga)
Annyira szépen
összeszedtem a korábbi bejegyzésemben (amit
teljes egészében IDE
KATTINTVA elolvashatsz), hogy mi bajom volt a filmmel, mit alakítottak
át benne, hogy csak ismételni tudom önmagam - és bemásolom ezt a részt!
A gondjaim a filmmel:
1) A munkamániás
Suzanne nagynéni helyett kaptunk egy bentlakó plusz rokont és egy rakat
gusztustalan modorú távolabbi rokont, akik természetesen ott lebzselnek a
kórházban, hogy mindenki agyára menjenek. (Komolyan szörnyű volt, a végén
csodálom, hogy nem verték le őket…)
2) Jesse a könyvben
iszik, drogozik és gyújtogat, míg a könyvben vidáman a családjával lébecol vagy
el-eltünedezik, amit senki nem vesz észre.
3) Anna és Kate
kapcsolata isteni lett, bár a színésznő, aki a haldoklót játszotta – szerintem
– néha nagyon bambára vette a figurát. Vagy csak a dorogok/fájdalomcsillapítók
miatt?! Mindegy, néha bárgyún mosolygott.
4) Brian akárcsak a
könyvben, a filmben is egy szerethető szereplő lett, neki nagyon örültem, hogy
alig tértek el az alapstílusától. Bár az asszony odébb lökős rész az rémes
volt…
5) A régebben jogász,
mostanra főállású édesanya szerepére felvenni a nőt, akiről lesír a
függetlenség, aki a legtöbbször vagy buta vagy hideg karaktereket játszik?
KOMOLYAN? Annyira volt hihető Cameron Diaz Sara szerepében, mint--- nem is tudom, oh, huppsz, egy másik
borzalmas választás!
6) Alec Baldwin
Campbell Alexander a dögös, harmincas, beszólós, cukorfalat ügyvéd szerepében?!
NEMÁR!!! Komolyan nem lehetett volna a két kulcsszerepre másokat beválogatni?
Nagy színészek mindketten, de rémes választások az adott film adott
karaktereinek szerepébe… voltak jó pillanataik, de annyi.
7) Apropó, Campbell
Alexander. EGYETLEN egy darab szolgálati kutyás poén volt benne és egy
minimális utalás sem volt a Juliával való kapcsolatra!
8) Julia Romano, Anna
jogi gyámja. EGYSZER, ha felbukkant a filmben.
9) A legkisebb gond
az, hogy DeSalvo bíró férfi helyett nő. A legkisebb.
SPOILER vége
Kedvcsináló
idézetek:
♡
Olyat is játszom, hogy megpróbálom elképzelni,
milyen lennék, ha én lennék a tulajdonosa az előttem pörgő-forgó ruhakupacnak.
Ha én mosnám azokat a farmerokat, akkor talán tetőfedő lennék, a karom izmos, a
hátam barna. Ha olyan virágos lepedőm volna, akkor talán éppen hazaugrottam volna
a Harvardról, ahol kriminalisztikát tanulok. Ha enyém volna az a selyem kepp,
akkor talán operabérletem lenne. Aztán megpróbálom magam elképzelni, amint élem
is ezeket az életeket, de nem megy. Csak úgy látom magam, mint Kate donorját,
aki máris készülhet a következő bevetésre.
Kate meg én sziámi ikrek vagyunk, csak éppen nem
látni, hogy hol vagyunk összenőve. Ami még nehezebbé teszi a szétválasztást.
♡
– Miért, hogy néz ki egy apuka?
Egy kicsit elgondolkozik. – Olyan, mint a
kötéltáncos a cirkuszban. Mindenkivel szeretné elhitetni, hogy amit csinál, az
óriási művészet, de azért látni rajta, hogy csak azért imádkozik magában, hogy
átevickéljen a túloldalra.
♡
– Előtte egyedül éltem, Campbell, ha ezt akarod
tudni. – A pohár széle fölött néz rám. – És te…?
– Nekem már volt hat feleségem, van tizenöt
gyerekem, meg egy juhnyájam.
Az ajka kissé fölfelé görbül. – Az ilyen emberek,
mint te, mindig arra emlékeztetnek, mennyire nem jutok ötről a hatra.
♡♡♡♡♡
Képgyűjtemény a Pinteresten: Jodi
Picoult: A nővérem húga.
Különböző My
Sister's Keeper kiadások borítói a GoodReads-en!
♡♡♡♡♡
Nekem a fő bajom a filmmel, hogy 3 évvel fiatalabbak a gyerekek!!
VálaszTörlésSPOILER:
Ezért nem gyújtogatott Jesse, hiszen még csak gyerek!!
Egyébként a Campbell és Sara szerepeire válogatott színészekkel én se vagyok elégedett, de én még az apukával sem, valahogy nekem nem egészen azt adta, amit a könyvben láttam. Nem sikerült megmutatni, hogy ugyan egy érző lélek, de belül teljesen össze van zavarodva. (És igen, a leukémiás lány sokszor csak bamba arcot vágott, vagy bambán szenvedett, vagy bambán mosolygott, de neki még azért megbocsátom, gyerekszínész, meg fájdalma van, oké...)
Ja és amit nagyon-nagyon nem értettem, hogy a filmben szinte teljesen elsikkad a per. nem is foglalkoznak vele, nem is beszélnek róla, vidáman kirándulgatnak összetartó családként, mintha mi se történt volna. Pedig a könyvben Annát elköltözteti az apja!!!