2015. január 7., szerda



Neil Gaiman: Az álmok fejedelme - A babaház (Sandman 2.)



„– Jól hallottam, azt mondtad, nem áll szándékodban meghalni?
– Hát, egen, így igaz. Balekoknak való szórakozás. Én ugyan nem kérek belőle.”

Fülszöveg:
Az Álmok Fejedelmére új kihívások várnak a hosszú rabság után: helyre kell állítania birodalmát, meg kell fékeznie néhány elszabadult alattvalóját, és egy közelgő álomörvénnyel is szembe kell néznie. A Sandman-eposz második kötetének főszereplője Rose Walker, aki miközben hozzátartozóit keresi, egyre jobban belebonyolódik az Álomvilágba, ahol néha igencsak bizarr és különleges lények tanyáznak, valamint furcsa és rémisztő események történnek.

Eredeti mű: Neil Gaiman: The Sandman 2. – The Doll's House
Eredeti megjelenés éve: 1989
Cartaphilus, Budapest, 2010
226 oldal · ISBN: 9789632661483 · Fordította: Totth Benedek · Illusztrálta: Mike Dringenberg, Malcolm Jones III, Chris Bachalo, Michael Zulli, Steve Parkhouse

Szerintem:


A főszál egy álomörvény megállítása volt? Vagy egy nővér kereste az öccsét? Esetleg az elszökdösött álomvilági élőlények összefogdosása? Persze lehet, hogy több mellékszál futott össze egy főszálba…? Igazából t.e.l.j.e.s.e.n. lényegtelen.


Nagyon jól összetákolt történet, mire elkezdtem egy részt megérteni, addigra máris másokkal és máshol voltam. Nagyon szépen lettek eldolgozva a szálak, igazán egyedi kötet ez is. És ha nem lett volna minden elég zavaros, még sidestoryk is voltak!

Egyszerűen imádtam a kis melléktörténeteket, amiknek nem volt közük A babaház kötethez, de Sandman (és mások) életképei voltak. A nagy egészet jól kiegészítették, de önmagukban is helytálltak.


A rajzok továbbra is betegek, Gaiman marad a kedvenc írók között, de nem szívesen kukkantanék be az álmaiba vagy a fejébe.


Egyszerűen imádom Morpheust. (és Hob-ot)


Kíváncsi vagyok a többiekre is a Végtelenek közül.

Kedvenc: A 4. rész („Egyszer fenn, egyszer lenn”). Zseniális ez az évszázados dolog, csodaszépek a rajzok.


Értékelés: 5


Bővebben - spoileresen:


Az első kötetben Álom (Dream) és Halál (Dream) mutatkozik be a Végtelenek közül, ebben pedig Vágy (Desire) és Kétségbeesés (Despair) bukkan fel. Ők ketten nem nyerték el a tetszésemet, nagyon nem.
Engemet leginkább Delírium izgat, mert bírom az ilyen színes-zakkant jelenségeket.

Érdekesség – A Végtelenek

Összesen heten vannak és az angol eredetiben mindegyikük neve D betűvel kezdődik.

A legidősebb Destiny, vagyis Végzet. Könyvében MINDEN benne van, de nem lapozhat előre.

Rögtön utána született Death, Halál.

Utána következik Dream, vagyis Álom. Ő Morpheus, avagy a Homokember (Sandman).

Majd megszületett Destruction, Pusztulás.

A következő végtelen Desire, Vágy.

Vágy ikertestvére Despair, Elkeseredés.

A legfiatalabb Végtelen Delirium, aki valaha Delight, Öröm volt, de senki sem tudja, miért tébolyodott meg és alakult át.

(forrás: endlessdothu)

Zavart

Eléggé zavart a kötet címe, ugyanis maximum mutatóban fordult elő benne egy babaház, de egyáltalán nem azt a sztorit hozta, amit elvártam. Más volt, de lényegesen jobb, mint vártam.

Egyébként azé a nőé volt a babaház, aki az előző részben is felbukkant az Álomkór kapcsán. 

Inkább a történet mondanivalójával volt kapcsolatot a babaház, mint allegória – vajon a Végtelenek babáznak az emberekkel vagy az emberek babái a Végtelenek?

Nagyon beteg

A Korinthoszitól rémesen cidriztem, ha eddig nem rémálmodtam a szemei helyén is fogsorokkal és szájjal rendelkező lénnyel, akkor majd most… persze a halandó sorozatgyilkosok, a Gyűjtők se voltak semmik. De míg a Korinthoszitól rettegtem, addig a Gyűjtőket izgalmasnak találtam – szigorúan messziről, a könyv lapjain keresztül.


Idézetek:


Álmomban el tudtam volna pusztítani az egész világot.



A főművem voltál, legalábbis azt hittem.
A rémálom, mely az emberi szívbe elviszi a sötétséget s a sötétségtől való rettegést.
A fekete tükör, amely mindent visszaver, amivel az emberek félnek szembenézni.



Azt jelenti, hogy játékbabák vagyunk. Fogalmunk sincs, mi zajlik a mélyben, s csak áltatjuk magunkat azzal, hogy mi irányítjuk az életünket, miközben alig egy hajszálnyira tőlünk olyan dolgok léteznek, melyektől megtébolyodnánk, ha észrevennénk őket; melyek csak játszanak velünk, szobáról szobára hurcolnak, s ha elfáradtak és ránk untak a nap végén, egyszerűen a sarokba hajítanak bennünket.





Ω  Ω  Ω  Ω  Ω

Képgyűjtemény a Pinteresten: Sandman by Neil Gaiman.
Különböző kiadások borítói a GoodReads-en!

Ω  Ω  Ω  Ω  Ω


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése