„Négy
év óta próbálkozom, hogy választ kapjak tőled - s a reményt nem adom fel soha!”
Fülszöveg:
☀
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Az árvaházi kislány
boldogulásának és szerelmének aranyos humorral átszőtt története az elmúlt fél
évszázad alatt semmit sem vesztett frissességéből, bájából. A népszerű regényt,
melyet minden nemzedék elolvas, magának az írónak üde, bájosan friss
illusztrációi díszítik.
Jerusha Abbott mint „talált
gyerek” került csecsemő korában árvaházba, ahol új keresztnevet kapott: immár
Judy néven folytatja életét. Az eleven eszű kislány hamarosan kiharcolja
magának a jó képességű gyerekeket illető jogot: továbbtanulhat. Ugyan nem
teljesül leghőbb vágy, hogy igazi családi otthonba kerüljön, ám a
kifürkészhetetlen sors egy kegyes, de titokzatos jótevővel áldja meg.
Judy Nyakigláb apónak nevezi a
rideg ismeretlent, és neki ír vidám és borongós, hosszú és lefirkantott
leveleket a kollégiumi életről, vívódásairól, szerelméről – no és persze arról,
ami majd kifúrja az oldalát: vajon ki is lehet a titokzatos pártfogó?
☀
Gólyaláb Apó címmel is megjelent.
Eredeti mű: Jean Webster:
Daddy-Long-Legs / Eredeti megjelenés éve: 1912
Móra,
Budapest, 1963 / 176 oldal · Fordította: Altay Margit · Illusztrálta: Jean
Webster
☀
Szerintem:
☀
Drága Jerusha Abbott!
Vagy Judy-nak is szólíthatlak,
ha már itt tartunk. Bevallom, idegenkedtem a leveleid elolvasásától, hiszen nem
nekem írtad őket, sőt…! (Egyébiránt van egy rossz hírem, valami Jean Webster nevű nő a leveleidet és a
rajzaidat is a magadénak vallja! De bocsásd meg neki, sokan megszerettünk téged
általa.)
Ott tartottam, hogy nem
érdekeltél sok-sok évig. Se a levelek, se a mesék, aztán egy bőgős végű manhwa
után még jobban eltávolodtam tőled… Persze az én hibám, belátom. A
palacsinta próbája is az evés!
No, megpróbáltam, és csak úgy
faltam a leveleidet, képtelen voltam elaludni, míg be nem fejeztem őket.
Örültem, hogy lett pártfogód és tetszett, hogy ő az egész családodat képes
helyettesíteni! Boldoggá tett, hogy felnőttél, mert nem szerettem azt az
árvaházat leszóló, hálátlan gyermeket, aki voltál a történeted elején! Nem
bírom a hálátlanságot! Jó volt olvasni, hogy beláttad, így más, különleges
lettél.
Szerettem a nyári-téli
szüneteket, néha irigyeltelek is az elfoglaltságaid miatt. Izgalmas lehetett
Texas, New York, de még Lock Willow is! Persze bogárból meg pókból lehetett
volna kevesebb a leveleidben, képeiden, de semmi nem lehet tökéletes.
Tartozom egy vallomással:
azonnal tudtam, hogy kicsodának írsz, amint megjelent a színen – pedig tényleg
nem olvastam előre! Szóval jókat derültem, amikor Róla írtál vagy rá
panaszkodtál… Neki!
Köszönöm az élményt és a
rajzokat!
Maradok tisztelettel,
a hálás Olvasód!
Értékelés: 5
Bővebben:
☀
A könyvet a nagymamám
könyvespolcán találtam, jó ideje birizgálta a fantáziámat, mert miután
megtaláltam folyton szembejött velem! Idézet, távol-keleti film adaptáció, könyvajánló,
fan art, manhwa adaptáció (amit
el is olvastam), illusztráció, rajzfilm verzió, a folytatás vagy az író neve.
Kísértett a könyv!
Miután elolvastam, szomorúan
konstatálom, hogy bezzeg a folytatása (Jean Webster: Kedves Ellenségem!), na
az nincs meg a családi könyvtárban! Annyira tetszett Jerusha Abbott
levélregénye, hogy megőrülök a Kedves Ellenségem!-ért…
(Ilyenkor jönnek az antikváriumtúrák, szóval meglátjuk.)
Mostanság egyre inkább
rádöbbenek, hogy némely régi könyvet nem jobb híján kaptak fel a maga idejében,
hanem igazi irodalmi értékei vannak. Belátom a hibáimat: előítéletes voltam.
Ezt a könyvet több gyereknek és
felnőttnek kéne elolvasnia, aztán nézze meg a rajzfilmet és az élőszereplős
adaptációkat. (És ha rendelkezik a Kedves Ellenségemmel, akkor olvassa el! Csak
ne fájdítsa a szívemet azzal, hogy neki meg van…)
Szeretem, amikor egy író saját
maga illusztrálja a könyvét, mert nagyon aranyos rajzokat szoktak rajzolni a
„margóra” maguknak! Jean Webster szörnyűségesek, viszont tökéletesen illenek a
könyvbe, mint Jerusha rajzai! Amikor találgatja, hogy miként is nézhet ki az ő
Nyakigláb Apója, akkor döbbentem rá, hogy számomra eddig két teljesen más
elképzelésfélém volt a Daddy-Long-Legs / Nyakigláb Apó jelenségről. Az egyik
természetesen gamer életem része: Slenderman. Lehet nevetni, de a másik meg az
igazán szexi, hosszúlábú Tom Hiddleston. *fangirling*
 |
| Slenderman és Tom Hiddleston |
Borítók és kiadások:
☀
Nekem egy ’63-as pöttyös kiadás
van meg, aminek az borítóján egy aranyos Judy rajz szerepel és durván bugyi
rózsaszín! De kit érdekel?! Engem nem! Persze nem mondom, hogy nem csábultam el
egy borító nézegetésre a GoodReads
adatbázisában… (jelenleg 202 kiadást számlál) A kedvencem – az abszolút
kedvencem az egyik eredeti Jean Webster rajzát feldolgozó kiadás (2014-es Createspace).
Fekete, fehér, színes és aranyos!
A lány és a Pártfogója együtt a borítón -
csoport
A bal oldali a perzsa 2014-es hangoskönyv
borítója, a jobb oldali
a koreai 2010-es keménykötésűé. Nekem mind a kettő tetszik, bár a sárga
hátterű jobban!
Van két szörnyűséges páros
borító is, amik leginkább azért vállalhatatlanok, mert ez egy GYEREKKÖNYV! Az
egyik (bal oldali 1985-ös
perzsa kiadás) tuti halálra rémítene, ha gyerekkoromban találkozom vele,
míg a jobb oldali (2011-es
angol Kindle borító) azért nem vállalható, mert gusztustalan. Gyerekeknek
szól a könyv! Könyörgöm…
Csak Após borítók csoportja
A bal az olasz
2011-es, ami nekem inkább Slendermanre hasonlít – továbbá ijesztő! A jobb
oldali megint egy perzsa
kiadásé. Most is a jobb tetszik jobban.
Csak Judy
Abbott a borítón - csoport
Ez a kedvenc csoportom,
ráadásul ebből a típusból lelhető fel a legtöbb borító is. (Szerencsémre!) Most
csak 6 db-ot válogattam ki. Az első adag balról jobbra: 2011 –es Random House
Books for Young Readers - angol, 2011-es Puffin –
angol, 1993-as PT Elex Media
Komputindo – indonéz. Szubjektíven: az első tetszik, a második nem, a
harmadik csúnya.
A második adag balról jobbra:
2007-es Folio
– francia, 2010-es Biblok
– spanyol, 2009-es Penerbit
Atria – indonéz. Szubjektíven: az első és a harmadik nagyon tetszik! A
középső is tetszik, de túl komoly, túl felnőttes a sztorihoz.
☀
My Daddy Long Legs (私のあしながおじさん Watashi No Ashinaga Ojisan?) egy
1990-es japán anime tv műsor volt, ami a Nyakigláb Apón alapult. Összesen 40
epizódos kis sorozat, amit körülöttem többen is néztek – engem mégsem fogott
meg. Igyekszem mihamarabb pótolni a mulasztást! Annyi megjegyzést tennék az
anime előzetese alapján a koncepcióval kapcsolatosan, hogy egyáltalán nem így
képzeltem el egyik szereplőt sem!
Idézetek:
☀
Igazság
szerint, ha két ember olyan tökéletesen összeillik, hogy mindig boldogok, ha együtt
lehetnek, és mindig elhagyottnak érzik magukat, ha elszakadnak egymástól, nem szabadna
tűrniük, hogy bármi a világon közéjük álljon.
☀
Lassanként
kezdem megérteni, hogy az egész élet csak egy játszma, amelyet olyan ügyesen és
jól kell megjátszanom, hogy örömöm teljék benne. Ha vesztek, vállat vonok és
nevetek ha pedig nyerek, ugyancsak nevetek.
☀
Az
ember akaratlanul is arra gondol, Apóka, hogy milyen színtelen életet kénytelen
élni egy férfi, akinek a bársony, a velencei csipke, kézimunka hímzés és ír
szőttes csillogása, fénye nem egyéb mint üres szó. Bezzeg a nőt – akármennyire
elfoglalják a gyerekek, a mikróbák, a férj, a költészet, a cselédség vagy a
paralelogrammák, esetleg a természet, a művészet, Platón vagy a bridzs – a
ruhák mindig alapvetően érdeklik.
☀☀☀☀☀
A képek
a „Random
Pictures For My Blog” nevű Pinterest táblámról származnak.
Különböző
kiadások borítói a GoodReads-en!
☀☀☀☀☀
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése