2015. január 6., kedd



Stephen King: A ragyogás (A ragyogás 1.)



„– Torrance? Mi baj van?
– Semmi baj – mondta. – A bojler rendben van, és egyelőre még a feleségemet sem gyilkoltam meg. Arra az időre tartogatom, amikor a karácsonyi ünnepeknek vége, és unatkozom.”


Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ragyogás pompás rémtörténet, amelyben minden hitchcocki klisé adva van: a Colorado-hegység egyik magaslatán a hó által a világtól elzárt szálloda, melynek története hátborzongató rémségek sorozatából áll; egy ún. „második látással”, vagyis ragyogással megáldott-megvert túlérzékeny kisfiú, aki azt is megérzi, ami csak történni fog, s érzékenységével jelen idejű fenyegetésként éli át, ami a múltban már megesett; az alkoholizmusából éppen kigyógyult apa, akinek labilis idegrendszere fokozatosan tovább bomlik, mígnem a Szálloda (amelynek történetét meg akarja írni) szelleme teljesen hatalmába keríti, s ezzel a pusztító szellemmel azonosulva családja megsemmisítésére tör; az elhatalmasodó tébolynak már-már természetfölötti őrületté fokozása, s ennek megfelelően olyan „képsorok”, amelyekhez hasonlók csak a Hitchcock-filmek tetőpontján találhatók; s végül – ha nem is mindenki számára – a megmenekülés.
Eredeti mű: Stephen King: The Shining
Eredeti megjelenés éve: 1977
Olvasott kiadás:
Árkádia, Budapest, 1991
502 oldal · ISBN: 9633071933 · Fordította: Prekop Gabriella

Szerintem:

Kicsit lassan indult maga a történet, szép lassan megismerkedtünk a Torrance családdal, a múltjukkal, a Panorámával. Nem vonatott, csak izgalmaktól mentes, de érdekes felvezetésű a történet. A főszereplő családot egyszerre utáltam és kedveltem, de nagyon drukkoltam nekik egy boldog jövőért, kicsit naivan tettem, tekintve azt, hogy a könyv horror… de ha egyszer olyan kedves, jó kapcsolatai van a családtagoknak egymással?

(Elég soká’ tartott, mire megértettem, hogy kicsit keverem a cselekményt a Bates Motel (eredetileg: Psycho) történetével, ugyanis picit több mint fél éve találkoztam össze az új sorozat első évadával és megzavarta a buksimat.)

Dick Hallorann és a beszélgetés tette rendbe nekem a könyvet, utána pedig már volt mitől rettegnem. A 217-es szobát a hátam közepére sem kívántam ÉJSZAKA, a sövényállatoknál szabályosan kocogtak a fogaim. Alig vártam a történet végét, de néha muszáj volt letennem és mást olvasnom meg vidám mozit néznem.

A KELLÖGEM azonnal leesett, de Tony kiléte megdöbbentett. Haláli! Nagyon ötletes ez a „ragyogás” dolog is, szóval szerintem a folytatására, az Álom doktorra is vevő leszek alkalomadtán. Kíváncsi vagyok, mi lesz Dannyvel.

Értékelés: 4,5

Bővebben:
REDRUM / KELLÖGEM – pillanatok alatt rájöttem, hogy miről van szó, mit jelent. Okosabb vagyok, mint egy ötéves - pillanat.
Egyébként a könyv előtt rengetegszer futottam bele a REDRUM szóba, de valahogy sosem néztem utána, nem érdekelt a dolog. Most amint leesett a KELLÖGEM, azonnal eszembe jutott minden online horror-játék (és SL sim) REDRUMja… Zseniális, King bácsi, zseniális.

A történet felépítése

1. rész – Ez az a rész, ahol megismerkedünk a körülményekkel és a Torrance családdal. A rész végére már utáltam is és szerettem is őket… Reméltem, hogy összejön nekik az élet.

2. rész – ismerkedés a Panorámával és pár odatartozóval. Kevés ideig tartott, de itt még nagyon tetszett a hotel. Viszont itt találkoztam az első egyértelműen kedvenc karakterrel, aki Dick Hallorann, a szakács. Nagyon jó kis rész volt az, amikor elbeszélgetett Dannyvel.

3. rész – Egyhuzamban végigolvastamm visszafojtott lélegzettel vártam, hogy mire jutunk. Érdekes rész volt, picit átvezető összhatású.

4. rész – Rémesen cidriztem, de ezt sem bírtam letenni. Ami rossz, mert éjszaka volt és nagyon-nagyon para rész…

5. rész – Fényes délben fejeztem be. Úristen! Nagyon jól felépített befejezés, de bekavart a korábban képeken látott labirintus és halálra fagyás. (Ugye a paródiákban is a filmes verziót használják fel, pl.: a South Parkban is, szóval innen-onnan az a sztori volt meg.)

Klasszikus horrornak mondanám, nem hasonlít azokhoz a ma divatos Fűrész, Kocka satöbbi féle kegyetlen, darabolós, véres történetekhez, amiket egyébként nézni szoktam. Persze ez nem von le a történet rémisztő mivoltából, tényleg nagyon lehet félni olvasás közben, de nem gusztustalanok a leírások.

Szerelmeim a borítók:
Mivel ez is egy felkapott történet, aminek az írója is elég híres, így bemutatnám a kedvenceimet. Nem meglepő módon 5-ből 2 is magyar. 
TOP 1 – Európa, 2014

Én igazán odáig vagyok az új, 2014-es Európa kiadás borítójáért (na, nem csak ennél a könyvnél, hanem majd mindegyik új kiadásnál…), de idegesít a roque-ütő és a balta különbség. Szeretem a könyv hű borítókat, de még így is ez a kedvencem.

TOP 2 - Subterranean Press, 2013, Deluxe Limited Gift Edition

GoodReads találat. Nem véletlenül deluxe kiadás, ugyanis valami csodaszép és igényes munka ennek a kiadásnak a borítója. Könyv hű és felkerültek rá a Panoráma szellemalakjai. Ez a jelenet az egyik legparásabb volt egyébként a könyvben…

TOP 3 – szlovák Ikar, 2014

Egy hajszállal tetszik jobban ez a szlovák borító, mint a másik magyar. Teljesen így képzeltem el a Panoráma Hotel főbejáratát és nagyon tetszik ez a ragyogó hátulról megvilágított megoldás.

TOP 4 – Európa, 2006

Persze tetszik a fekete hátterű verzió is, de ez a fehér jobban illik ahhoz a könyv hideg, télies történetéhez. Néha nagyon fáztam olvasás közben – és bár körülöttem tavasziasan napos az idő, sehol egy hópehely -, bele tudtam élni magamat a világtól elvágott, hóval körülvett szituációba. Ez a borító ezt adja nagyon jól vissza.

TOP 5 – Japán kiadás (?)

Ezt a GoodReadsen találtam és se kiadást, se kiadót nem társítottak hozzá. Az érdekes mivolta miatt került be a kedvenceim közé – nem úgy néz ki, mint egy tankönyv borítója? A REDRUM felirat ugyan utal a sztorira, de… tényleg nem nézném ki ebből, hogy egy King horror.

Filmek:
Kér verzió is van, hiába mindenkinek egyből Jack Nicholson ugrik be, amint bekukucskál az ajtóban vágott résen. Ez a Kubrick-féle 1980-as verzió, amit jó lenne megnézni, de van egy jóval vérszegényebbnek tűnő és unalmasabb képi világú 1997-es feldolgozás is. (Ezt elkezdtem nézni, de 10 perc után belealudtam.)
Persze a Kubrick-féle úgy hallottam távol áll az eredeti King-sztoritól, de lélektanibb, mélyrehatóbb. Ha másért nem, akkor Jack Nicholson miatt igyekszem megnézni: imádom azt az ördögös szemöldökű férfit.

Ragyogás (The Shining), 1997. (Port.hu / IMDb) – ez egy minisorozat
Ragyogás (The Shining), 1980. (Port.hu / IMDb) – kultfilm

 
Idézetek:
Jack átölelte Wendy derekát.
– Boldog vagy, kicsi?
Wendy komolyan nézett fel rá. – Még nem voltam ilyen boldog, amióta összeházasodtunk.
– Igazán?
– Becsszavamra.
Jack magához szorította. – Szeretlek.

Aggódom, amikor kimegy játszani. Aggódom, mert jövőre kétkerekű biciklit akar, még akkor is, ha van segédkereke. Aggódom a foga miatt, a szeme miatt, és amiatt, amit ragyogásnak nevez. Aggódom. Mert kicsi és védtelen, és mert… mert van valami ebben a szállodában, ami, úgy látszik, meg akarja kaparintani.

Nem tudom miért, de úgy látszik, hogy minden rosszból, ami valaha megtörtént itt, kicsi darabkák hevernek szétszórva, mint a levágott köröm, vagy a piszok, amit valami rendetlen ember besöpört a szék alá. Nem tudom, miért éppen csak itt, hiszen szinte a világ minden szállodájában történnek rossz dolgok, és én sokfelé dolgoztam már, ez még sose bántott. Csak itt.


Képgyűjtemény a Pinteresten: Könyvek - Stephen King.
Különböző kiadások borítói a GoodReads-en: The Shining!

3 megjegyzés:

  1. Mik azok a hatalmas N betűk? Vagy más böngészőben az jó? (én Firefox-ot hassználok)

    Egyszer én is elkezdtem olvasni a Ragyogást, de hamar abbahagytam. Nem történt igazán semmi, viszont nagyon nyomasztó volt a hangulata, úgyhogy úgy döntöttem, hogy ez nem az én világom. Így, hogy elolvastam a cselekményt, csak megerősítettél ebben, mert nem szeretem a horrorokat meg hasonlókat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elméletileg halálfejek lettek volna, csak PS miatt millió fontom van és ezek szerint ez nem alap :) Köszönöm, hogy szóltál! Cseréltem másikra!

      Igen, nyomasztó... és lassú. Jaj, de lassan indult be... Én szeretem a horrorokat, de olvasni inkább az ilyesmit, mintsem a gusztustalan-véreseket. (Pl.: Scott Sigler: Járvány)

      Törlés
    2. De jó, most már tényleg halálfejeket látok! :) Jópofák.

      Törlés