Cecelia Ahern: Ui.: Szeretlek

„Vannak emberek, akik egész életükben keresik a másik felüket, a lelki társukat, és sosem találják. Nekünk szerencsénk volt, Holly, mi megtaláltuk, csak rövidebb ideig voltak velünk, mint szerettük volna. Szomorú, hogy így történt, de ez az élet. Azt mondom magának, Holly, menjen el abba a bálba, és gondoljon arra, hogy ez az a hely, ahol vele volt, azzal az emberrel, akit szeretett, és aki viszontszerette magát.”

Fülszöveg:

{

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Holly összetörten, magába roskadva él férje halála óta, sokszor ahhoz sincs kedve, hogy kikeljen az ágyból és ennivalót készítsen magának. Úgy érzi, élete értelmetlen Gerry nélkül. Azonban egy nap minden megváltozik, amikor egy csomagot kap, benne több borítékkal.

Holly ezentúl izgatottan várja minden hónap első napját, ugyanis akkor bonthatja fel az újabb borítékot és olvashatja el Gerry soron következő üzenetét a feladatot az előtte álló hónapra. A feladatok teljesítésével Holly lassan újra megtalálja az utat az élethez. Visszatalál családjához, régi barátaihoz, új barátságokat köt. Dolgozni kezd, és életében először élvezi a munkáját, majd végül megnyitja szívét egy új szerelem lehetősége előtt.

Holly újra megtanul élni.

{

Eredeti mű: Cecelia Ahern: P.S. I Love You

Eredeti megjelenés éve: 2004

Athenaeum, Budapest, 2013

440 oldal · ISBN: 9789632932774 · Fordította: Pavlov Anna

{

Szerintem:

{

Vannak történetek, amiket nagyon megszeret az ember – akár filmen látja, akár könyvben olvassa. Imádja a szereplőit, az őket játszó színészeket, bírja az írás stílusát, egyetért a történet mondanivalójával, de abszolút, totálisan és iszonyatosan NEM AKAR a történet részese lenni. Azt hiszem – dehogy hiszem… Tudom! -, hogy így vagyok én a PS: I Love You (Ui.: Szeretlek) filmmel és könyvvel.

A borító csodaszép, bár vannak rajta valami szütymüszös apró, barna foltocskák, amiket nem értek, de összességében szép. Jobban tetszik, mint az első magyar kiadásé volt. A történet nem az volt, amit vártam! Egy egészen új sztorit kaptam a filmhez képest (csupán nagy vonalakban emlékeztet rá), külön kell őket kezelni, mert Ég és Föld a kettő.

Az ember sír a könyv elején, sír a könyv vége felé, párszor a közepén is, de nem ripacs hatásvadász módon. Meghat, mert sajnáljuk Hollyt, a szituációt és a kapcsolatot, ami közte és Gerry között volt. Szerencsémre, annyira náthás vagyok, hogy a folyamatos szipogás és orrfújás senkinek nem volt gyanús…

A regény nem tökéletes, mégsem bánom. Gyönyörű sztori, szerethető fő- és mellékszereplőkkel. Szépen felépített történet, bár néha befigyelt némi „túl csajos” tett / eszmefuttatás, ami elütött a könyv stílusától, ezáltal enyhén zavaró volt. Imádom Gerryt! Imádom Írországot!

Személyes kedvenc: Holly munkája mindenestől. Illetve a Richard-szál volt élvezetes és meglepő.

Értékelés: 5

Bővebben:

{

A történet a szerelem szépségéről mesél, a lelki társak megtalálásának szerencséjéről és fontosságáról. Mit teszünk, ha elvesztünk egy embert, aki több mint tíz éve a másik felünk volt, aki a HOBBINKká vált. Ugyanis Hollynak a férje, Gerry volt a hobbija – hozzá sietett haza, hozzá igazodott. Olyanok voltak, mint két égitest, amelyik képtelen eltávolodni egymástól: nem tud, nem is akar kitörni a másik vonzáskörzetéből.

„Fárasztó volt a létezés. Holly belefásult abba, hogy harcoljon az emlékeivel és a gondolataival. Sokkal erősebbek voltak, mint a teste.”

Tényleg szépséges a sztori, bár nagyon, nagyon, nagyon (itt még több A/4-es oldalnyi NAGYON szerepel) szomorú is. Holly az életének a mozgatórugóját vesztette el…

Persze visszatalál az élethez, ismét élni kezd - a könyv pedig arról mesél, hogy ez miként történik. Sok sírással, rengeteg megható résszel, de a történetben elég sok humoros párbeszéd és vicces anekdota is elhangzik.

Elszomorító. Egyébként sem vagyok szerelmes típus, nem vagyok párkapcsolat párti és nem életcélom egy férj megszerzése. Nagyon tetszik a sok szerelem, az igazi lelki társak egymásra találása és a boldogan éltek, amíg meg nem haltak a másik felünkkel könyvben, filmen. Nem vagyok romantika-mániás, de lány vagyok – a sok zombi és horror mellé elkél az életembe az ilyesmi. Ismétlem: könyvben ÉS filmen!

Ez a regény abszolút NEM GYŐZÖTT meg arról, hogy a jelenlegi szingli életvitelemen változtatnom kéne… Tizenpár év egy saját Gerryvel, hogy aztán…?! Köszönöm, nem. Nem túl meglepő módon Holly húgával, a deviáns életvitelű és kinézetű Ciarával értek egyet: ezt nem bírnám ki ép ésszel…

(Nem kell pszichiáter hozzá, hogy tudjam, nem túl egészséges a párkapcsolatokat elutasító magatartásom, de az ilyen regények csak ráerősítenek az alapvető félelmemre, hogy rettegek elveszteni a szeretteimet.)

Hiányérzet? Van. Abszolút van, de ez a könyv így jó.

Kinek szól ez a könyv? Bárkinek, aki fogékony a romantikus, szép és életigenlő történetekre.

Ajánlom: Egyedül. Otthon. Sok zsepivel. Állig betakarózva, fotelbe / ágyba kucorodva.

Nem ajánlom: Sminkben. Kádban. Társaságban. Utazás közben.

Régi szerelmem a FILM verzió!

{

Az én életembe először Gerard Butlerrel együtt toppant be a film, immár évek óta nézem és imádom, ahányszor csak látom, de tavaly sikerült megszereznem a könyv verziót. Ami az elejét leszámítva nagyban eltér a filmtől. Hümm-hümm… mit mondhatnék?

Adaptációnak rémes, de mind a kettő élvezetes a maga sztorijával. Talán a főszereplő csajért nem vagyok oda, de az igazi – a könyves – Holly nem is hasonlít Hilary Swankhez. Gizda, nevetős, szőke csajszi, akinek csodás, összetartó családja és segítőkész barátai vannak. A szereplők plusz-mínusz pár híján mind megvannak, és egyáltalán nem felelnek meg a színészeknek, akikre a szerepüket osztották.

Tényleg 5 csillagos a film és igazán megérdemli a könyv is az 5 csillagot, DE (!) - és ez egy igazán fontos „de” – nem ajánlom őket egymás után. Ha valaki bőgni akar, és sok ideje van, akkor álljon neki a könyvnek; ha kevesebb ideje van, akkor pedig nézze meg a filmet.

Az adaptáció 5/2 ✰✰, hatalmas eltérések a sztoriban, de élvezetes maradt.

A kedvenc soundtrackem a filmből - Galway Girl.

Törölt jelenet, ami egyszerűen fantasztikus a könyvben.

 

Idézetek:

{

Nincs csodálatosabb dolog annál, ha az ember szeret valakit, és viszontszeretik. De talán mégis van: ha az ember megtalálja a lélektársát. A lélektárs az a valaki, aki olyan, mint te. Ő az, aki megért, aki érez téged, mint senki más. Ő az, aki úgy szeret, mint senki más, és mindig veled marad, bármi történjen is. Azt mondják, semmi se tart örökké, én viszont szilárdan hiszek abban, hogy van örök szerelem, ami akkor is tart, ha a másik már nincs közöttünk.

{

– Én a szőke csajra szavaztam – közölte csalódottan Declan.

– Csak azért, mert jó segge van – nevetett Holly.

– Naná! Mindenkinek kell hogy legyen valamilyen különleges képessége, nem? – vigyorgott Declan.

{

Csak egy rakás emlék maradt, meg Gerry arca, amit, ahogy teltek a napok, egyre kevésbé tudott felidézni. Nem voltak nagyra törő életcéljaik. Mindössze együtt akarták leélni az életüket, ennyi. És egy ilyen egyszerű életcél megvalósítása nem is ütközhetett akadályba. Szerelmesek voltak egymásba, és barátok voltak. A sors is egymásnak teremtette őket, ahogy mondani szokás. Azonban a sors egy nap meggondolta magát, és új döntést hozott.

{ { { { {

Képgyűjtemény a Pinteresten: Random Pictures For My Blog.

Különböző kiadások borítói a GoodReads-en!

{ { { { {