– Melyik állathoz helyezzelek benneteket? – töprengett Gólem.
– Esetlen a kakaós csigákhoz? – kockáztatta meg Menyhárt. – Nagyon
kedvelem a csigákat.
– Csigát nem tartunk. Te a pingvinekhez kerülsz. Granyó a zsiráfokhoz.
Menyhárt láthatóan megkönnyebbült, de Granyó aggódni kezdett:
– A zsiráfok harapnak?
– Csak rúgás előtt – felelte Gólem.
– Rúgnak is?! – jajdult fel Granyó.
|
Fülszöveg:
v
Egy
nagyvárosi Maugli-történetet tartasz a kezedben.
Az
elárvult Felhőt és Holdat egy Budapestre erősen hasonlító város állatkertjének
farkasgondozója veszi magához – aki maga is félig farkas –, és titokban
felneveli őket. Az ikrek megtanulják az állatok nyelvét, és amikor nagyobbak
lesznek, kimerészkednek a városba. Felhő szerelmes lesz egy fiúba, akit egy
gonosz gyárigazgató elrabol. Felhőre, Holdra és társaira vár a feladat, hogy
megtalálják és kiszabadítsák. Az izgalmas kalandban szerencsére segítségükre
vannak az állatkert lakói is.
Ha nem
tudod, milyen egy zsiráf hátán, éjszaka vágtatni egy kivilágított sugárúton,
akkor olvasd el a könyvet, és megtudod! Tarts velük a fergeteges kalandokban
egy „állati jó” könyv lapjain!
Könyv információk:
Eredeti megjelenés éve: 2017
Holnap, Budapest, 2017
168 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633490693 ·
Illusztrálta: Vigovszky Rita
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
A Jin és Jang után érdekelni kezdett Acsai Roland munkássága, ráadásul el is kellett olvasnom a Merítés-díj ifjúsági zsűrijéhez.
A történetről…
Gólem, aki a rajzok és a leírás alapján nekem kicsit hasonlít Hagridra (Harry Potter-sorozat), talál egy testvérpárt. A fiút elnevezi Holdnak (és Kornélnak), a lányt Felhőnek (és Kincsőnek), és magával viszi a gyerekeket az állatkertbe, ahol a férfi állatgondozó (és beszél az állatok nyelvén). A gyerekek nevelésében sokat segítenek az állatok, úgymint Ezüstbunda, az anyafarkas, Sarolta az őrbagoly, de akadnak olyanok is, akikkel a fiataloknak ildomos vigyáznia, például Láng, a félszemű tigris!
Az első részben megismerkedünk az állatgondozóval, aki örökbefogadja a babákat. A második részben a gyerekek már 11 éve nevelkednek az állatok között, amikor Felhő találkozik Armanddal, aki nagyon megtetszik neki, ám a fiút az állatkertből hazafelé menet elrabolják! Hold mindeközben vad chatelésbe fog egy lánnyal, akinek olyan selfit küld, hogy a feje az oroszlán szájában van! Az ilyen apróságok borzasztóan aranyossá és élvezetessé tették számomra az amúgy is bájos történetet! A harmadik részben Armand megmentésére indulunk, de ezt már igazán nem mesélem el.
Felhő és Hold élete az állatkertben szupernek és irigylésre méltónak tűnik, ráadásul melyik gyerek ne gondolt volna már arra, hogy amikor oda kirándulnak az iskolával, akkor elbújik és ott marad? Nagyon humorosnak találtam a két kétbalkezes rablót (Menyhártot és Granyót) is, akik egy pontot állatgondozóvá válnak, de a gyerekek állatkerti életének a leírásait is imádtam. A zsiráfon lovaglás pedig valami őrületesen nagy ötlet! Nehéz mosolygás nélkül olvasni ezt a könyvet, mert tele van mosolygásra késztető fordulattal és szöveggel.
Összességében
Bájos, humoros és fordulatos történet két iszonyatosan mázlista gyerkőcről, akiket a világ egyik legjobb szőrmókja fogadott örökbe. Nagyon szerettem minden szereplőt, legyen szó állatról vagy emberről, rablóról vagy ex cirkuszi öreg elefántról. Az illusztrációk teljesen illettek a sztorihoz, ráadásul a lehető legjobb részek lettek megrajzolva!
Nekem tetszett ez a modern Maugli-feldolgozás, remélem, hogy még akadnak hasonló mesék Acsai Roland fejében.
Értékelés: 4,5
Kinek ajánlom a mesét?
« Acsai Roland rajongóinak, illetve mindenkinek, aki szereti a kedves hangvételű feldolgozásokat, és az olyan történeteket, amelyekben egymást szerető testvérek a főszereplők.
Kedvcsináló
idézetek:
v
Nem csak a termete volt ijesztő, de a szaga is.
Farkas szaga volt.
A városi állatok megérezték, és jobbnak látták minél
távolabb kerülni a férfitól, aki akkora volt, mint egy elefánt, úgy cammogott,
mint egy medve, úgy morgott, mint egy párduc, és olyan szagot árasztott, mint
egy farkas. A macskák a karmukat meresztve fújtak, ha észrevették, és a kutyák
kitépték gazdik kezéből a pórázt.
A különös óriást Gólemnek nevezték. A városi
állatkertben élt gyermekkora óta.
v
Gólem az ikrek sorsán tépelődött, és nem érezte meg
a közeledő veszélyt. Egy omlófalú, penészszagot árasztó bérház sötét kapujából
két alvilági figura lépett elé.
– Ide a pénzeddel! – kiáltotta a magasabbik, aki
Gólemet egy szakállas és gebe zsiráfra emlékeztette.
– Légyszi! – kérte a kisebbik, aki olyan képet
vágott, mint egy hasmenéses törpepingvin.
– Százszor elmondtam neked, hogy amikor kirabolsz
valakit, nem kérsz, hanem parancsolsz! Reménytelen eset vagy! – nézett rá a
magasabbik egy sértett osztályfőnök arckifejezésével.
– Bocs!
– Ne kérj bocsánatot! – vörösödött el a rabló feje.
– Az igazán kemény fickók soha nem kérnek bocsánatot! Bocsánatot kértem én
tőled, amikor véletlenül megettem tegnap a lekváros kenyeredet?
– Nem – hebegte a társa.
– Na, látod!
v
– Amikor kicsi voltam, úgy néztem az állatkert
kerítésén túl elterülő várost, mint egy ismeretlen és félelmetes birodalmat.
Amíg nem tűntél fel az életemben, idegennek éreztem magam odakint. Te kapcsolsz
engem a városhoz – mondta az alkonyi eget fürkészve Felhő, és mintha nem is az
ő keze lenne, megfogta Armand kezét.
A fiú viszonozta a szorítást.
vvvvv
vvvvv
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése