(Ezt a rovatot a „havi összesítő” címke alatt lehet megtalálni.)
Máris április van? Ez nagyon durva… Szinte fel sem tűnt,
úgy elrepült ez a hónap. Bár a vége felé fantasztikus volt, azért elég meredek
módon kezdődött ez a hónap – elvesztettem valakit, amit valószínűleg sosem
fogok kiheverni… de ennyit erről a témáról. Igyekszem mindig pozitív
összefoglalókat írni, hogy ne a rossz maradjon meg az emlékezetemben és
igazából nem lesz annyira nehéz, mert a kemény kezdés után baromi jól telt a
hónap.
Megvolt életem első 4
napos budapesti kirándulása, amikor is teljes kommunikáció szünetet rendeltem
el a család felé, aztán csak instán követhették, merre járok éppen. Megvolt
életem első pesti színházba menése a kollégákkal, szerelmes lettem egy
grillsütőbe, játszottam kooperációs társast, amiben nyertünk is, vesztettünk
is.
Igazából
ez a mostani poszt csupán a hónapban megjelent, engem érdeklő könyvek töredékét
tartalmazza, mivel már írtam külön egy Könyvfesztiváli
megjelenésekkel foglalkozó posztot a hónapban! :)) De soron kívül is jelentek meg engemet érdeklő
könyvek, ezért megtartom a havi gyűjtő bejegyzésemet is. Mindenféle stílusú,
műfajú könyvet hoztam – lesz itt verses kötet, gyerekmese, romantikus
YA-regény.
FIGYELEM!
A poszt
nem az összes áprilisi megjelenést tartalmazza, hanem ezek azok a könyvek, amik
megtetszettek a KÖNYVFESZTIVÁLra
megjelenteken felül. Jóval több könyv jelent meg a hónapban, ezek azok, amik
nekem szimpatikusak!
Thor nem felelt.
Felcsatolta övét, Megingjardot, amely megkétszerezte az erejét.
– Loki – mondta aztán. –
Ez Loki műve.
– Miért mondod? –
tapogatta kopasz fejét egyre dühödtebben Sif, mintha ujjainak remegő
érintésétől visszanőhetne a haja.
– Mert amikor csak valami
baj üt be, először mindig az jut eszembe, hogy Loki hibája. Ezzel sok időt
megspórolok.
Fülszöveg:
◈
Egy új klasszikus: a jól ismert
skandináv mítoszok a történetmesélés nagymestere, Neil Gaiman elképesztő
átiratában.
Az ősi történetekből Gaiman regényszerű ívet kovácsol, kezdve
a kilenc világ legendás megteremtésével, majd sorra veszi a félistenek, törpék
és óriások tetteit. Például Thor pörölyének ellopását, aki ezután kénytelen
nőnek öltözni – ez az ő szakállával és étvágyával nem kis feladat –, és úgy
visszalopni. De elmeséli a legmeghatóbb történetet is, amikor Kvasir, a
legbölcsebb isten véréből megfőzik azt a sört, amely aztán létrehozza a
költészetet. A számtalan kaland Ragnarökkel, az istenek alkonyával, új idők és
emberek születésével zárul.
Gaiman keze alatt a régi poros mítoszok újra élettel telnek
meg. A regény mesteri és szellemes prózája kiemeli az istenek versengő énjét,
megmutatja hajlamukat arra, hogy átverjenek másokat, és őket is átverjék,
valamint megismerteti az olvasót azzal a tulajdonságukkal, hogy a szenvedélyt
mindig hagyják felülkerekedni a józan eszükön.
A valódi emberek nem az esőben sírnak,
hanem házsártos öregasszonyok előtt a konyhában, vagy a főiskolai tanáruknak,
akit nem ismernek, vagy a könyvtár vécéjében, ahol akárhogy erőlködnek,
kihallatszik a csuklás. Az igazi sírásban nincsen semmi drámai.
Fülszöveg:
✿
Kockáztatnál a szerelemért?
Két történet – két
tizennyolc éves lányról.
Ötven év választja el őket egymástól, és az életük nem is
lehetne különbözőbb, mégis összeköti őket valami.
Bogi félénk gimnazista, Gergő pedig igazi vagány, aki több
lányt bolondított már magába, mint amennyit meg tudna számolni. De mikor a
szülők baráti nyaralása egy fedél alá kényszeríti őket, Bogi meglátja a kemény
külső mögött az érzékeny művészt, aki a színpadra lépve álomszerű játékával
önti dallamokba a benne lakozó fájdalmat. Vajon lehet szerelem ennyire különböző emberek között? Gergő különleges ajánlatot kap, és Boginak döntenie kell.
Egy kemény korszak sötét éveiben, az alföldi táj varázslatos
ege alatt egymásra talál két fiatal. Amikor mindkettőjüket Budapestre küldi a
családja, a lány azt hiszi, végre boldogok lehetnek együtt. De a fiú többre
vágyik, kiútra… és a lány kegyetlen válaszút elé kerül.
Ki ez a lány, és hogyan fonódik össze a sorsa Bogi életével?
A regény a IV. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes műve. Az
író a tizennyolc évével a kiadó legfiatalabb szerzője.
Megfordulhat az élet egyetlen pillanaton? Kövesd a szíved!
Be kell vallanom, hogy életem első Könyvfesztiváljáról van szó, illetve az első olyan alkalomról, amikor több napot töltöttem kettesben valakivel / valakinél Bp-n úgy, hogy szemernyit sem kommunikáltam a külvilággal.
Persze folyamatosan Instagramoztam (a család megnyugtatására), de nem facebookoztam, nem twitteltem, nem telefonáltam, nem írtam sehova, sőt még Molyra is csak kukkolni jártam fel! Amúgy vicces, de nekiállt instagramon követni jó néhány utazós/kalandozós arc, ráadásul az egyikük azt hitte, hogy ilyen utazgatós insta az enyém és Bp. után megyek tovább a világba... Írtak privátot is, hozzászólást is a képeimhez. Bevallom, tőlük picit megszeppentem. :') De összességében...
Azt kell, hogy mondjam, nagyon jól esett ez a kikapcsol(ód)ás!
Hosszabb-rövidebb, képes beszámolók
● 2017. április 20. – Irány Budapest!
A buszon utazásban az a legjobb, hogy lehet olvasni útközben! Én Neil Gaiman: Északi mitológia könyvét vittem magammal, mert sajnáltam a tökéletes állapotú, éppen olvasott könyveimet begyűrni a táskámba.
Egyébként nagyon jó, hogy kinéztem, melyik metrón kell átszállnom, aztán melyik villamost kell megkeresnem a Széll Kálmán téren, mert így csak azt kellett felkutatnom, hogy hol a tütübe találom meg a felszállóhelyet. Szerencsére nőből vagyok, és nem derogál körbekérdeznem másokat. Az mondjuk furcsa volt, amikor totál fáradt fejjel, egy bőröndöt a vállamon cipelve, egy másikat magam után húzva találtam egy értelmesnek tűnő srácot, aki végre helyi volt és segített eligazodni. Illetve a furcsa az volt, hogy előbb azt kérdezte nem-e mennék inkább vele az ő villamosával és csak aztán mutatta meg, hogy merre van az enyém. :D
A szerencsés megérkezés, lepakolás és néhány órányi beszélgetés után…
ÓÓÓÓ… Álljunk csak meg egy másodpercre. MONDTAM MÁR, hogy kihez mentem, kinél laktam?! NEM?! VEGAZUSnál, a Könyvsarok bloggerénél, aki a Mini-könyvklub vezetője és kitalálója… meg az egyik legkedvesebb barátom. =^.^= (Ha már arra jártam, akkor elvittem neki a nyereményjátékon nyert könyvét is - Anne L. Green: Viharos érzelmek -, ugyanis őt szerette a sorsoló program.)
…szóval a pihenés után megbeszéltük, hogy kilesünk a Könyvfesztiválra. Igazából iszonyat jó volt ennyi könyv és kiadó között bolyongani, még ha az első nap nem is vettünk semmit. Egyszerűen a légkörért megérte kinézni! (Mikor indultam volna a FUMAXhoz a B épületbe – kizárásos alapon, mivel az első épületrészben nem találtuk meg őket), akkor elhajtottak, hogy Hölgyeim, 5 perc múlva zárás…) Aztán elmentünk kaját vadászni, amiből lett egy kisebb séta, aztán megjártam életem második Tesco Expresszét is. (Maradok a hatalmas Tescoknál, ahol vannak könyvek is…) Este vacsi, majd éjfélig Pancser Police nézés volt a program. Feldobtuk egymás napját!
● 2017. április 21. – Mammut, mozi, városnézés!
Reggeli után egy kis beszélgetős-sétálgatós helyet kerestünk, ahol érdekes dolgokba is futhatunk, így ismét kilátogattunk a Könyvfesztiválra. Nem voltunk kint túl sokat, szinte csak körbelestünk az addig nem látott gyerek(+Fumax)részlegen. (Azt is nagyon hangulatosnak találtam!) Utána irány a Mammut, ahol KFC volt ebédre, aztán pár plázafelderítő perc után megkerestük az újonnan megnyílt CinemaPINKet, ahol BŐRFOTELBŐL… illetve kétszemélyes bőrkanapéról megnéztük a Vén rókák (2017) című filmet! A mozi előterében egyébként volt egy csomó könyvespolc, na, ilyet se pipáltam még!
Hazafelé menet visszamentünk még egy gyors bevásárlásra a KönyvFesztre. Felmarkoltam az otthon maradt barátnőknek egy-egy zsákbálnát az Athenaeum standjánál, Szimirzának egy zsákbamacskát a Maximtól és egyet a Könyvmolyképzőtől. Én is kaptam KÉT Maximos zsákbamacskát, de persze előtte átvettem az előrendelésemet (Chuck Wendig: Halálmadarak) és két recimet (Sarah Andersen: Puha Boldog Puffancs, Josh Malerman: Ház a tó mélyén) a Fumaxnál.
Otthon pici pihenő, ami után ismét a nyakunkba vettük a várost. Felsüvítettünk a Budai Várnegyedbe, ahol Szentháromság téren megnéztem a Mátyás-templomot, a Szentháromság-szobrot, a Halászbástyát és Szent István szobrát. (Meg természetesen a kilátást, ami valami elképesztő onnan (is).) Utána átgyalogoltunk a Budavári Palotába, ahol jól körbenéztünk kívülről. Kívülről megszemléltük a Magyar Nemzeti Galéria, a Budapesti Történeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár bejáratát, illetve a Mátyás-kutat. (Kicsit PokemonGOztam is, ha már új helyen jártam, de főleg fotóztam ezerrel. :P)
A Turul melletti kapun besétálva találtunk egy szerpentint és ott sétáltunk le a Clark Ádám térre, ahol szemügyre vettem a „0” kilométerkövet. (Ott lőttem egy közös selfit Vegazussal és a Lánchíddal, de ez sosem lesz publikus, csak a családnak készítettem, nehogy azt higgyék, hogy valami pasival lámúrozom Budán!)
Villamossal átmentünk a Várkert Bazárhoz, ami ZSENIÁLIS! Imádom a mitológiai alakokkal teli szobrokat, féldomborműveket és falfestményeket, ezért ez volt az egyik kedvenc állomáson a Budán töltött napok alatt! Frenetikus hely, muszáj jól megnézni!
Hazafelé egy édességboltnál megállva bezsákmányoltam egy szelet sajttortát Vegazusnak és egy nutellás-banános csokitortát magamnak az esti társasjátékhoz. Vacsora után neki is estünk a RED NOVEMBER nevű társas szabályait átvenni. Ez egy co-op játék, ahol egymásra vannak utalva a játékosok és az idő ellenük dolgozik. Ha sikerül kibírniuk élve 60 percet a tengeralattjárón, akkor értük jön a felmentő sereg és túlélik. Ha nem, akkor meg vesztettünk… Az a szívás, hogy ahogy megy az idő, úgy jönnek a problémák: a nukleáris rakéta fel akar robbanni, a levegő fogy, néha tüzek alakulnak ki, néha betör a víz a tengeralattjáróba, máskor pedig eltorlaszolódnak az ajtók. Nagyon jó játék, imádtam! Ráadásul Vegazus azt mondta, hogy csekély az esély arra, hogy nyerjünk… erre egyből mákunk volt. Nyertünk! (Másnap is kisírtam, hogy játsszunk és jól meg is haltunk, mert elfogyott az oxigénünk…)
● 2017. április 22. – Háda, Hősök tere, Mini-könyvklub!
Szeretem a Thökölyi úti Hádát, mert ~990 Ft / kg áron vannak angol könyveik! Vegazus még nem hallott ilyesmiről, ezért könnyű volt rávenni, hogy ugorjunk el a Hádába. Némi kavargás után jó néhány könyvvel távoztunk onnan. (Vagyis én egy könyvvel és egy felsővel!)
Irány a Hősök tere! Még sosem volt lehetőségem ennyire megszemlélni a szobrokat és a feliratokat – pláne nem értelmes társaságban és nem visongó sulisokkal… (Jah, mindig is imádtam kirándulni az osztályommal.)
Onnan Vajdahunyad várába mentünk, ahol találkoztam életem első élő szobrával, a Váci Zeusszal. A várbéli kiállítás előtt átcammogtunk enni egyet a Rendőr és Tűzoltó Napra, amit már jóval korábban kiszúrtunk, ugyanis útközben feltűnt, hogy mennyi zsaru cirkál arrafelé! Teli gyomorral indultunk el a Bűvös Óceán kiállításra, aminek az eleje bosszantó volt, ugyanis miután fizetsz a jegyért NEM engednek be a kiállításra, hanem elzavarnak hátra a normális kiállításra keresgélni egy nulladik nyomot, amit ha megtalálsz, akkor találsz egy nagyon hosszú SORT tele emberekkel, akik megtalálták a nulladik nyomot és mennének be a kiállításra. Na, Vegazus a sarkára állt és közölte, hogy erre nincs időnk és elérte, hogy bemenjünk. Egyébként NAGYON JÓ program lenne kicsiknek és nagyoknak, ha nem húznák az időt az elején… és ne írnák a honlapra, hogy elég hozzá 1-1,5 óra. CSAK az lett volna 3/4 óra, míg bejutunk és bent a tömegtől NEM lehetett volna túl gyorsan haladni a nyomozással. Mi végül csak körbecsodáltunk a kiállítás, de a játékot szkippeltük, hiszen nem voltak rá óráink, hogy a tumultusban nyomok után kutassunk.
Ezeket a képeket a kiállításon készítettem.
Amikor anyám meglátta őket, akkor közölte,
hogy a gömböknek nem kéne gömbben fotózkodniuk, mert előnytelen.
Erre mit mondhatnék? :'D
Rohantunk haza lepakolni, aztán vissza a Fesztiválra, ugyanis kiderült, hogy Vegazusnak van egy Oculus című könyve és rákérdeztem, hogy miért nem hozta el aláíratni? Nem értette, mire elmagyaráztam, hogy az elmúlt napok során ezerszer találkoztunk a Fumax standjánál az íróval. Szóval, futottunk az aláírásért, ami sikerült, utána rohantunk a Mini-könyvklub talira. Ó, meg zsákmányoltunk egy bálnát is, ami végül Vegazusnál maradt. (Mi volt benne: Abraham Verghese: Könnyek kapuja, Kovács Noémi: Gyilkos vágy, Joann Davis: A pásztor könyve.) A klubtali szerintem jól sült el! Nem voltunk sokan és sokakat hiányoltam, de a csajok, akik eljöttek baromi jó fejek voltak! Nagyon aggódtam, hogy mi lesz – mert nem vagyok egy party arc és a humorom elég nehezen emészthető -, de nem rohantak el sikítva, ezt pedig sikernek könyvelem el! Szuper lett a Mini-könyvklub első találkozója, nagyon drukkolok, hogy legyen még néhány ilyen alkalmunk. Külön örültem, hogy @wmagda utána még eljött a Könyvfesztre velünk és még egy picit együtt tudtunk lenni vele. Kár volt aggódnom, de nem is én lettem volna, ha nem parázom butaságokon. :))
OFF – Molyok a Feszten
Magamhoz képest egész sok emberrel elegyedtem szóba a Könyvfeszten. Random könyvmolyok, random kiadós munkatársak, bárki arra tévedő – csak azt sajnáltam, hogy kevés Molyról ismert Molyba futottam bele. Vagy keveset ismertem fel! Persze elég antiszoc vagyok, ezért nem vagyok egy könnyen kezdeményező típus, de vannak Molyok, akikre kíváncsi lennék személyesen! :)) Mindenesetre nagy élmény volt @Disznóparéj_HVP-t, @Vladi-t, Szpisják Blankát és @Wee-t élőben látni (közelebbről-messzebbről), illetve megismerkedni a Mini-Könyvklub néhány tagjával. Szerintem csodás társaság vagytok Borsoka, @wmagda és @Dexter79!
Örülök a találkozásnak! =^.^=
Hazaérés után ettünk pár falatot… illetve én olvastam egy picit:
Hagyjatok! Olvasok! (@anitiger_mosolya) által megosztott bejegyzés,
…végül sor került az esti Parlament megnézésére. Vegazus szerint páratlan látvány szemből a kivilágított Parlament, hát fáradtan útra keltünk és rossz megállónál leszállva sétáltunk egyet este a Duna partján, míg végül szembe nem kerültünk a TÉNYLEG páratlan szépségű Parlamenttel. Nyilván vannak egyéb gondolataim is a kivilágítással kapcsolatban, de megérte elmenni és megnézni – ezt a túrát is csak javasolni tudom a vállalkozó kedvű, kalandozni vágyó Budapestieknek (vagy vidékieknek persze).
Már írtam, de leírom megint: még kisírtam otthon elalvás előtt egy Red Novembert, de simán megfulladtunk a tengeralattjáróban. :)) Még a Könyvfesztiválozás margójára. SOKKAL élvezetesebb hét közben menni, amikor nincs tömeg. (Ha tud az ember, persze...) Érdemes többször menni, mert így tényleg elkapja az embert valami "fesztivál-hangulat" és sok dolgot csak sokadszorra veszünk észre. Én például a tumultusban vettem észre, hogy mi van az Európa stand tetején:
Őket meg Vegazus szerezte be, amíg @wmagdával nézelődtünk este felé:
● 2017. április 23. – Irány Dunaújváros!
Még egy utolsó pillantás a Parlamentre, még egy utolsó akciós könyvespolc átnézés a Népligetben és még egy utolsó ölelés egy nagyon jó baráttól, aztán elindultam haza…
Délben már oda is adtam Szimirzának a neki (és Jeffinek) hozott zsákbamacskákat/-bálnákat, délután pedig a családnak mutogattam a majd 200 fotót, amit útközben imitt-amott készítettem.
Íme, hogy miket hoztam haza a sok-sok emlék mellett:
Agave
Könyvek, Animus, Bioenergetic, Ciceró, Delta Vision, Főnix Könyvműhely, Fumax
/ Fumax Gemini, GABO / GABO SFF, General Press, Jaffa, Kolibri, Könyvmolyképző,
Libri, Manó Könyvek, Maxim, Menő Könyvek, Móra, Tilos az Á Könyvek, Ventus
Libro, XXI. Század
Az a helyzet, hogy egy nagyon kedves Molyhoz felköltözöm pár napra és mindenféle búfelejtő, vidámító közös elfoglaltsággal fogjuk szórakoztatni magunkat és egymást. (Értsd: CinemaPink + egyéb mozi, Bp. túrák, társasozás otthon, mindenféle kulturális programok, kajálások, stb.) Természetesen igyekszem kijutni a Könyvfesztiválra is, ha már beruházom egy 72 órás budapesti jegyre! Van pár előrendelésem és recim, amiért jó lenne elugrani, ha már…
A lényeg annyi, hogy előferdülhet, hogy belém botlotok… Illetve a Mini-könyvklub tagjai tuti, hogy belém fognak botlani, mert velük 100%, hogy lesz egy találkozónk szombat délután a CoolTour Bárban. ;))
Vasárnapig várhatóan nem lesz új poszt a blogon, de érdemes követni az Instagramomat, mert oda alkalomadtán fel-felrakok majd egy-két képet arról, hogy éppen merre vagyunk. (És arról is, hogy mit vásárolgattam össze-vissza… X))
– (…) Egyébként az a személyes elméletem, hogy nem azért rejted el az arcod a világ elől, mert attól félsz, lebuksz rosszalkodás közben. Azért rejted el az arcod a világ elől, mert szégyellnéd, ha valaki meglátná, mennyire élvezed. Szólj, ha tévedek.
Fülszöveg:
◈
Digby és Zoé, a két gimnazista nyomozásának és szerelembe esésének cseppet sem romantikus, inkább vicces és veszélyes története.
Amikor az ember arra készül, hogy Digby barátjaként túléljen egy átlagos napot, az nem sokban különbözik attól, mint ha az apokalipszist készülne túlélni.
Amikor Digby először becsönget, Zoe Webster nincs különösebben elragadtatva. Digby goromba, okos, és nem tűr ellentmondást. Mire Zoe észbe kap, máris nyakig ül abban a vicces és veszélyes eseményfolyamban, amely egy gimnazista lány elrablása ügyében folytatott nyomozáshoz vezet. Ennek az emberrablásnak pedig talán köze lehet ahhoz, hogy nyolc évvel ezelőtt tragikus körülmények között eltűnt Digby húga is.
Ez a borotvaéles párbeszédekkel fűszerezett regény olyan szerelmi történet, amely határozottan nem romantikus, és olyan krimi, amelyben nem a tettes kézre kerítése az egyetlen izgalom. Stephanie Tromly első könyvét nem fogjuk egyhamar elfelejteni.
Máris április van? Ez nagyon durva… Szinte fel sem tűnt,
úgy elrepült ez a hónap. Bár a vége felé fantasztikus volt, azért elég meredek
módon kezdődött ez a hónap – elvesztettem valakit, amit valószínűleg sosem
fogok kiheverni… de ennyit erről a témáról. Igyekszem mindig pozitív
összefoglalókat írni, hogy ne a rossz maradjon meg az emlékezetemben és
igazából nem lesz annyira nehéz, mert a kemény kezdés után baromi jól telt a
hónap. 
