„Akartam ezt. Soha nem akartam mást, csak hogy
így éljek veled, hogy így legyünk együtt. Mit gondoljak, amikor a legrosszabb
dolog, ami valaha történt velem, beteljesíti a leghőbb vágyamat?”
Fülszöveg:
{
Mi az az ár, ami még a
szerelemért is túl magas? Amikor Jace és Clary ismét találkoznak, a lány
elborzadva tapasztalja, hogy szerelmét és gonosz bátyját Lilith varázslata
egymáshoz köti. A Klávé célja megölni Sebastiant, de lehetetlen anélkül végezni
az egyik fiúval, hogy a másiknak ne essék bántódása. Alec, Magnus, Simon és
Isabelle tündérekkel, démonokkal meg a könyörtelen Vasnővérekkel alkudozik,
Clary pedig veszélyes játszmába kezd. A tét nem csak a saját élete, de Jace
lelke is egyben. De bízhat-e még a fiúban egyáltalán?
Szerelem. Vér. Árulás. Bosszú.
A Végzet Ereklyéi lélegzetelállító ötödik darabjában közelítő sötétség
fenyegeti az árnyvadászokat.
{
Eredeti mű: Cassandra Clare:
City of Lost Souls
Eredeti megjelenés éve: 2012
Könyvmolyképző, Szeged, 2013
506 oldal · ISBN: 9789633730751
· Fordította: Kamper Gergely
{
Szerintem:
Elértem arra a pontra, ahol
kétfelé szakadok. Az egyik részemnek tökéletesen elég volt az első három kötet,
az alaptrilógia, de a másiknak meg örül a szíve, hogy még többet olvashat
Simonról, Izzyről, Magnusról, Alecről, Jordanről és Maiaról! Oh, hogy nem említettem
Jacet és Claryt? Nem véletlen… Az ő happy endjükkel boldog lettem volna már két
kötettel ezelőtt.
Szerintem ez a rajongóknak
készült, akik nem tudnak elszakadni a kedvenceiktől, és ha azt nézzük, hogy
fanfictionöket írt eleinte az írónő, akkor nem is olyan elvetemült ötlet.
Szóval rajongói folytatást írt egy alapvetően működő trilógiához. Mázlijára a
jogok nála vannak, így kiadathatta. (Ha
innen nézem, akkor abszolút megértem a folytatásokat. Nekem is vannak nem
hivatalos, de jobban tolerált Harry Potter befejezéseim, bár azokat nem Rowling
írta…)
Amennyire nem értékeltem Simon
humorát és amennyire nem bírtam Alecot az első könyvekben, most annyira már
csak miattuk olvastam tovább! Végre nem mellékszereplők, hanem az igazi
történések velük, általuk történtek! Megszerettem Simon bugyuta beszólásait,
aggódtam Alec miatt. Mindezt úgy, hogy Jace és Clary mellékszállá vált a
szememben… pedig az sem lenne rossz, csak már agyon van csavarva, túl van
gondolva és már erőltetett az egész.
Miattuk (és a csodaszép borító
miatt is, bár MALECnek jobban örültnék) nem 3-3,5, hanem 4 csillagos az egész.
Ez van, a rajongók felfelé kerekítenek. Azért most is ment a cidri, hogy melyik
kedvencem sérül meg, éli túl a részt!
Értékelés: 4
Merengések:
{
A Szörnyeteg
A Gonosz Ember, avagy a
Szörnyeteg - ki hogy nevezi -, nem egy állandó állapot. Ezek a Gonoszok is
lehetnek boldogok a reggeli kávézás közben, nevetgélhetnek a szeretteikkel
átlag reggeleken. A gonoszságuk nem egy folyamatos állapot, amely kitölti
életük 100 %-át. Persze ebbe az átlag ember nem gondol bele és ha találkozik az
eseménnyel, akkor rettenetesen szúrja a szemét.
„Ha kell, felégetem az egész világot, hogy
megkapjam, amit akarok.”
Mindenesetre rettenetesen
idegesített, ahogy Clary fejezeteken átívelőn merengett ezen. Persze, szörnyű,
de belegondolva logikus! Ilyesmikre gondolok, amikor túlgondolásról beszélek a
kötet kapcsán. Logikus, hogy valaminek velük is történnie kellett, amíg a
többiek története haladt, de ennek a sztorinak is volt egy titokzatosabb szála,
ami jobb volt, mint a merengések a Gonosz Emberek túlzottan átlagos boldogsága
és felszabadultsága felett…
Nagyon tetszett
Valamilyen szinten a kötet
hiánypótló, kár lenne, ha nem írta volna meg Cassandra Clare. Nagyon sok
aranyos, humoros kis rész van benne, a fanoknak szól a kedvenceikről. Bónusz
adalékok.
Imádtam Izzy és Jordan részét,
amikor komolyan aggódtam Jordanért, viszont örültem Isabelle felismerésének.
Drukkoltam Maiának és Jordannek, összességében remélem, hogy a Preator Lupus
–szál is tovább bonyolódik.
A Vasnővérek elég régen
izgatnak már, mert a Néma Testvéreket nagyon izgalmasnak találtam (Zakariás
testvér ♥).
Örültem, hogy beleshettünk picit a kulisszák mögé, de reménykedem abba, hogy
jobban rálátunk majd az ő életükre is. Szent
Kleofás nővéren elbőgtem magam… kihagyhatatlan!
…és Simon. Komolyan oda voltam
érte ebben a részben! Az esti mese Izzynek, az önfeláldozása, a beszólásai…!
Pedig olyan semmilyen volt az első részekben! Abszolút nem értettem, hogy mi ez
a marha nagy felhajtás körülötte (túl sok blogger és moly ismerősöm Simonozott
folyton…)! Két kedvenc részem is van vele ebben a részben: Azazel és Rebecca.
Jól esett olvasni és sikeresen meglepett az írónő ezekkel a végkimenetelekkel.
<SPOILER!>
Az utazó lakás
Velence, Prága, Párizs… imádnám
magát a lakást és nagyon szívesen laknék benne, de a koncepciót pár helyről
hallottam már. Először A vándorló palota című anime / könyv
által, majd Andrea Cremer – Nightshade
sorozatában találkoztam a helyváltoztató, költöző élőhelyekről.
<SPOILER
vége>
Idézetek:
{
–
Előbb szúrnám ki a szememet egy villával, mint hogy kiadjam a titkaidat –
mondta, aztán nyugtalanul pillantott a lányra. – Várj egy percet! Gondolod,
hogy szükség lehet rá?
{
–
Hogy mitől lettél meleg? – hitetlenkedett. – Alec, ezt nem is mesélted.
–
Remélem, azt felelted, hogy megcsípett egy melegpók – mondta Simon.
Magnus
felhorkant, Isabelle viszont értetlenül nézett.
–
Olvastam Magnus képregényeit – jegyezte meg Alec –, tudom, mire célzol. –
Halvány mosolyra húzódott a szája. – De akkor, ez azt jelenti, hogy a
testméretünk arányában elkaptam a póktól a melegségét?
–
Csak ha nagyon meleg pók volt – felelte Magnus, aztán felkiáltott, ahogy Alec
ököllel vállon ütötte. – Aú! Oké, nem érdekes.
{
– Basia coquum – mondta Simon.
– Vagy mi is a mottójuk.
– Igazából Descensus Averno
facilis est. Pokolra szállni könnyű – helyesbített Alec. – Te azt mondtad, hogy
„csókold meg a szakácsot”.
– A fenébe! – szólt Simon. –
Tudtam, hogy Jace csak szívat.
{{{{{
Árnyvadászos
Pinterest tábláim:
|
Árnyvadászok WeHeartIt kollekcióm:
|
|
|
{{{{{
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése