Ann Aguirre: Menedék (Razorland-trilógia 1.)

„Az én testem gép volt, szolid és egyszerű. Azért dolgoztattam, hogy erős maradjak; azért etettem, hogy működjön.”

Fülszöveg:

♠

A második világégéskor születtem. Legendák szóltak egy olyan korról, amikor az emberek hosszú ideig éltek. Én dajkamesének tartottam. Az én világomban senki sem érte meg a negyven évet. Egy enklávéban éltem, ahol a legidősebb közülünk huszonöt éves volt. Némelyek azt suttogták, megváltás lenne számára a halál, de igazából csak nem akarták a saját maguk jövendőjét látni.

Pikk amióta csak az eszét tudja, vadásznő szeretett volna lenni. A vadászok feladata élelmet szerezni a közösségnek a föld alatti menedéket körülölelő, életveszélyes alagútrendszerből, amelyben örök sötétség honol, miközben igyekeznek elkerülni a Korcsokat, ezeket a zombiszerű, vérszomjas szörnyetegeket. Amikor az örök kívülálló, Fakó nevű vadászt osztják be mellé társul, aki titokzatos körülmények között került az enklávéba, a lányt tiltott érzelmek kerítik hatalmukba.

Fakóval hamarosan rádöbbennek, hogy a Korcsok egyre szervezettebben lépnek fel ellenük, ám az idősek nem hallgatnak figyelmeztetésükre. Megszokott kis világuk szertefoszlik, így rákényszerülnek, hogy szembenézzenek az ismeretlennel.

Köszöntünk az apokalipszisben!

♠

Eredeti mű: Ann Aguirre: Enclave

Eredeti megjelenés éve: 2011

Fumax, Budapest, 2012

274 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639861473 · Fordította: Benes Attila

♠

Szerintem:

♠

Ezt a regényt szerintem nekem írták! Zombik, kemény fiatalok, disztópia, barátság, könyvtár, kitartás, túlélés, harcok, könyvek, szorult helyzetek, összefogás – van benne minden, amit szeretek és az egész poszt-apokaliptikus világ fantasztikus lett.

A borító: szeretem! Először a borító miatt figyeltem fel a könyvre, nekem bejön ez a design.

A történet: pörgős, lazán átugrik az érdektelen részeken, üres napokon és nagyon-nagyon izgalmas. Nehéz félbehagyni, mert mindig történik valami, folyamatosan megy a sztori. Tetszett, hogy váratlan és kizökkentő dolgok is történnek, semmi cukorhabos könnyedség nincs benne. (A vakarcsok elnevezést érzem, hogy használni fogom! Azt is érzem, hogy utálni fognak a kisgyerekes szülőismerőseim…)

Külön taps az írónőnek, hogy felkészült a sztorira és utánajárt annak, hogy mi képes túlélni az embert, mi lenne a városokkal nélkülünk.

Kedvenc? Pikk és Fakó.

Hiszti: Nem is értem a többiek jelenlétét – ugye nem lesz szerelmi három- vagy négyszög?! Illetve a három máris kinézne, de csak nem… annyira nem akarom…

Értékelés: 5

Bővebben (spoiler):

♠

Gondjaim a sztorival

Olyan megszokott séma az, hogy mindig a vezetőséggel vannak a gondok! Miért is ne lenne?! Talán a hatalom megmérgezi az agyat… Mindenesetre elhúztam a számat, amikor kiderültek Selyem és az enklávé idősebbjeinek a stiklijei és elhallgatásai.

A könyv letétele után meg jobban zavart a felmerülő gondolat, hogy lehet sosem tudom meg, miért tartották meg az infókat, ha nem tettek semmit – nehogy már leromoljon a közhangulat?!

Egyetem enklávé

Valamikor régen biztosan elolvastam a könyv fülszövegét, de szeretem megvárni azt, amíg elfelejtem, hogy magamtól fedezzem fel a sztorit. Nem tudtam, hogy nem az enklávéban játszódik az egész!

Nagyon odafigyelve olvastam a ceremóniákat, a kasztokat, mindent.

6 vágás – vadász

3 vágás – építő

1 vágás – nemző

Véletlenül a 3 barát 3 különböző helyre van beosztva, miáltal mindhárommal megismerkedik az olvasó picit. Nagyon tetszett a történet eleje, amikor Pikk Kővel és Gyűszűvel van együtt. Jó volt megismerni a szavak őrét – enyhe Emlékek őre hasonlóság, de aztán rájöttem, hogy a két Őr Ég és Föld… Érdekes volt egyre inkább elmerülni Fakó személyiségében. Bírom Pikket, de Fakót épp annyira megkedveltem, holott általában vagy a női főszereplőt vagy a férfit jobban szeretem – jelenleg döntetlen közöttük.

Apokalipszis

Eléggé idegesített minden, amit ettek ezek a szerencsétlenek, mert a gondolattól is fájt a gyomrom néha… Ha eljön az Apokalipszis, nagyon remélem, hogy hirtelen - a Sims3 példájára – felbukkan az AcélGyomor életbónusz, hogy mindent képesek legyünk megemészteni! Bármit, mindenféle gyomorrontás, hasmenés, hányás és rosszullét nélkül. Ne legyen semmitől semmi bajunk…

A zombik

Vagy Korcsok, Húsfalók, Mutkók… Imádom, hogy sokféle nevük van – The Walking Deadben is szerettem a különféle elnevezéseiket. Kíváncsi vagyok, hogy hova alakul ez a vonal az értelmi képességeikkel.

Az összes zombitámadás para volt, de talán ijesztőbb a lenti sötétben. Majdnem vaksötét minden, jönnek a kaparászások, szörcsögő hangok, koppannak a léptek – NAGYON PARA. A legijesztőbb mégis az volt, amikor körülvették a vadászokat abban a nem is tudom miben – metrókocsiban??

A főszereplőknek kötélből vannak az idegeik, nekem nincsenek.

Megváltás vs. Woodbury

Már írtam, hogy idegel ez a dolog az eklávéval és Selyemmel, szóval nem voltam annyira türelmes, mint Pikk. Előrelapoztam… Megváltás… Na, vissza.

Miután Megérkeztek Megváltásba, én azonnal keresni kezdtem a hely Kormányzót! (Igen, ismét The Waking Dead). Nagy benyomást tett rám az a sorozat, erre szinte ugyanazt írja le Pikk, amit a tévében láttam a Kormányzó városában, Woodburyben:

„Ez a hely csodálatos volt. A házak újszerűnek tűntek, (valószínűleg fából és agyagból építhették őket,) némelyiken pedig friss fehér festék díszelgett. Emberek járkáltak az utcákon teljesen nyíltan, és szemlátomást fegyver nélkül. Ápoltnak és jól tápláltnak látszottak.”

Sok jót nem jósolok nekik. Én készülök a rosszra, de ki tudja, majd elválik, hogy milyen Megváltás…

Idézetek:

♠

Egy halott világban éltünk. Hihetetlennek tűnt az elképzelés, miszerint ha elég sokáig menetelünk, élő embereket találunk meleg otthonnal és elegendő élelemmel – akkor már inkább várom a halovány, kedves, szárnyas embereket, akik majd alászállnak az égből, és elrepítenek bennünket magukhoz. Csakhogy az sem megoldás, ha feladjuk.

♠

– Találtunk egy könyvet, pedig nem is kerestük. Lehet, hogy akad még több is.

Megállt, és átnézett rajtam, mintha valami eszébe jutott volna.

– Mesélt egy épületről, ahol rengeteg található belőlük. Könyvtár.

– Ahol a könyveket tárolják? Tudod, hogy hol lehet?

♠

– Nem akarok aludni – ismerte el.

Lehuppant mellém, a vállamra hajtotta pokrócát, és a hátamon feleli ette a karját. Odakucorodtam, így még jobban éreztem, milyen erős. Maradt még bennem annyi határozottság, hogy tiltakozzak.

– Ez szabályellenes.

– Fázol és félsz. Nyugi! Nem akarlak megtermékenyíteni. – A hangjából úgy hallatszott, tényleg fel sem merült benne ilyesmi.

♠ ♤ ♠ ♤ ♠

Képgyűjtemény a Pinteresten: Könyv -zárt- Razorland.

Különböző Enclave (Razorland, #1) kiadások borítói a GoodReads-en!

♠ ♤ ♠ ♤ ♠