„– Torrance? Mi baj van?
– Semmi baj – mondta. – A bojler rendben van, és egyelőre még a
feleségemet sem gyilkoltam meg. Arra az időre tartogatom, amikor a karácsonyi
ünnepeknek vége, és unatkozom.”
Fülszöveg:
☠
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A ragyogás pompás rémtörténet,
amelyben minden hitchcocki klisé adva van: a Colorado-hegység egyik magaslatán
a hó által a világtól elzárt szálloda, melynek története hátborzongató rémségek
sorozatából áll; egy ún. „második látással”, vagyis ragyogással
megáldott-megvert túlérzékeny kisfiú, aki azt is megérzi, ami csak történni
fog, s érzékenységével jelen idejű fenyegetésként éli át, ami a múltban már
megesett; az alkoholizmusából éppen kigyógyult apa, akinek labilis
idegrendszere fokozatosan tovább bomlik, mígnem a Szálloda (amelynek történetét
meg akarja írni) szelleme teljesen hatalmába keríti, s ezzel a pusztító
szellemmel azonosulva családja megsemmisítésére tör; az elhatalmasodó tébolynak
már-már természetfölötti őrületté fokozása, s ennek megfelelően olyan
„képsorok”, amelyekhez hasonlók csak a Hitchcock-filmek tetőpontján találhatók;
s végül – ha nem is mindenki számára – a megmenekülés.
☠
Eredeti mű: Stephen King: The
Shining
Eredeti megjelenés éve: 1977
Olvasott
kiadás:
Árkádia,
Budapest, 1991
502 oldal · ISBN: 9633071933 ·
Fordította: Prekop Gabriella
☠
Szerintem:
☠
Kicsit lassan indult maga a
történet, szép lassan megismerkedtünk a Torrance családdal, a múltjukkal, a
Panorámával. Nem vonatott, csak izgalmaktól mentes, de érdekes felvezetésű a
történet. A főszereplő családot egyszerre utáltam és kedveltem, de nagyon
drukkoltam nekik egy boldog jövőért, kicsit naivan tettem, tekintve azt, hogy a
könyv horror… de ha egyszer olyan kedves,
jó kapcsolatai van a családtagoknak egymással?
(Elég soká’ tartott, mire
megértettem, hogy kicsit keverem a cselekményt a Bates Motel (eredetileg: Psycho)
történetével, ugyanis picit több mint fél éve találkoztam össze az új sorozat
első évadával és megzavarta a buksimat.)
Dick Hallorann és a beszélgetés
tette rendbe nekem a könyvet, utána pedig már volt mitől rettegnem. A 217-es
szobát a hátam közepére sem kívántam ÉJSZAKA,
a sövényállatoknál szabályosan kocogtak a fogaim. Alig vártam a történet végét,
de néha muszáj volt letennem és mást olvasnom meg vidám mozit néznem.
A KELLÖGEM azonnal leesett, de
Tony kiléte megdöbbentett. Haláli!
Nagyon ötletes ez a „ragyogás” dolog is, szóval szerintem a folytatására, az
Álom doktorra is vevő leszek alkalomadtán. Kíváncsi vagyok, mi lesz Dannyvel.
Értékelés: 4,5
Bővebben:
☠
REDRUM / KELLÖGEM – pillanatok alatt rájöttem, hogy miről van szó,
mit jelent. Okosabb vagyok, mint egy
ötéves - pillanat.
Egyébként a könyv előtt
rengetegszer futottam bele a REDRUM szóba, de valahogy sosem néztem utána, nem
érdekelt a dolog. Most amint leesett a KELLÖGEM, azonnal eszembe jutott minden
online horror-játék (és SL sim) REDRUMja… Zseniális, King bácsi, zseniális.
A történet felépítése
1. rész – Ez az a rész, ahol
megismerkedünk a körülményekkel és a Torrance családdal. A rész végére már
utáltam is és szerettem is őket… Reméltem, hogy összejön nekik az élet.
2. rész – ismerkedés a
Panorámával és pár odatartozóval. Kevés ideig tartott, de itt még nagyon
tetszett a hotel. Viszont itt találkoztam az első egyértelműen kedvenc
karakterrel, aki Dick Hallorann, a szakács. Nagyon jó kis rész volt az, amikor
elbeszélgetett Dannyvel.
3. rész – Egyhuzamban
végigolvastamm visszafojtott lélegzettel vártam, hogy mire jutunk. Érdekes rész
volt, picit átvezető összhatású.
4. rész – Rémesen cidriztem, de
ezt sem bírtam letenni. Ami rossz, mert éjszaka volt és nagyon-nagyon para
rész…
5. rész – Fényes délben
fejeztem be. Úristen! Nagyon jól felépített befejezés, de bekavart a korábban
képeken látott labirintus és halálra fagyás. (Ugye a paródiákban is a filmes
verziót használják fel, pl.: a South Parkban is, szóval innen-onnan az a sztori
volt meg.)
Klasszikus horrornak mondanám,
nem hasonlít azokhoz a ma divatos Fűrész, Kocka satöbbi féle kegyetlen,
darabolós, véres történetekhez, amiket egyébként nézni szoktam. Persze ez nem
von le a történet rémisztő mivoltából, tényleg nagyon lehet félni olvasás közben,
de nem gusztustalanok a leírások.
Szerelmeim a borítók:
☠
Mivel ez is egy felkapott
történet, aminek az írója is elég híres, így bemutatnám a kedvenceimet. Nem
meglepő módon 5-ből 2 is magyar.
TOP 1 – Európa, 2014
Én igazán odáig vagyok az új,
2014-es Európa kiadás borítójáért (na, nem csak ennél a
könyvnél, hanem majd mindegyik új kiadásnál…), de idegesít a roque-ütő és a
balta különbség. Szeretem a könyv hű
borítókat, de még így is ez a kedvencem.
TOP 2 - Subterranean Press, 2013, Deluxe
Limited Gift Edition
GoodReads találat. Nem
véletlenül deluxe kiadás, ugyanis valami csodaszép és igényes munka ennek a
kiadásnak a borítója. Könyv hű és felkerültek rá a Panoráma szellemalakjai. Ez
a jelenet az egyik legparásabb volt egyébként a könyvben…
TOP 3 – szlovák Ikar, 2014
Egy hajszállal tetszik jobban ez a szlovák borító, mint
a másik magyar. Teljesen így képzeltem el a Panoráma Hotel főbejáratát és
nagyon tetszik ez a ragyogó hátulról megvilágított megoldás.
TOP 4 – Európa, 2006
Persze tetszik a fekete hátterű
verzió is, de ez
a fehér jobban illik ahhoz a könyv hideg, télies
történetéhez. Néha nagyon fáztam olvasás közben – és bár körülöttem tavasziasan
napos az idő, sehol egy hópehely -, bele tudtam élni magamat a világtól
elvágott, hóval körülvett szituációba. Ez a borító ezt adja nagyon jól vissza.
TOP 5 – Japán kiadás (?)
Ezt a GoodReadsen
találtam és se kiadást, se kiadót nem társítottak hozzá. Az érdekes mivolta
miatt került be a kedvenceim közé – nem úgy néz ki, mint egy tankönyv borítója?
A REDRUM felirat ugyan utal a sztorira, de… tényleg nem nézném ki ebből, hogy
egy King horror.
Filmek:
☠
Kér verzió is van, hiába
mindenkinek egyből Jack Nicholson ugrik be, amint bekukucskál az ajtóban vágott
résen. Ez a Kubrick-féle 1980-as verzió, amit jó lenne megnézni, de van egy
jóval vérszegényebbnek tűnő és unalmasabb képi világú 1997-es feldolgozás is.
(Ezt elkezdtem nézni, de 10 perc után belealudtam.)
Persze a Kubrick-féle úgy
hallottam távol áll az eredeti King-sztoritól, de lélektanibb, mélyrehatóbb. Ha
másért nem, akkor Jack Nicholson miatt igyekszem megnézni: imádom azt az ördögös szemöldökű férfit.
Idézetek:
☠
Jack
átölelte Wendy derekát.
–
Boldog vagy, kicsi?
Wendy
komolyan nézett fel rá. – Még nem voltam ilyen boldog, amióta összeházasodtunk.
–
Igazán?
–
Becsszavamra.
Jack
magához szorította. – Szeretlek.
☠
Aggódom,
amikor kimegy játszani. Aggódom, mert jövőre kétkerekű biciklit akar, még akkor
is, ha van segédkereke. Aggódom a foga miatt, a szeme miatt, és amiatt, amit
ragyogásnak nevez. Aggódom. Mert kicsi és védtelen, és mert… mert van valami
ebben a szállodában, ami, úgy látszik, meg akarja kaparintani.
☠
Nem tudom miért, de úgy
látszik, hogy minden rosszból, ami valaha megtörtént itt, kicsi darabkák
hevernek szétszórva, mint a levágott köröm, vagy a piszok, amit valami
rendetlen ember besöpört a szék alá. Nem tudom, miért éppen csak itt, hiszen
szinte a világ minden szállodájában történnek rossz dolgok, és én sokfelé
dolgoztam már, ez még sose bántott. Csak itt.
☠☠☠☠☠
☠☠☠☠☠
Mik azok a hatalmas N betűk? Vagy más böngészőben az jó? (én Firefox-ot hassználok)
VálaszTörlésEgyszer én is elkezdtem olvasni a Ragyogást, de hamar abbahagytam. Nem történt igazán semmi, viszont nagyon nyomasztó volt a hangulata, úgyhogy úgy döntöttem, hogy ez nem az én világom. Így, hogy elolvastam a cselekményt, csak megerősítettél ebben, mert nem szeretem a horrorokat meg hasonlókat.
Elméletileg halálfejek lettek volna, csak PS miatt millió fontom van és ezek szerint ez nem alap :) Köszönöm, hogy szóltál! Cseréltem másikra!
TörlésIgen, nyomasztó... és lassú. Jaj, de lassan indult be... Én szeretem a horrorokat, de olvasni inkább az ilyesmit, mintsem a gusztustalan-véreseket. (Pl.: Scott Sigler: Járvány)
De jó, most már tényleg halálfejeket látok! :) Jópofák.
Törlés