Karen Marie Moning: Keserű ébredés (Tündérkrónikák 1.)

„Nem tudjuk, mi történt, doktor úr, mondaná apám, miközben odaadja neki a naplómat. Elment Írországba, és egyszerűen megőrült.”

Fülszöveg:

❖

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

MacKayla Lane Georgiában élő kisvárosi lány. A vihogós csitri egyszeriben komor felnőtté válik, amikor értesül Írországban tanuló nővére, Alina meggyilkolásáról. Mobiltelefonjáról meghallgatja testvére utolsó, kétségbeesett és rejtélyes üzenetét. Dublinba utazik, hogy a számára felfoghatatlan, misztikus nyomokat követve eljusson Alina gyilkosáig, és bosszút álljon rajta. 

A válaszok keresése közben azonban nemcsak nővére titokzatos életének, szerelmének és halálának részletei tárulnak fel előtte lépésről lépésre, hanem az ír város ódon falak mögötti, láthatatlan árnyékvilága is. Az ijesztő események sodrában rá kell döbbennie, hogy a múlt egymással is könyörtelen harcban álló furcsa figuráinak mesterkedéseit csakis akkor képes túlélni, ha megtanulja használni újonnan felfedezett adottságát, amelynek révén betekintést nyerhet a tündérek veszedelmekkel teli világába. A veszélyek leküzdésében segítőtársa is akad a kiismerhetetlen könyvesbolt-tulajdonos, Jericho Barrons személyében.

❖

Eredeti mű: Karen Marie Moning: Darkfever

Eredeti megjelenés éve: 2006

Kelly, Budapest, 2010

302 oldal · ISBN: 9789639943858 · Fordította: Laskay Ildikó

❖

Szerintem:

❖

Azért voltak előítéleteim Merry Gentry miatt, szóval kb. 1 éve tologattam már ezt a könyvet. Nem annyira jöttek be nekem eddig a tündéres sztorik…

Élveztem, ahogy szép lassan hagyta magát meggyőzni a csajszi, és jó volt olvasni a folyamatot is, ahogy önmagát igyekszik meggyőzni az „új” valóságról, amiben él. Ezt leszámítva gyalázatnak tartom, hogy az ilyen földhöz ragadt és provinciális jellemekről derül ki, hogy Különlegesek! Az átlag urban fantasy / paranormális rajongó meg csak álmodik a szituról és utálja a Machez hasonlókat, akik akaratuk ellenére belekeverednek a Jóba és nyafognak.

A sztori izgalmas, a felépítéssel akadtak gondjaim* azon túl is, hogy össze-vissza volt néhány dolog. A szereplők jobbára tetszettek (még Mac is…), akárcsak a kincsvadászat, Írországot meg imádom. Élvezet volt eltérni a megszokottól és nem Amerikában vagy Angliában játszódó történetet olvasni. Ez a könyv visszaadta a hitemet a tündéres történetekben, lényegesen pozitívabban állok a témához, mint előtte. Mondjuk az itteni szextündér is elég groteszk…*lemondó sóhaj*

Amit előre utálok az egészben: a szerelmi háromszöget. Keep calm and Tuti lesz…

Kedvenc: Jericho *atyaúristen, ide nekem most azonnal ezt a palit* Barrons

(Miatta nem 3, hanem 4 csillagos a könyv.)

*P.S. - Gondjaim: Előreutalások… fúj! <Ez meg az fog történni; kiderül, majd, hogy nem így van / így van.> Drága író, EZEK idegesítőek egy történetben! „Később megtudtam, hogy hazudott, de előtte még megégettem magam.” – MIÉRT?! Ilyesmit nem szabadna egy lineáris sztoriba beleírni. Egy-egy ilyen előreutalás (vagy sűrítés, amire szintén jó pár példa akadt…) élvezhetetlenné teszi az olvasásélményt számomra és NEM várakozással töltött el.

Értékelés: 4

Merengéseim a karakterekről:

❖

MacKayla Lane

Azt hiszem, megtaláltam a totális ellenpontomat könyvbéli karakterben. Mac (és a nővére is egyébként) tökéletesen meg van elégedve a valósággal és nem szereti a vámpírokat, az időutazást, a likantrópokat. Elég neki a valóság és sosem akart elmenekülni előle. Nem érdeklik a misztikus dolgok.

„…szerettünk olvasni és mozifilmeket nézni, de mindig valamilyen normális, rejtélyes sztorit, thrillert vagy romantikus vígjátékot választottunk, soha nem bizarr, paranormális történeteket.”

Továbbá vékony, szőke, imádja a rózsaszínt, szóval Barbie-alkat… de elsősorban a belső különbözetre figyeltem fel, utána esett le, hogy külsőre is más, mint én. Legalábbis a könyv elején.

Hogy valami kedveset is mondjak Macről: tetszett a neveltetése. Nem a már említett déli kisvárosi manír, hanem például a naplóírás, a nem könnyen megkapható partner felfogása és a szeretete-hűsége a testvére és a családja iránt. Annyira szerető, törődő családban nőtt fel, hogy a gondolatát is elutasítja annak, hogy örökbe fogadhatták.

Jericho Barrons

Amikor felbukkant a Barrons Könyvek és Apróságok, akkor azonnal belezúgtam a pasiba, pedig még csak azt tudtam, hogy érte sóhajtoznak a molylányok… Úgy kellett észhez térítenem magam, a könyvesboltos részben folyton elábrándoztam. (Tulajdonképpen pont nem érdekelt, hogy néz ki, ami mák, mert nem igazán bukom ezekre a nagydarab, égimeszelő férfiakra… de ha van egy könyvesboltja?!) Aztán könyvgyűjtőnek titulálta magát, én meg odaolvadtam. Elegáns, classy, fekete hajú és odavan a könyvekért… *sóhaj*

„Olyan volt, mint egy éjféli párduc: magas, sötét és kecses; hosszú fekete kabátja alatt csupa feketébe öltözött. Csizmáján megvillant az acél, majd az is eltűnt a szemem elől, nem volt fény, hogy visszatükrözze. Barrons már csak egy világosabb árnyék volt az árnyékban.”

Igazából majd kifúrta a kíváncsiság az oldalamat, hogy micsoda / kicsoda ő és Fiona! Mert átlag könyvboltos nem kerül bele ebbe a Tündérvilágba!

Enyhén mufurc karakter, aki azonnal helyre rakja a butus Macet ahányszor (sokszor) képtelenségeket hord össze vagy logikátlanul ellenkezik. Szép érvel, okosan magyaráz, de nagyon zárkózott. Tényleg jó lenne kicsit többet megtudni róla… Persze nálam nem kizáró ok, ha útközben kiderül az új könyves Álompasimról, hogy rossz. Ennyitől nem kerül le az I’m in love… -listámról.

Hála a fan artoknak, ÉN TUDOM, hogy mi van a szexi öltöny alatt…

V’Lane, Tuatha Dé hercege

Az szórakoztatott, hogy Mac arra rezzent fel, hogy a ruháit ledobálta a pasi kisugárzása miatt, de egyébként nem fogott meg. Persze ki ne szeretné a szép mosolyú pasikat, de az ilyesmitől -

„Amikor rám mosolygott, egy pillanatra minden más eltűnt, mintha a nap előbújt volna a felhők mögül, hogy csak rám ragyogjon, de perzselően égetett.”

- rosszul vagyok. A másik az, hogy a Fekete ellen nálam a Szőke sosem győzhet! Pláne nem, ha képtelenül szép… Vagy ha túl szép, hogy igaz legyen? A lényeg az, hogy némi tökéletlenség – szerintem - szebbé teszi a pasikat. V’Lane drága pedig nyálasan gyönyörű…

<SPOILER!>
Egyébként meg: szextündér. SZEXTÜNDÉR?! KOMOLYAN?! Halk halálhörgést, illetve hát halálsikolyt hallattam a szextündérről olvasván, amit nem bírt a kutyám feldolgozni és aznap a közelembe se jött… A múzeumos rész miatt pedig én éreztem magam kínosan, meg sem próbáltam Mac helyébe képzelni magam. Szegénykém!
<SPOILER vége>

Ha én castingolnám a filmet:

❖

Igazából Barrons a kérdőjeles, Mac, V’Lane és Alina szerepét szinte azonnal sikerült elosztanom!

Alina Lane egészen biztosan Rachel Mcadams. Elsőre ő ugrott be erről a tanulni szerető, életvidám, családszerető, földhözragadt karakterről. 

A húga, Mac szerepét pedig Mandy Moore-nak adnám oda, mert épp ilyen kis elszánt vagány szerepei szoktak lenni.

V’lane szerepét Alex Pettyfer kapta meg tőlem, igazából nem is tudom, miért. Mármint miért ő ugrott be? Egyetlen filmben láttam „A negyedik”-ben, de azt a filmet csak félig bírtam megnézni. (Timothy Olyphant miatt kezdtem el, aztán miatta is hagytam félbe… no comment.) Szóval a kis szőkeség elég mély benyomást tehetett rám tudat alatt, ha ő ugrott be szexi, szőke, két lábon járó Kísértésnek.

Barrons… a szexi, fekete hajú, magas, nyúlánk férfi nálam MINDIG Ian Somerhalder, de nem játszhat minden szerepet ő?! Hova tovább még két színész ugrott be Barrons szerepére: Hugh Jackman és Christian Bale. Én Hugh Jackmanhez húzom jobban, de majd eldől, hogy melyik színész áll közelebb a karakterhez.

Idézetek:

❖

– Maga, Ms. Lane, egy sidhe-látó.

– Tessék? – Mit kellene látnom?

– Egy sidhe-látó. Látja a tündéreket.

Erre nevetésben törtem ki.

– Ez egyáltalán nem nevetséges — szólt nyersen. – Ez élet-halál kérdése, maga idióta.

Még jobban nevettem.

❖

– Minden mítosznak van valami igazságalapja, Ms. Lane. Olyan könyvekkel és műtárgyakkal foglalkozom, amelyek soha nem kerülnek könyvtárba vagy múzeumba, olyan dolgokkal, amelyeket egy történész vagy régész soha nem érthet meg. Abban a valóságban, amelyet mi ismerünk, sok más rejtett valóság létezik. A legtöbben tudatlanul élik le az életüket, soha nem látnak tovább az orruknál. Vagyunk néhányan, akik viszont igen.

❖❖❖❖❖

A képek a Könyv – Tündérkrónikák nevű Pinterest táblámról származnak.

Különböző kiadások borítói a GoodReads-en!

❖❖❖❖❖