Janne Teller: Semmi

„Sok érzelmet se megérteni, se irányítani nem lehet.”

Fülszöveg:

‡

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.” Ezekkel a szavakkal hagyja el Pierre egy nap az osztálytermet. Osztálytársai erre elhatározzák, hogy nihilista társuknak bebizonyítják az ellenkezőjét. A terv szerint egy régi pajtában gyűjtenek össze mindent, aminek van értelme. De először csak egy fejetlen játékbaba, egy zsoltároskönyv, régi fényképek, elszáradt rózsaszirmok gyűlnek össze. Ezért a diákok azt találják ki, hogy mindenkinek valami számára különlegesen fontosat kell odaadnia. Olénak a bokszkesztyűjét, Hansnak a vadonatúj biciklijét, Hussainnek az imaszőnyegét. Minél nagyobb az áldozat, annál nagyobb az értelme.

Ami ártalmatlan játéknak indul, hamarosan kontrollálhatatlanná válik: Rikke-Ursulának a copfjaitól, Gerdának a hörcsögétől kell megválnia. Kettejük még kegyetlenebb követelésekkel áll elő: Anna-Linek örökbefogadási bizonyítványa, a kis Emil koporsója, egy kutyatetem és egy Jézus-szobor is az „értelem hegyén”, a „Fontos Dolgok Halmán” végzi. Akkor vadulnak csak igazán el az események, amikor Sofie-nak az ártatlanságát, a tehetségesen gitározó Jan-Johannak meg az ujját kell feláldoznia. Ekkor lépnek közbe a szülők és a rendőrség.

Csak Pierre marad flegma. Kineveti a kamaszokat, akik ilyen áldozatokra képesek, csak hogy megtalálják az élet értelmét. Ezért nagy árat kell fizetnie: a többi gyerek kegyetlenül bosszút áll.

‡

Eredeti cím: Intet

Eredeti megjelenés éve: 2000

Scolar, Budapest, 2011

182 oldal · ISBN: 9789632442952 · Fordította: Weyer Szilvia

‡

Szerintem:

‡

Szóval… mi a közös egy Kisoszi nevű hörcsögben, egy zöld szandálban, egy dán Dannebrog zászlóban és a formaldehidben tartósított kobrában? Már azon kívül, hogy taccsra tettek lelkileg engemet? Hmm? Senki?

Valakinek mindennél fontosabbak a felsorolt dolgok. Az életük értelmének materializált változatai ezek. Erről szól ez a könyv, egy dán iskola 8.a osztálya az utolsó évükben nekiáll keresni az élet értelmét. Rosszul teszik.

Ez a könyv pár óra alatt elolvasható, ám a megemésztése tovább tart. A borítója csodaszép, bár elsőre a zöld árnyalata tetszett meg. (Mire feldolgoztam a képen szereplő dolgokat a könyv letétele után!) A címe egyértelműen provokatív és minimalista. Semmitmondó, mégis azonnal megfogott.

Mindenképpen érdemes rászánni az időnket a könyvre, mert érdekes sztori, abszolút formabontó a története. Engemet, ha hasonlóval találkozom, akkor elfog egy perverz kíváncsiság, ami miatt képtelen vagyok letenni a regényt addig, amíg el nem olvastam. Most is tudnom kellett, hogy ki mit tesz hozzá a Fontos Dolgok Halmához.

Érdekesség: 2015 JANUÁRJA van és már a második könyvet olvasom, amiben éjszaka, titokban hullát ásnak ki?! Mit mond ez el a következő évemről?!

Kiknek ajánlom? Lelkileg érett felnőtteknek, akiknek nehéz elrontani a kedvét. Olyanoknak, akik nem túl vallásosak, mert vannak benne hitgyalázó, istenkáromló dolgok. A történet maga is KEGYETLEN.

Értékelés: 4

Bővebben:

‡

Hogyan keveredtem össze a könyvvel? Van egy kihívása a Molyon, amire régebben feljelentkeztem. Csak úgy. Gondolom megtetszett a borító zöld színe és/vagy a fülszöveg.

Szóval megláttam a könyvtárban és rémlett régebbről – a borító színe, de a történet nem. Mindenesetre a képregények mellé jól jött ez az apró könyv, így hazavittem.

Hogy feldolgoztam-e a borítón szereplő képeket? Nem.

Ütöttek-e, miután elolvastam a könyvet? Igen. Úristen!

Aztán arra gondoltam, hogy nem való ez gyermekkézbe. Ez nem ifjúsági! Egy gyerek ne keresse az élet értelmét, ne zavarodjon bele ezeknek az identitásválságos gyerekek történetébe!

Fokozás és fokozódó hangulat

Kék. Kékebb. Legkékebb.

Sötét. Sötétebb. Vaksötét.

Csönd. Annál is csöndesebb. Totál csönd.

Jó, jobb, legjobb.

Jelentős? Jelentősebb? Legjelentősebb?

- idézetek a könyvből.

Egészen hamar feltűnt, hogy gyakran előfordul ez a fokozás a szövegben, szóval egy idő után kifejezetten figyeltem. A szövegben felbukkanó fokozódásra reflektál a cselekménybeli helyzet fokozódása is; érezzük, hogyan válnak a gyerekek egyre kegyetlenebbekké egymással, hogy borul el egyre inkább a Fontos Dolgok Halma körüli felhajtás és mennyire változnak meg az egyes személyiségek. A könyv eleji első áldozattól az utolsókig hatalmas utat járunk be ez alatt a kb. 180 oldal alatt.

Abszolút sokkoló a vége felé, felháborító.

Igazán nem hiszem, hogy ilyesmit kéne olvasnia az ifjúságnak, pedig alapvetően ez jó könyv fontos mondandóval.

Miért is nem 5 csillag? (SPOILER)

Tényleg imádtam a könyvet, de hogyan lehetne valami nagyon jó, ha ennyire nyilvánvalóak a sebek, amikből vérzik a sztori?

Adott egy gyermek, aki fogja magát és az iskolai év első napján feláll, kimegy és többé vissza se jön? Ki engedné, hogy egy 14 éves gyerek egész nap, egy egész éven át a kertben lévő szilvafán csücsüljön, minden reggel depresszív szövegeket ordibálva mások után?

Melyik az a tanár, amelyik nem rakja össze a furcsaságokat? Amelyik tanár nap, mint nap találkozik egy maroknyi gyermekkel, akiknél nyilvánvaló viselkedésbeli változások történnek?

Melyik az az apa, amelyik elhiszi, hogy a muszlin fia elhagyta az imaszőnyegét?

És a történet vége… az a legszomorúbb, hogy a végét - a hírnevet, a hírhedtséget és múzeum-sztorit - el tudom képzelni, mint megtörtént dolgot, mert ilyen világban élünk…

Idézetek:

‡

– Persze, Agnes. – Pierre Anthon hangja kedves volt, majdnem mintha sajnálna. – Divattervező lesz belőled, magas sarkú cipőben fogsz rohangálni, és persze nagyon menő meg elegáns leszel. És majd másokkal is elhiteted, hogy nagyon menők és elegánsak, ha épp a te általad tervezett ruhákban járnak. – Csóválta a fejét. – De rá fogsz jönni, hogy bohóc vagy egy jelentéktelen cirkuszban, ahol az emberek belemagyarázzák egymásnak, hogy létfontosságú, hogy az egyik évben pont így nézzenek ki, a másik évben meg pont amúgy. És arra is rá fogsz jönni, hogy a hírnév és a nagyvilág rajtad kívül vannak, és hogy benned legbelül semmi sincsen. És ez így is marad, akármit is csinálsz.

‡

A fizikának erről a törvényéről nem tanultunk az iskolában: ha egy testet eltávolítunk a földből, akkor a föld a test egykori helyén annak térfogatával összeesik. Bárki, aki a kis Emil Jensen sírjának közelébe jön, láthatja majd, hogy a kis Emil Jensen már nem nyugszik ott.

‡

(…) amikor Eskildsen tanár úr harmincnyolc perces erkölcsi szónoklat után a katedrára csapva azt üvöltötte, hogy hát mi a fenét akartatok ezzel, akkor Sofie így válaszolt:

– Az élet értelmét kerestük. – Bólintott, mintha csak magának mondaná. – Az iskolában semmi ilyesmit nem tanítottak. Így magunknak kellett utánajárni.

‡ ‡ ‡ ‡ ‡

A képek a „Random Pictures For My Blog” Pinterest táblámról.

Egyéb borítók a GoodReads-en.

‡ ‡ ‡ ‡ ‡